Összekötve (Sebastian Stan Fanfiction)

VI. Fejezet

A buli óta kicsit össze vagyok zavarodva. Amiket Lily mondott, ahogy Sebastian viselkedett... minden annyira bonyolult. Időközben beköszöntött a december, ami nekem egyenlő egy hónapnyi karácsonnyal. Már december 1-je óta karácsonyi dalokat hallgatok, ezzel is az őrületbe kergetve Sebet. Az ünnepekre anya ideutazik, ami miatt nagyon izgatott vagyok. Mióta nyáron ideköltöztünk nem láttam, és már rettentően hiányzik. De, ami még ennél is izgalmasabb, ebben a hónapban kiderül a baba neme. Titkon kisfiúban reménykedek, ahogy szerintem Seb is, de anya és a többiek kislányra tippelnek. Sebastianék lassan befejezik a forgatást, ami azt jelenti, hogy több időt tölthetünk együtt. Ma mikor felkeltem a férfi helyét üresen találtam. Hát persze, ma hamar elkellett mennie dolgozni, így kb. egész nap egyedül leszek és még csak óráim sincsenek. Úgy döntöttem hasznosan töltöm az időd és elmegyek ajándékokat vásárolni, majd összedobok valamit vacsira mire Seb hazaér. A gyors reggeli rutinom után még lustálkodtam egy kicsit, így beraktam az egyik kedvenc karácsonyi filmemet, a Grincset és a kanapén elterülve, egy bögre forrócsokival élveztem a magánmozimat. Mikor vége lett a filmnek elültem ebédelni. Tegnapról maradt még egy kis spagetti, így gyorsan ettem egy keveset és elindultam a vásárlási körútamra. A plázában kezdtem, és körbejártam a létező összes boltot. Dominicnak egy kis szabadságszobrot vettem, mivel az első közös délutánunkat juttatja eszembe, és egy menő rajzkészletet különféle grafitokkal, ami tökéletes lesz neki a fantasztikus rajzaihoz. Egyik órán annyira unatkozott, hogy lerajzolt, ami azóta is ott lapul a táskámban. Rettentően élethű képet sikerült alkotnia. Tommy ajándékához is megvettem mindent. Neki pókemberes cipőt tervezek. Szereztem egy egyszerű fehér Nike-ot és rengeteg festéket. Már napok óta ezt tervezgetem, vagy ezer lapot téptem ki a füzetemből, vagy ezer különböző tervem ment a kukába, de végül sikerült összeraknom egy vázlatot, ami tetszik. Lily kiskora óta gyűjti a Marvel-es figurákat, és még hiányzik neki Thanos, amit már december elején megrendeltem és dedikáltattam neki Sebbel, emellett a könyvesboltban sétálgatva megláttam egy gyönyörű verseskötetet a kedvenc költőjétől, így azt is az ajándéka mellé csaptam. Valamint a két legjobb barátomnak összeállítok egy kis csomagot a kedvenc brit nasijukból és teájukból, mivel akárhányszor nálunk vannak elcsórják az enyémet. Sebbel úgy döntöttünk, hogy anyának az ajándéka a baba neméhez fog valahogy kötődni, szóval igazából ezzel mondjuk el neki, hogy az első unokája kisfiú lesz-e vagy kislány. Szerintem ez tökéletes meglepetés lesz neki, és amúgy is nehéz anyának vásárolni, mert mint minden gyerek én is tökéletes ajándékot szeretnék neki, így semmi sem felel meg, ami eszembe jut. Seb ajándékával viszont bajban vagyok. Mit vegyünk egy olyan személynek, akinek mindene megvan? Tanácstalanul sétálgattam fel-alá a plázában, de semmi nem jutott eszembe. Igazából még rengeteg időm van kitalálni, hogy mi legyen, így úgy döntöttem feladom és majd beszélek Lilyvel hátha van valami jó ötlete. A pakolóba kiérve bepakoltam mindent a csomagtartóba és elindultam megvenni a vacsorához valókat. Nem terveztem semmi nagy dolgot csak valami egyszerű és gyors kaját. Úgy terveztem, hogy szinte végig szaladok a bolton és már mehetek is, de hát mint mindig most is történnie kell valaminek velem. Éppen a babot, a borsót és a kukoricát vettem meg mikor egy ismerős mégis nagyon régi hang ütötte meg a fülem. A sorok között kinézve megpillantottam. Olyan régóta nem láttam. Annyira hiányzott, mégis rettentően mérges voltam rá. Elhagyott és erre nincs semmilyen magyarázat, semmi sem enyhítheti egy kislány bánatát, aki az apukája után sír évekig. Az az ember után, aki új életet kezdett, családot alapított és elfelejtett. Leblokkolva álltam ott és néztem ahogy egy kisfiúval beszélget nagy mosollyal az arcán. Nem tudtam mit kéne csinálnom és abban sem voltam biztos, hogy ő megismer-e, de a lábaimat nem bírtam mozgásra bírni, és csak néztem őt könnyes szemmel, amikor is felpillantott és találkozott a tekintetünk. Hirtelen eltűnt a mosoly az arcáról.