,, -Gyere ebédelni már mindenki ott ül az asztalnál.-megebédeltünk és festettem egész álló délután Klaus-sal."
-Jó reggelt álomszuszék!- puszilta meg a homlokomat Klaus
-Mennyi az idő?
-Reggel 10, miért?- kíváncsiskodott, megvontam a vállam mert csak szimplán tudni akartam, hogy mennyi az idő. Lementünk reggelizni, még pizsibe voltam bár én voltam az egyetlen. Egy bő fehér póló és egy szürke leggings volt rajtam. Nem mertem megkérdezni, hogy amire tegnapról emlékszem az csak álom volt vagy valóság. Mikor visszamentem a szobámba öltözni Klaus jött be.
-Szerelmem azt hogy nekem ma este 10 órára a tengerparton kell lennem egy beavatási szertartáson, hogy szirén legyek azt csak álmodtam vagy valós volt?
-Sajnos valós, és nem is mehetek veled.
-Van egy ötletem! Mi lenne ha ott lennél csak egy álcázóbűbájjal.
-Nem varázsolhatnak a boszik, tényleg azt is ki kéne deríteni, hogy Marcel honnan tudja ha egy boszi varázsol.-töprengett Klaus
-Én nem tudom de akkor derítsd ki amíg én ezen a cuccon leszek.- erre csak bólintott és kiment mikor elkezdtem magamnak fehér fürdőruhát keresni akkor kopogtak
-Gyere be!
-Bocsi, hogy zavarlak de gondoltam ez rajtad jobban áll és amúgy is neked nincs itt fürdőruhád.-adott a kezembe egy bikinit ami színtiszta fehér volt.
Hát most már az is biztos, hogy ezt fogom felvenni.
-Nagyon nagyon köszii. Ez nagyon szép. -Este 9-ig csak úgy eltelt az idő. Rebekah még befonta a hajam az is nagyon szép lett.
Mikor már csak fél óra volt a találkozómig mikor átváltoztatnak szirénné felvettem egy egyszerű szandit és egy horgolt ruhát és senni mást nem mert meleg volt.
BẠN ĐANG ĐỌC
A sötétségben egy apró fény/felfüggesztve
Viễn tưởngA nevem Jessie Woods és 18 éves vagyok. Szüleim meghaltak, de sajnos nem ismerhettem őket, mert gyermek koromban elhagytak. Most barátaimmal étek egy erdő mélyén egy szörnyű átokkal sújtva.