Egy váratlan állás egy botrány miatt, ami egy idolal történt...
Szerelmi háromszög? Új életet kell kezdened? Bírni fogod a történéseket érzelmileg?
Egy fiatal modell aki még szárnyait próbálgatja, egy váratlan és páratlan állás lehetőséget kap, vis...
Olyan gyorsan telt el a nyár... A sok ország ahova elvitt fotózásokra a cégem mind egytől egyig felejthetetlen élmény volt. Franciaországtól kezdve Spanyolország, Dominika minden mese szép volt. És persze Japán se maradhatott ki, a második otthonom. Azonkívül, hogy 1-1 hetet más országokba töltöttem az egész nyaramban ott voltam. De sajnálatos módon már lassan több, mint 1 hónapja vagyok itthon az iskola miatt...
Az iskolás időm mondhatni szokványos. Egyetlen egy ember van akivel ott töltöm az időm, aki nem más, mint az egyik legközelebbi barátom Jeongin. Nélküle nem hinném, hogy kibírnám ezt a sulit. Ebben az évben is szokásosan a leghátsó padot választottuk ülőhelyünknek. Több mint 3 éve ülünk ebben a padban, szinte már részünkké vált.
A Párizsban készült képeket nézegettem, amikor kopogtatás hallatszott az ajtón. Őszinte leszek nem nagyon érdekelt, hogy ki lehet az aki kopogtat, szóval fel sem néztem a telefonomból. Viszont I.N úgy gondolta megzavarja a békességem és elkezdte a karomat bökdösni.
- Y/n... - szólt halkan nekem.
- Miaz? - kérdeztem unottan, a telefonom tovább nyomkodva.
- Nézd már - mutatott előre az ujjával.
- Nem érdekel...
- De ez nem a managered?
- Mintha nem tudnád, hogy Namjoon Japánban van úgy nagyjából a világ másik felén.
- Akkor miért áll itt ez a fazon aki full ugyan úgy néz ki? Vagy esetleg van egy eltitkolt iker tesója? - tette fel kérdéseit.
- Hát te hülye vagy - tettem le nevetve a telefonom, ám ekkor meglepődtem azon amit láttam. Tényleg ő áll itt... de hogyan és miért? Azt mondta a főnököm amikor leszerződtem, hogy amíg suli idő van nem fog adni nekem munkát. Lehet, hogy Japánban felejtettem valamit... de nem, ennyi miatt nem jönne el, arra ott a posta.
- Y/n most velem kellene jönnöd, van egy fontos dolog amiről beszélnünk kell - szólt hozzám határozottan Namjoon.
- D-de mit keresel itt? - alig bírtam megszólalni.
- Gyere és mindent elmondok - mosolygott rám biztatóan.
- Most nem mehetek, mindjárt elkezdődik az órám.
- Milyen órád lesz? Elkérlek róla.
- Rajz.
- Na akkor pont az osztályfőnököddel lesz órád? Ez még jól is jön, úgyis beszélni akartam vele is.
- Miért? Arról akarsz vele is beszélni amiről velem?- erre válasz nélkül indult meg kifelé a teremből. Még álltam ott egy ideig, viszont túlságosan mart a kíváncsiság, hogy mit is akarhat mondani, ezért végül megindultam utána. Amikor kiértem a teremtől Namjoonhoz siettem, körbe néztem, hogy nincs e senki ott, majd megöleltem. Úgy tekintek rá, mintha a bátyám lenne. Szeretem, de sokszor már idegesítő tud lenni, viszont mindig ott van nekem ha kell.
- Hallgass végig, Ne vágj bele a szavamba és figyelj rendesen. Ne kelljen megismételnem semmit sem. Rendben?
- Rendben - bólogattam hevesen.
- Vissza fogsz utazni Japánba pár dolgot össze szedni és papírokat intézni. Majd onnan Koreába repülünk, megkötjük a szerződésed és munkába is fogsz állni. Igen, jól tudom, hogy Shakura azt mondta, míg iskola van nem fogsz dolgozni, de ez most egy váratlan lehetőség amit később nem fog megadatni a sors. A legtöbb információt még nem oszthatom meg veled, de páros fotózásod lesz és egy ideig emiatt Szöulban fogsz lakni. Shakura és én bejövünk holnap lerendezünk mindent az igazgatóval és az osztályfőnököddel is. Meg kell oldanunk azt, hogy hogyan tudnál továbbra is részt venni az óráidon.
A sok információtól csak álltam ott ledermedve és szóhoz sem tudtam jutni. Már éppen összeszedtem magam és megakartam volna szólalni, amikor az osztályfőnököm megfogta a vállam. Viszont neki, csak ez után tűnt fel a mellettem álló férfi. Persze már ismerte Namjoont, mert a szerződés megkötése után bejött és elintézett nekem pár dolgot. Az osztályfőnök Akihoroval beszélgetett, én pedig szokásosan a tolmácsuk voltam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ezután az osztályfőnökkel együtt mentem vissza a terembe. Amilyen gyorsan csak tudtam vissza siettem I.Nhez és elmeséltem neki mindent ami az elmúlt nagyjából 15 perben történt. Lehet ő még még döbbentebb volt, mint mikor én tudtam meg az egészet. Egy rövid idő után, amikor már sikerült feldolgoznia az információkat, szomorúság látszódott az arcán. Igazából kiskorunk óta ismerjük egymást és közel is állunk egymáshoz azóta, de nem nagyon találkoztunk nagy rendszerességgel. Neki sok edzése van, nekem meg sok munkám. Sokszor a suli az egyetlen hely ahol találkozunk és most itt se fogunk már. Nekem el kell mennem... lehet, hogy nagyon elfogunk távolodni egymástól... ez nekem eddig le sem esett...
