Összekötve (Sebastian Stan Fanfiction)

I. Fejezet

-Elárulod mi történt és hogy miért sírsz? – kérdezte lágy hangon Tommy

-Én... én nem tudom... - sütöttem le a szememet – Jason óta nem ittam Tom, Jason óta te is tudod! Hülye voltam. – temettem a tenyerembe az arcomat

-River nyugi nincs semmi baj. Nem dőlt össze a világ. Ittál na és? Okés értem, hogy Jason kihasznált részegen, vagyis megpróbált, de Seb nem Jason rendben?

Seb nem Jason. Seb nem Jason mondogattam magamban. Jason a volt barátom, akivel kb. 6 hónapot voltunk együtt. Azt hittem ő az, akit keresek. 19 éves voltam és őrülten szerelmes. Egyik este bulizni mentünk és totál részegre itatott, majd megpróbált lefeküdni velem. Erőszakoskodott és hiába próbáltam ellökni magamtól nem tágított. Azzal indokolta, hogyha józanon nem vagyok hajlandó vele lenni akkor majd részegen eléri, amit akar. Sírva könyörögtem neki, hogy hagyja abba, de mintha meg sem hallotta volna. Amikor segítségért kiabáltam ő megütött. Szerencsére nem sikerült a terve, mivel az egyik srác, aki velünk jött bulizni ránk talált és lerángatta rólam. Annyira megalázó volt az egész. Ott ültem zokogva egy szinte idegen srác előtt, aki próbált nyugtatni. Felhívta Tommy-t, hogy jöjjön értem, és az volt az utolsó alkalom, hogy találkoztam Jasonnal. Mindenhonnan letiltottam és magszakítottam vele minden kapcsolatot. Lily-n és Tommy-n keresztül megpróbált elérni, hogy bocsánatot kérjen, de én nem voltam rá kíváncsi. Azóta egy korty alkoholt nem ittam. De Seb nem erőszakoskodott, ő kedves volt és nem leitatni akart. Nem tudhatta, hogy már lassan 3 éve nem ittam és, hogy ki fog készíteni az alkohol. Seb nem Jason. Az ölemben lévő telefon rezegni kezdett és egy ismeretlen szám jelent meg a képernyőn.

-Szerintem beszélned kéne vele. Mégiscsak kirohantál a házából egyszál ingben. – pillantott rám a mellettem ülő fiú

-Nem hiszem, hogy beszélnünk kéne, vagy csak találkoznunk is valaha. Annyira gáz a szitu, jézusom nekem nem szoktam egyéjszakás kalandjaim lenni. És szerinted mit kéne neki mondanom?

-Nem tudom River. Talán találkozni akar veled. Lehet neki sem egy egyéjszakás kalandra kellettél.

-Tom hatalmas a korkülönbség köztünk. És ha ez még nem lenne elég ő egy híres színész én meg csak egy lány, aki most kezdi az egyetemet. Nincs semmim, amit adhatnék neki.

Az út további része csendben telt. Seb többször is hívott, sőt még üzenetet is küldött, de nem reagáltam. Lehet, hogy elkönyvel magában egy könnyen kapható kislánynak, de úgysem tervezek találkozni vele többet. A házba belépve a legjobb barátnőm rohant felém és vont az ölelésébe. Csak álltunk az ajtóban egymást ölelve, miközben próbált megnyugtatni.

-Éhes vagy? – kérdezte végül még mindig magához szorítva

-Éhen halok.- nevettem fel

-Nagyszerű! – csapta össze a tenyerét – amíg nem voltatok itthon addig készítettem valami reggelit. Tom őszintén nem tudom, hogy mit eszel, mert alig találtam itthon valamit, de végül is össze tudtam dobni egy kis palacsintát és a szekrény legalján találtam lekvárt is.

Reggeli után Tom felajánlotta, hogy körbe vezet minket a környéken. Seb egész nap próbált elérni, de egyik üzenetére sem válaszoltam.

3 hét múlva

3 hét telt el az ominózus buli óta. Seb feladta és nem hívott vagy írt többet, ami kicsit megnyugtatott. Mostanra elég jól megismertük New York-ot és egy hét múlva kezdődik az egyetem. Nagyon izgatott vagyok már, erről álmodtam már kislánykorom óta. Lily-vel már mindent beszereztünk, amire szükségünk lehet; tollak, nekem különféle rajzcuccok, füzetek, táska, sőt rengeteg új ruhát is vettünk. Elkezdtem valami munkát is keresni magamnak és úgy éreztem, hogy az életem teljes és kiegyensúlyozott. Egyik reggel borzasztó fura érzéssel keltem. Émelyegtem és a konyhában terjengő illatok csak rontottak a helyzeten. Betudtam valamiféle gyomorrontásnak, de mikor ez már napok óta tartott kicsit kezdtem megijedni. Lily szerint csak az idegesség lehet az oka; új város, emberek, egyetem, és el is hittem neki, de valahol mégis éreztem, hogy ez ennél több. Anyu, akinek időközben elmondtam mindent Sebről azt tanácsolta, hogy csináljak egy tesztet, de csak nevetve legyintettem és azt válaszoltam kizárt, hogy terhes legyek. Lily és Tom kezdtek egyre jobban aggódni a gyakori rosszullétek miatt és bevallom már én is kezdtem félni. Lily-vel éppen a boltba voltunk, amikor hirtelen egy terhességitesztet dobott be a kosárba.