Összekötve (Sebastian Stan Fanfiction)

III.Fejezet

Lassan 10 hetes terhes vagyok. Időközben beköltözte Seb-hez. Az emeleten Sebastian szobájával szembe cuccoltam be. Nem akartam sok mindent változtatni, igazából csak kicsit az elrendezés lett más és kaptam egy íróasztalt. Az egyetemet is elkezdtem és nagyon élvezem. Még nem tudom, hogy mi lesz majd, ha látszani fog a pocakom és hogy hogyan fogjuk ezt közölni a nagyvilággal. Rettegek az emberek véleményétől végül is nem vagyunk együtt és nem hiszem, hogy Seb rajongói szívlelnek majd. Egyelőre a férfi szülei sem tudják, mivel nem tartózkodnak a városban. Seb már mondta nekik, hogy ha visszajönnek akkor jöjjenek át vacsira. Vajon baj, ha azt akarom, hogy maradjanak jó sokáig? Holnap van a következő vizsgálat a baba miatt. Sebastian nagyon szeretne jönni, de hát nem várok sokat, alig van itthon. Szinte mióta itt lakom örülök, ha este együtt tudunk vacsizni, de ez sem gyakori. Engem leköt az egyetem őt pedig a munka. Tommy-val sem találkoztam túl sokat a forgatás miatt, de szerencsére Lily-vel minden nap együtt töltünk egy kis időt, így nem érzem magam annyira magányosnak. Ma reggel a konyhába leérve meglepve állapítottam meg, hogy nem vagyok egyedül.

-Jó reggelt! Azt hittem nem vagy itthon. – öntöttem magamnak gyümölcslevet

-Jó reggelt. Ma nem forgatnak egy jelenetet sem, amihez kellenék. – mosolygott rám

-Oo okés. – ha tudtam volna, hogy itthon van nem terveztem volna programot reggelről

-Baj van? – vonta fel a szemöldökét

-Nem. Jó végre, hogy itthon vagy egy kicsit. – néztem mélyen a szemébe

-Igen. Csináltam rántottát, ha éhes vagy. – mutatott az említett ételre

-Aw de cuki vagy, de rohanok. Ma reggel Lily-vel reggelizek az óráink előtt. Bocsi!

-Semmi baj. Érted menjek, ha végeztél?

-Az jó lenne, köszi. Most megyek szia! – kaptam fel a táskámat

-Legyen szép napod! Majd írj! – köszönt el

Lily már várt rám a kávézónál. Szinte minden reggelt itt töltünk az egyetem előtt. Általában nincsenek sokan és nagyon barátságos az egész hely. Elfoglaltuk a szokásos helyünket és rendeltünk valamit enni.

-Na, hogy vagy ma reggel? Reggeli rosszullétek? – kérdezte halkan

-Ne is mond. Utálom őket. Szenvedek. Ez a legrosszabb része az egésznek.

-Mikor is mentek a vizsgálatra?

-Holnap. De nem tudom, hogy többesszámban. – húztam el a számat

-Azt mondtad nagyon menni akar. Csak megoldja. – bíztatott

-Ma otthon van. Mennyi az esélye, hogy holnap is? – sóhajtottam

Hirtelen egy fiú állt meg mellettünk. Olyan ismerős volt, de nem tudtam honnan. Barna haja és kék szeme volt. Napbarnított bőre felé egy rózsaszínt pólót és egy fekete farmert húzott.

-Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy megzavarlak titeket. Dominic vagyok együtt járunk művészettörire. – nézett rám

Hát persze.

-Szia River vagyok ő pedig a barátnőm Lily. Leülsz hozzánk? – mosolyogtam rá kedvesen

-Köszi. – ült le mellém – remélem nem baj, hogy csatlakozom.

-Dehogy. Jó végre valakivel találkozni, aki ugyanarra az órára jár. Minek tanulsz?

-Grafikus szeretnék lennék. Ti?

-Én irodalom szakos vagyok. – mondta a legjobb barátnőm

-Engem a divattervezés érdekel. Nagyon menő, hogy grafikusnak tanulsz.