You used to be my bias, but now...

Part 2

Egy óra és végre leszállunk már... Az iskolában nagyon segítőkészek voltak, mindent engedélyeztek, vagyis ezt mondták nekem Hirotoék... Engem be se engedtek menni amikor a megbeszélést tartották. Valószínű, hogy olyan dolgokról beszéltek amiről nem akarják, hogy tudjak. Mindig ezt csinálják velem... A saját munkámról van szó és semmit se mondanak el róla, még csak azt se tudom kivel fogok együtt működni. Röhejes nem?

A "röpke" 11 órás repülő úton volt egy kis időm pihenni. Olvastam az egyik kedvenc könyvemből, a telefonomat vagy háromszor átrendeztem. Néztem pár részt a kedvenc sorozatból is, de még így se akart az idő sehogy sem eltelni, aztán eszembe jutott egy poszt amit nem tudtam átolvasni rendesen idő hiánya miatt.

Múlthéten történt egy kisebb dráma Koreában. Ahogy olvastam, egy enhypen taggal történt. Elméletileg ezt az idolt egy nő azzal vádolja, hogy molesztálta őt és ez eljutott a sajtósokhoz és meg is lett a botrányos hír. Minden pletykát és hírt amit felkapnak az idolokról azt egy könnyen nem ejtik a szociális médiából. Bár ha igaz ez az egész, akkor megtudom érteni miért van mindenki felháborodva. Undorító amikor valaki molesztálja a másikat, nem emberi dolog. Amúgy meg még azt is jelentheti az idol számára, hogy kirúgják ezért. Kíváncsi vagyok, hogy ezt a cég hogyan fogja megoldani. Egy kis idő kellett, hogy leessen kit is érint ez. Ni-kit... De ez mi?! Hogyan? Eléggé központi személye a bandának, ez magára a bandára sem vet jó hírt. 

Személy szerint szeretem a k-pop zenéket, az enhypent is szoktam hallgatni. Ni-ki volt a biasom belőle, bár ezek után már nem vagyok olyan biztos, hogy ő marad az. Igaz, hogy van rá esély, hogy nem igaz amit az a nő állít, de arra is van, hogy igazat mondd. Akkor pedig csak megjátszotta az aranyos kedves fiút? Őszintén én reménykedem abban, hogy ez egy álhír. A cégét ismerve mindent megfognak tenni annak érdekében, hogy eltusolják ezt az egész ügyet, hogy Ni-kit se kelljen kirakniuk a bandából.

Szokásosan egyedül repültem, mivel Jennie és Namjoon már pár napja haza utaztak. Sosem utaztak még velem egy géppel, vagy hamarabb vagy később mennek, mint én. Legalább ilyenkor szerencsére teljesen egyedül lehettem és élvezhettem egy kis nyugalmat. 

Namjoon jött ki elém kocsival a reptérre, hogy elvigyen a céghez.

- Milyen volt a repülő utad? - kérdezte egy mosoly kíséretében.

- Elment egynek, a szokásos hosszú és unalmas repülő út... - válaszoltam egy apró szemforgatás keretében.

- Nem is olyan unalmas az - mosolygott tovább.

- Neked nem szokott az lenni, mert te mindig Shakuraval utazol és így van kivel beszélgetned. Én nem tudok senkivel sem beszélgetni. Ti ketten sose utaztok velem  - játszottam a sértődött kisgyereket.

- Ne dramatizáld túl az egészet. Tudom, hogy élvezed, hogy egyedül lehetsz és mindig találsz magadnak valami elfoglaltságot.

- Ezt mégis honnan tudod? 

- Megérkeztünk - szólalt meg, mintha nem is hallotta volna, hogy beszélek.

- Hééé! Válaszolj már, ha kérdezek valamit - egy apró mosollyal az arcán szállt ki a kocsiból és nyitotta ki az ajtót nekem. 

Mindig így viselkedik, viszont egyszerűen nem tudom utálni ezekért, olyan ő nekem mintha a bátyám lenne. Emlékszem amikor elkezdtem az egész karrierem ő volt az első igazán kedves és törődő ember velem.

A legelső napom volt a cégünknél és nem nagyon volt velem kedves senki sem. Volt pár munkatársam aki kifejezetten nem bírtak és ezt nem is féltek kimutatni. Mindig belém kötöttek és bántottak amivel csak tudtak, rengetegszer elmondták, hogy nem illek oda.

Ez a csapat modell már az első napomon odajöttek hozzám az öltözőbe, sarokba szorítottak és elkezdtek zaklatni. Hirtelen mintha elkezdtek volna fojtogatni nem kaptam levegőt, viszont végül békén hagytak amikor valaki bejött a szobába. Ez az egész egy sokkot váltott ki belőlem, nem is tudom hirtelen mi történt, úgy éreztem, hogy én ott meg fogok halni. Levegőért kapkodva, könnyekkel küszködve guggoltam a sarokban. Fejemet a térdembe temettem és reméltem, hogy végre elmúlik már ez az egész. Egyszer csak valaki felhúzott, nagyon megijedtem, hogy a zaklatóim jöttek vissza, viszont ez a valaki átölelt és elkezdte a hátamat simogatni. Azt mondogatta, hogy minden rendben lesz, mivel már itt van velem és most már vigyáz rám. Ez nem más volt, mint Namjoon. Már itt is magas, helyes és izmos volt, szóval nem is kellett sokáig győzködnie, elhittem neki haha.

A cégünk arról ismert, hogy nem a főnök választ melléd managert, hanem az választ ki téged. Mai napig nem tudom miért választott engem Namjoon, de nagyon örülök neki. Még egyszer sem szegte meg azt az ígéretét, miszerint vigyáz rám.

Japánba érve még összeszedtük a holmikat amikért eljöttünk. Most nagyjából 1 óra repülő út vár rám, amíg Koreába nem érek. Persze megint egyedül kell utaznom. Shakura előre küldött engem, mivel ők még összeszedelőzködnek és pakolásznak. Annyira unatkoztam a repülőre felszállva, hogy inkább végig aludtam az egész utat.

Amikor leszálltam a gépről rendkívül izgatott és energikus voltam. Viszont nem várt dolog fogadott, a Belift Labtól vártak rám emberek a reptéren...