You used to be my bias, but now...

Part 9

- Lehet van egy kis problémám... - néztem fel Jayre. Ám ekkor dörömbölésre lettünk figyelmesek. Az ajtóhoz mentem, ami előtt az Enhypen tagok álltak.

- Nagy szarban vagytok - szólalt meg Heeseung.

- Hol van Niki? - kérdeztem meg ignorálva őt.

- Én vagyok az egyetlen aki nem tudja, hogy mi a fasz történt? - akadt ki Jay. Erre Niki ért le a lépcsőn és tolta a rólunk készült képeket Jay képébe. Elég idegesnek tűnt.

Újra csörögni kezdett a telefonom. Taehyung volt az.

- Y/n... gyere be kérlek az irodába.
- Rendben...

- Hát én megszívtam... Jó volt veletek lenni - toltam ki őket az ajtón és csuktam azt magamra. Felöltözök szépen a kirúgásomra és valószínű a kényszer pihenőmre is a karrieremből.

- Itt vagyok... - lépek be pár kopogás után lehajtott fejjel, amire Taehyung feláll a székéből és megindul felém. - Gondolom láttad te is... - hirtelen megállt és csak nézett rám csendben, egy könnycsepp kifolyt a szememből. - Ezek szerint igen... de nem történt közöttünk semmi, csak legjobb barátok vagyunk. Nem gondolkoztam mielőtt cselekedtem volna és elrontottam mindent. De olyan szomorú voltam és olyan jó volt, hogy valaki mellettem volt akkor, végre nem éreztem magányosnak magamat...

- Jól vagy? - szakított félbe kérdésével, amire meglepve néztem fel rá szipogva.

- Tessék? - töröltem le könnyeim.

- Azt kérdeztem, hogy jól vagy? - erre csak elkezdtem rázni a fejem nemleges válaszként. Ekkor valaki berontott, Namjoon. Odarohant hozzám, majd megölelt.

- Miért nyomtál ki? Tudod, hogy aggódtam? Azt se tudtam mi van veled, a fiúk elmeséltek mindent - támadott le kérdéseivel.

- Sajnálom... - mondtam mind a kettőjüknek.

- Én azt jól tudom és én is sajnálom ezt az egészet. Gyere ülj le és beszéljük meg amit meg kell - folytatta Hajun. - Szóval... 1 hónapot kapsz, ha addig nem lehet rendezni ezt az egészet el kell, hogy bocsátsalak. Sajnálom, de ez a legjobb ajánlat amit tenni tudok számodra.

- Értem... és köszönöm. Most ha nem bánjátok kicsit egyedül lennék... - majd felálltam és elindultam ki. A folyosón lefelé nézve sétáltam előre. Hogy lehetek ekkora szerencsétlen? Ahhh megint sírni fogok... Ám ekkor valakinek neki ütköztem.

- Szia... - ennyi nem bírom tovább sírva bújtam karjai közé. Lehet, hogy most nem örül nekem, lehet haragszik rám, de még így is visszaölelt. Ha tudná ez most mennyit jelent nekem. Szépen lassan megnyugodtam karjai között, amikor ezt észre vette újra hozzám szólt. - Menjünk el kajálni jó? - amire csak egy aprót bólintottam és megindultam mellette. Sokáig csendben lépkedtünk egymás mellett az utcán, ám egyszer csak megfogta a kezem. Érdeklődve néztem fel rá, de neki semmireakciója nem volt. Szerettem fogni a kezét, szóval rászorítottam és mellébújtam mosolyogva.

- Sajnálom... - mondtam ki, de amikor lenézett rám már nem tudtam úgy mosolyogni.

- Mégis mit? - érdeklődött.

- Azt, hogy elszúrtam az egészet és, hogy...

- Majd a vacsi után megbeszéljünk mindent. Rendben? - erre csak bólintottam. 

Remekül telt a közös vacsorázás. Teljesen olyan volt, mint egy randi. Sokszor nevettünk, megkóstoltattam vele a kajámat, néha még flörtöltünk is. Az az egyetlen szomorú dolog, hogy tudom, hogy ez az egész köztünk nem igazi. Útközben ezen merengtem el...

- Várj egy kicsit mindjárt jövök - szólt, majd berohant a lakásukba, de nem sokáig vártam rá már kint is volt pokróccal a kezében. - Menjünk ki a tetőre - fogta meg a kezem, majd húzott maga után. Mikor felértünk leterített egy pokrócot a földre amire leültünk, majd egy másikkal meg betakart mindkettőnket.

- Most már szeretnék elmondani mindent, szóval kérlek ne szakíts félbe - kezdtem bele, mire ő bólintott egyet. - Elmentem tegnap egy randira... viszont ott felültettek. Leittam magam, mivel nem volt a legjobb kedvem érthetően, aztán megindultam hazafele, de akkor értem jött Jay. Elkezdtem kiosztani és pofon vágtam, mert azt hittem Soobin az. Vele lett volna a randim... Amikor észre vettem, hogy Jay az és nem Soobin, akkor öleltem meg utána ő haza hozott és elmondása szerint megkértem arra, hogy aludjon velem, mert nem akartam egyedül lenni. Nem történt közöttünk semmi, csak legjobb barátként tekintek rá.

- Tudom - mosolygott rám Niki.

- Mi? Honnan?

- Jay elmesélt mindent. Azt is, hogy részegen bevallottad neki, hogy szeretsz engem...

- Miii?! - kezdett el vörösödni a fejem, amit rögtön elfordítottam.

- Ne fordulj el. Aranyos vagy amikor elpirulsz.

- De én.. ah... - nem tudtam egy normális szót se kinyögni. Niki a szemembe nézett, majd le a számra. Elkezdett felém hajolni, majd mikor már elég közel volt megcsókolt. Lassú, lágy és érzelmes csók volt. Gyengéden megfogta az arcom, mire én átkaroltam a nyakát. A szám bizseregni kezdett és bizsergő érzés futott végig a hátamon is. A szívem ezerrel vert, azt hittem felrobban.

- Én is beléd szerettem - szólalt meg amikor levegő hiány miatt elváltunk egymástól. Ez a mondat mintha minden bajomat elfeledtette volna velem, úgy éreztem, hogy most boldog vagyok és semmi baj sem történt velem.

*2 hónappal később*

- Oké szia szeretlek - nyomtam egy puszit Niki arcára, majd indultam is tovább az új épületünk felé.

Taehyungnak sajnálatos módon ki kellett rúgnia, szomorú vagyok miatta, mivel jól kerestem nála. Az ügyemet később sikerült tisztáznunk. Csináltunk egy interjút hárman Ni-ki én és Jay, amiben elmondtuk az igazságot és bejelentettük, hogy Ni-kivel minden rendben van a kapcsolatunkkal és szeretjük egymást. És mostmár nem csak megjátszásból, bár ők ezt nem tudják. Ni-ki ügye is tisztázódott, mivel a nő lebukott. Egy interjújában lebuktatták, hogy a történet, amit kitalált Ni-kiről hazugság, bár még így is vannak olyanok akik nem hiszik el, hogy Ni-ki ártatlan. A cégünk kiterjeszkedett Koreába is szóval én itt dolgozok továbbra is. Ez annak köszönhető, hogy ideköltöztünk a szüleimmel, mivel kaptak itt állást, micsoda véletlen egybeesés. Végül minden boldogan zárult, igaz nem minden úgy ahogy elterveztük, de nekem ez is megfelel...

*vége*