You used to be my bias, but now...

Part 4

Már jó pár napja Szöulban voltunk. Gyönyörű a dorm amibe beköltöztem. Imádom, hogy van egy kisebb erkélye és úgy rendezték be az egész lakást, hogy a stílusomnak megfeleljen. Én a 3 emeleten laktam, bár mint kiderült ebben a dormban nincs földszint ezért volt egy kínosabb pillanatom a beköltözés napján.

Azt hittem, hogy az első az a földszint, ezért a negyedikre mentem. Próbáltam bejutni a lakásba, de a kulcs nem illett bele, ezért elkezdtem szidni.
Miután szidni kezdtem  és ütni az ajtót az kinyílt. Vagyis kinyitották... Nem más, mint az egyik Enhypen tag, Jay. Rögtön elkezdtem nézni, hogy hol is vagyok mire feltűnt, hogy ki van írva, hogy 4. emelet. Én azt hittem ott süllyedek el szégyenemben... Mondhatom szép első benyomás vagyok.
Az arcom színe vörösre váltott, majd gyorsan elkezdtem bocsánatot kérni az összes nyelven ami csak eszembe jutott, közben hajlongtam megfele és hátráltam a lépcső felé, majd lefutottam. Azóta is próbálom elkerülni, hogy Jayel akármikor is össze fussak. Nem csak a közel jövőben még az ez utáni életembe sem. Jó azért ezzel már túlzok az igaz...
Nem láttam a reakcióját, de nem is vagyok rá kíváncsi, hogy őszintén megvalljam, így is elég kínos volt.

Szóval így derült ki, hogy az Enhypen tagok eggyel felettem laknak és, hogy nincs földszínt a dorm épületében.

A tanulásomat végül úgy oldottuk meg, hogy részt tudjak venni az óráimon amíg távol vagyok a munkám miatt, hogy Yeonginnak adtam egy ipadot. Hívásban voltam vele és úgy húzgált minden órára magával. Rendkívül egyszerű és ésszerű megoldásnak bizonyosult. Bár annyi hátránya volt, hogy így nem tudtunk az órákon beszélgetni. Bár helyette chateltünk.

Már berendezkedtem a Belfit Labnál az öltöző szobámba is. A napjaim nagy részét igazából itt töltöm, mert az óráimon itt veszek részt. Elég nagy, de csak azért, mert ketten osztozunk rajta. Habár még sosem láttam azt akivel osztozok rajta, csak az ő dolgait. Ő lesz a párom a fotózáson is, kíváncsi vagyok már rá, hogy ki lehet ő...

Ma fogjuk a szerződést megkötni, de nekem még mindig van egy órám addig. Méghozzá angol és még felelnem is kell. Mondhatom nagyon örülök neki. Épp akkor kezdtem el sminkelni amikor mondta, hogy én felelek szóval nem láttam az ég világon semmit se. Kontaktlencsét hordok legtöbbször, de amikor órán vagyok délelőtt és nem is sminkeltem még, akkor a szemüvegemet hordom. Mivel épp sminkeltem egyik se volt rajtam és nélkülük az orromig se látok. Szerencse, hogy csak szóban feleltem. Az volt a feladatom, hogy a munkafüzetben lévő egy oldalt oldjam meg neki szóban. Mivel sokszor unatkozom órán már előre ki volt töltve, szóval csak fel kellett olvasnom.

Majd itt belépett egy ember a szobába. Életemben először itt találkoztam a szoba másik tulajdonosával, de nem láttam és még beszélni se beszélhettem hozzá. Egy közös asztalunk volt, szóval leült mellém. Épp próbáltam felolvasni a feladatot. Párat hibásan olvastam viszont ekkor megszólalt a mellettem ülő.

*szólalt meg angolul*
- Miért nem a helyes megoldást olvasod ami le van írva a füzetedbe?

*koreaiul szóltam vissza neki*
- Maradj már csendbe... Nem látod, hogy felelek éppen?

*folytatódott a beszélgetés tovább angolul*
- Pontosan látom és hallom, hogy felelsz. Éppen azért mondom, hogy azt olvasd fel amit írtál, mert az legalább helyes is.

- Mi történik y/n? Csalsz a felelés közben? - kérdezte tanárnő.

