Egy váratlan állás egy botrány miatt, ami egy idolal történt...
Szerelmi háromszög? Új életet kell kezdened? Bírni fogod a történéseket érzelmileg?
Egy fiatal modell aki még szárnyait próbálgatja, egy váratlan és páratlan állás lehetőséget kap, vis...
Már pár hete együtt dolgozunk Ni-kivel és őszintén már nem is bánom. Nagyon vicces és tényleg oda szokott figyelni rám. Az emberek már kezdik is elfelejteni a nagy botrányt amit igazából még mindig nem tudom pontosan mi is volt, de nem akarok ezzel nyaggatni senkit. Félek, hogy túl dulakodó lenne neki. Az ENHYPEN többi tagjával is kezdünk összeszokni. Viszonylag sokat járok át a dormjukba. Jay egyedül is sokszor átjön nálam, egészen megkedveltem már, mellette biztonságban érzem magam és boldog vagyok. Ami azért elég ritka, mert amióta a modell szakmában elkezdtem dolgozni elég maganyos vagyok.
Most épp a stúdió felé tartok, mert a srácoknak az új számukhoz forgatják a videó klippet és azt is kiakarják posztolni, hogy ott vagyok és támogatom Rikit.
- Megjöttem! - nyitottam be az öltözőjükbe. Viszont nemvárt látvány fogadott. Jay meztelen felső teste. Biztos a többieken se volt ruha, de azt nem lattam, mert Jay volt pont előttem és kitakart mindent. Meredten figyeltem az így velem szemben lévő kigyúrt felső testét. Nem is vettem észre eddig, hogy ilyen jól ki van dolgozva.
- Meddig fogsz még bámulni? - vakarta meg a tarkoját Jay kissé zavarban léve, de látszott rajta, hogy élvezi az egészet.
- Jajj bo-bocsánat! Már itt sem vagyok! - rohantam ki gyorsan az öltözőből.
Amint megcsinálták a képeket amin "gratulálok a pasimnak" már rohantam is el a helyszínről. Olyan kínosan érzem magam a történtek miatt. Miért történik mindig ilyen amikor Jayel vagyok?
Viszont holnap szabadnapos leszek, szóval egy randira megyek ma este. A szerződés nem írja ki, hogy igazi kapcsolatom nem lehet vagy nem randizhatok senkivel, így ha titokban csinálom a media elől akkor nincs baj. Egy bárban találkozunk, nincs probléma mivel ide csak idolok járnak, paparazzi mentes. A partnerem nem más lesz, mint a TXT-ből Soobin. Már várom a találkozót, mivel míg chaten beszélgettünk nagyon megkedveltem. Jófej, vicces, mindig van témánk és megértjük egymást. Ahogy beszélgettünk az jött le ő is várja már.
Én érkeztem elsőnek szóval kikértem egy italt stressz levezetés képpen, mivel eléggé izgultam. Teltek a percek, de ő még mindig nem volt sehol. Szóval én csak kértem egymás után a sok felest. Majd mikor már ott voltam 2 órája kaptam egy üzenetet.
"Bocsi, de nem megyek." -Soobin<3
Hát ez remek... Szerencsés vagyok, mint mindig. Ekkora segfejt.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
- Legyen szíves adjon 15 shotot a legerősebből - szóltam oda a pultosnak.
- Bíztos benne? - kérdésére csak bólíntottam. - Hát rendben. Nehéz napja van?
- Nem a napom az, csak az életem - kacagtam fel nem túl őszintén.
- Megértem... Ötöt a ház áll - kacsintott rám.
- Ohh.. Köszönöm - mosolyogtam rá.
- Ha kell meghívom egész estére, csak mosolyogjon így. Gyönyörű amikor mosolyog.
- Haha rendben. Köszönöm, de ez az öt is bőven túl kedves öntöl.
Hajnal kettőig voltam a bárban, a pultossal lelkiztem és közben persze ittam. Mondjuk úgy, hogy nem azért maradtam kettőig, mert addig akartam, csak kicsit berugtam és jobbnak láttam indulni. Gyalog indultam meg mivel úgy kijózanodok hazáig. Magassarkummal a kezemmel sétálltam az úton amikor valaki megállt mellettem a motorjával és levette a bukósisakját. Nem láttam pontosan ki volt, mert nem volt normálisan kivilágitva az út. Annyit láttam, hogy egy pasi és épp odasétál hozzám.
- Bocsi, hogy késtem - szólalt meg, de mire ezt kimondta felpofoztam. - Mi a..
- Hogy van pofád azok után ide jönni, hogy üzenetben kikosaraztál? Olyan rendes srácnak tűntél... én elhittem neked. De te csak játszadoztál... Mivel érdemeltem ki? Miért vagyok ilyen szerencsétlen? - mire kimondtam az utolsó szót a könnyek patakokban kezdtek folyni le az arcomon. Arra lettem figyelmes, hogy magához ölel. Felnéztem rá, de nem az volt akire számítottam. - Jay? - néztem rá könnyes szemekkel.
- Itt vagyok nyugi. És nem Soobin vagyok - mire én a karjaiba bújtam és kisírtam magam, míg ő közben végig vigasztalt, nagyon jól esett. - Gyere menjünk haza - mosolygott rám mire én csak bólintottam egyet. Felültem mögé a motorra és el is indultunk.
*reggel*
Mikor kinyitottam a szemem Jayt találtam magammal szemben. Vagyis a mellkasán feküdtem. De hogy kerül ide? Motoroztunk aztán... képszakadás. Nem igaz... nem emlékszem rá!
- Nem történt semmi.
- Tessék? - néztem rá meglepődve. Mikor kelt fel? Úgy bámúltam rá, hogy felkeltettem? Ennyire leír mindent az arcom?
- Soobin tegnap rám írt, hogy csunyán felültetett és ha nem érsz haza 1-ig menjek már el érted, így hát elmentem. Haza hoztalak ágyba raktalak, viszont mikor indultam volna haza megkértél, hogy maradjak itt veled este, mert nem akarsz egyedül lenni.
- Ohh jah... értem. Bocsánat, hogy gondot okoztam neked.
- Nem okoztál semmilyen gondot - mosolygott rám őszintén.
Ekkor megrezzent a telefonom. Namjoon volt az. Rögtön fel is vettem.
- Mit csináltál? - Tessék? - Nézd meg mit küldtem - gyorsan lecsekkoltam a posztot amit küldött. - Miii, de ez nem lehetséges!?
- Mi történt?- kérdezte Jay aggódóan.
- Még mindig ott van? Tényleg történt valami?! - Bocsi, de most lerakom. - Nem rakha...
