Egy váratlan állás egy botrány miatt, ami egy idolal történt...
Szerelmi háromszög? Új életet kell kezdened? Bírni fogod a történéseket érzelmileg?
Egy fiatal modell aki még szárnyait próbálgatja, egy váratlan és páratlan állás lehetőséget kap, vis...
Amikor valaki belépett a szobába hirtelen lefagyott a mosoly az arcomról. Viszont nem néztem az ajtó felé, hogy ki is lehet ott, mivel gondoltam, hogy az a személy akivel osztozok ezen a szobán. I.N ebből az egészből semmit sem észlelt. Már kezdett is tovább mesélni a dolgokról amik éppen otthon történnek. Viszont túl nagy a csend. Azon kívül, hogy Yeongin beszélt semmit sem hallottam, még egy lépést sem. Mivan most, hogy elvállaltam a munkát visszaesett az egója vagy mi?
*szólaltam meg japánul* - Nem mersz beljebb lépni ezek után, vagy mit állsz ott? - kérdeztem viccelődve.
Viszont erre semmi választ nem kaptam. Már azt gondoltam, hogy képzelődtem, hogy bejött valaki a szobába. Inkább hátra is néztem, hogy biztosra menjek, de nem Ni-ki volt azt, mint arra számítottam volna. Megdöbbent volt az arca. Sapka volt a fején, így az az arca nagy részét eltakarta. Mégis olyan ismerős volt, de mégsem tudtam felismerni ki is lehetett az.
*kezdte a beszélgetést koreaiul* - Ki is vagy és miért vagy itt? - kérdezte a srác.
- Ezt én is kérdezhetném tőled... - válaszoltam kicsit szemrehányóan, viszont mikor észre vettem, hogy a fiú ezek után is csak kérdően néz rám folytattam. - Y/n vagyok és ez az öltözőm. Azt megtudhatom esetleg, hogy te ki vagy? Vagy mit keresel itt?
- Jaynek hívnak és... - nem tudta befejezni, mert a szavába vágtam.
- Ohh... akkor biztos Ni-kit keresed. Hát ő még nem jött vissza.. Viszont nekem men.... - be se fejeztem a mondatot, de már a táskámmal a vállamon rohantam is ki a szobából.
Eszembe jutott a beköltözésemkor történő eset. Teljesen leégettem magam Jay előtt, annyira gáz volt. Úgy látszik csak eddig sikerült elkerülnöm. Megállás nélkül szaladtam a folyosón indultam volna haza felé, mivel mára már végeztem és nem akartam se Ni-kivel se Jayel össze futni ma már. Viszont egy ismerős hang szólalt meg hírtelen.
- Mi az mi történik? Miért szaladsz és miért tiszta vörös a fejed? - kérdezte meglepetten I.N a hívásból. Már el is felejtettem, hogy épp hívásban vagyunk.
- Uhh bocsi most mennem kell később vissza hívlak és elmesélem mi történt - majd kinyomtam és futottam gyorsabban tovább.
A nagy siettségben valakinek neki mentem. Nem is kellett sok már a földön landoltam minden cuccommal együtt. Gyorsan kapkodtam összefele a cuccaimat amire egyre csak hajtogattam, hogy bocsánat, bocsánat nem akartam.
Arra lettem figyelmes, hogy két ember is segít nekem a táskámba pakolni a kihullott dolgaim. Pont az a két személy akivel ma már találkozni se akartam. Mikor megvolt mindenem felpattantam gyorsan és már futottam is tovább.
*koreaiul folyt a beszélgetés* - Jó gyorsan fut abban a magassarkúban - szólalt meg Jay.
- Haha nagyon is. Amúgy meg mi baja van? Előled fut? - kérdezte értetlenül Ni-ki.
- Miből gondolod, hogy előlem fut?
- Abból, hogy láttam, hogy kijött az öltözőnkből futva te pedig rögtön utána jöttél ki és követted.
- Háát igen... Lehetséges, hogy előlem fut. Pedig én nem csináltam semmit, csak megkérdeztem, hogy ki ő és elmondtam neki a nevem.
- Érdekes egy lány.. legalább egy köszönömöt mondhatott volna amiért segítettünk neki - mondta Ni-ki közben a tarkóját vakargatta.
- Nézd valamit itt hagyott - hajolt le Jay, majd vette fel azt.
- A szemüvege, de hisz enélkül nem lát semmit, ezt már tapasztaltam. Kontaktlencsét meg csak itt az öltözőben tart éppen, ahogy hallottam. Valahogy vissza kéne adni neki, de azt se tudom hol lakik.
- Hmm én sem... - majd hirtelen Jaynek eszébe jutott valami. - Én tudom! Eggyel alattunk lakik.
- Ezt meg mégis honnan tudod? - nézte furcsállva a másik fiút.
- Hát amikor beköltözött benézte az emeletet és hozzánk próbált bejutni, de amikor észre vette, hogy a negyediken van lefele indult. És tudod, hogy mondták, hogy a harmadikra épp most költözött be valaki szóval...
- Hát akkor menjünk.
Mindeközben a y/n már haza ért. Kifújta magát, majd tett be egy kis zenét. Átöltözött kicsit kényelmesebb ruhákba, majd kivette kontaktlencséjét, hogy átcserélje szemüvegére, amit jobban szeret hordani, de erre kopogás hallatszott. Az ajtóhoz sietett ahol két magas ember állt előtte.
- Gyertek beljebb. Elnézést egy pillanat jövök én is csak nem látok semmit.
A két srác szó nélkül lépett beljebb, majd becsukták maguk után az ajtót. Y/n a nappaliba vezette őket.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Már indult volna kifelé a szobából mikor az egyik srác megszólalt.
- De aranyos! A te kutyusod? Hogy hívják? - szólalt meg lelkesen Jay.
- Hopenak. És nem, nem az enyém hanem az Namjo... várjunk csak - gyorsan vissza kapta a fejét oda ahonnan jött a hang, felismerte a srác hangját. - Honnan tudjátok hol lakom és miért vagytok itt?
- Nem volt nehéz kinyomozni - mondta vidáman Ni-ki.
- Te nem is csináltál semmit én tudtam hol lakik - verte vállba Jay.
- MIVAN?! Te honnan tudtad? - kérdeztem Jaytől.
- Találkoztunk amikor beköltöztél és onnan már nem volt nehéz kitalálni.
- Ohh... Te emlékszel arra?! - Y/n arca hamar vörösbe váltott.
- Mi is történt akkor? Valamit nem meséltél el nekem? - kérdezte Ni-ki Jaytől. Már épp válaszolni készült, de közbe vágtam.
- Nem, nem történt semmi. Szóval, miért is vagytok itt?
- Ohh majdnem elfelejtettük. Csak ezt hoztuk vissza - közelebb lépett, majd rám tette a szemüvegem Jay. Az arcom persze még vörösebb lett.
- Úgy látom hamar zavarba tudsz jönni - vigyorgott Ni-ki. - De hé hé! Lépj csak hátrébb Jay hiszen ő a barátnőm.