- Elnézést tanárnő csak bejött egy ember a szobába és ő beszél butaságokat. Nem, nem csalok.

- Csak egy ember? Milyen butaságokat? Csak az igazat mondom - mondta sértődötten a mellettem ülő fiú.

- Y/n... Maradj még az óra után beszélgetni velem légyszíves - mondta tanárnő kicsit csalódottan.

- Rendben - válaszoltam kicsit elkeseredetten, mivel minél tovább maradok annál később kötjük meg a szerződést.

Az óra hamarosan már véget is ért. I.N oda vitte tanárnő asztalára az ipadot. Ezután kiment a teremből, mivel a tanárnő megkérte rá. Elkezdte a magáét mondani tanárnő, hogy ne rontsam le direkt a jegyeim nem is érti miért csinálom, ezzel csak magamnak csinálok rosszat stb., stb... Őszintén alig vártam, hogy végre vége legyen már a szónoklásának már. De aztán megszólalt valami érdekesebbel is.

*Angolul folyt a beszélgetés*
- Ha nem válaszolsz, akkor szólok az igazgatónak és elintézem, hogy haza kelljen utaznod.

- Ne! Tanárnő csak azt ne! Hiszen három éve most először kapok hosszabb munkát iskolai idő alatt.

- Na akkor halljam.

- Tanárnő én mindent megtanulok és megcsinálok, amit csak tudok. És angolul anyanyelvi szinten tudok már annyit használom. Csak néhány válaszomat direkt rontom le...

- És miért csinálod ezt?

- Mert tudja tanárnő sok ember fog ki engem. Több tanár is kiszúrt már velem igazából.. A diákokról meg munkatársaimról nem is beszélek inkább. Az emberek szerint túl jó és szerencsés az életem. Hiszen több nyelven is beszélek, sokat ebből szinte anyanyelvi szinten. Fiatalon már sikerült modellnek lennem annak ellenére, hogy alacsony vagyok. Emellett festeni és boxolni is szoktam. Szerető és támogató családom van és a legjobb barátom egy központi embernek mondható az iskolában, ezért se nézik jó szemmel, hogy velem van jóban. Sok országba eljutok és sok híres emberrel találkozhatok. Ezek miatt utálnak az emberek és neveznek "tökéleteske"-nek... Szóval a jegyeimet ezért rontom lejjebb, hogy legalább ebbe ne kössenek bele. Tényleg elnézést, ha tanárnő szerint nem így kéne.

- Oh Y/n nem is tudtam, hogy így kifogják önt. Őszintén nem tünt fel, mivel nem figyeltem rá.

- Már feldolgoztam - mosolyogtam rá. - Tanárnő szeretne még valamit beszélni? Mert ha nem mennék dolgozni, ha nem bánja.

- Persze, persze menjen csak. Nem tartom fel tovább. Jövőhéten találkozunk az órákon - bólintottam egyet, majd elköszöntem és kinyomtam a hívást.

Épp kerestem volna a kontaktlencséim amikor egy puffanást hallottam a földön. Igen, úgy látszik szerencse napom van, levertem a földre. Most kereshetem megfele. Lemásztam a földre és keresni kezdtem. Megtaláltam, de nem a földön valami puhábbon tapintottam meg.

*Szólalt meg Japánul*
- Segíthetek?

Rögtön felpattantam a földről, az a puha dolog a keze volt. Felvette nekem, de megvárta míg a tenyerében találom meg. Gyorsan kikaptam a kezéből.

- Már így is eleget segítettél. Nem bírtál volna csendbe maradni?

- Csendbe tudtam volna maradni, de nem voltam. Ugyan már, legalább jobban megismertelek ezzel. A tanárod meg lefog szállni rólad.

- Hogy érted, hogy jobban megismertél?

Elég fura ez a srác. Viszont nagyon jól beszél Japánul, mintha anyanyelve lenne.

- Hát adtál egy rövid bemutatót magadról épp az imént. Tudod "Emellett festeni és boxolni is szokt..." - folytatta volna, de közbe szoltam.

- Pfff mindegy... Hagyj elkészülni és felejtsd el amiket mondtam. Semmi közöd hozzájuk.

- Még lehet nincs, de nemsokára már lesz.