Összekötve (Sebastian Stan Fanfiction)

V. Fejezet

Az ominózus este óta Seb ragaszkodik hozzá, hogy nála aludjak. Egyszer hajtottam álomra a fejem egyedül, de akkor is szörnyű rémálmaim voltak, amiknek központjában mindig Jason állt. Reggel Sebastian karjai között ébredtem. A férfi még mindig mélyen aludt így egy kicsit élvezhettem a látvány. A mellkasa egyenletesen emelkedett fel és le, az arca annyira kisimult volt, olyan nyugodt és békés. Néha még mindig nehéz elhinni, hogy ez a férfi itt mellettem a gyermekem apja. Annyira szerencsésnek érzem magam, hogy mellette fekszek és kelek. A telefonomon ellenőriztem az időt, ami 7:32-öt mutatott. Egész este alig aludtam valamit, annyira izgatott voltam. Ma ünnepeljük Lily szülinapját, és remélem minden tökéletesen fog alakulni. Mivel nem akartam felkelteni a férfit, halkan kiosontam a szobából és az enyém felé vettem az irányt. Az ágyamra ülve elővettem az egyik rajzfüzetem, amit azóta használok, hogy megtudtam, hogy terhes vagyok, és fellapoztam. Az első oldalon Sebastian arca köszönt vissza rám. A következőn az első ultrahangfotóm. Igazából valamilyen szinten naplónak használom ezt a könyvet. Minden hónapban belerakom az aktuális képet és írok mellé egy kis üzenetet a babának, hogy hogyan érzem magam, mi változott és hogy mennyire várom már, hogy itt legyen. Egy üres oldalra lapozok és elkezdek egy gyerekszobát rajzolni. Tudom, hogy még korai meg minden, de van pár ötletem és úgy gondoltam, hogyha lerajzolom, akkor Sebnek is könnyebb lesz átlátni a későbbiekben, hogy mit is képzeltem el. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de ajtónyitásra kaptam fel a fejem.

-Jó reggelt! Már mindenhol kerestelek. – lépett be a szobába Sebastian majd az ágyamhoz érve nyomott egy puszit a homlokomra

-Jó reggelt! Elég korán felkeltem és nem akartalak felkelteni, így gondoltam elfoglalom magam.

-Mit rajzolsz? – ült le mellém

Belenézett a füzetbe, majd kivette a kezemből, hogy jobban szemügyre vehessen

-Ez egy babaszoba? – nézett rám mosolyogva, mire bólintottam – Tetszik. Nagyon tetszik. -nézett megint a képre, majd elkezdte lapozgatni. Elolvasta az összes kis üzenetemet és mosolyogva nézte meg az összes képet. Mielőtt elérhetett volna a portréjához kivettem a kezéből és visszahelyeztem a fiókba.

-Palacsintát szeretnék enni. -fordultam vissza felé boci szemekkel

Seb a fejét rázva nevetett, majd felállt és lementünk a konyhába reggelizni. Csináltunk amerikai palacsintát amire egy nagy adag nutellát raktam.

-Mikorra megyünk át Tomhoz? – kérdezte, mikor végeztünk

-Asszem 10, de várjál mindjárt megkérdezem – nyúltam a telefonomért

Best szülinapiteam ever:

River: Jó reggelt! Mikorra menjünk át Tommy?

Tom: Hali most keltem szóval legyen inkább fél 11

Domi: Srácok a torta nagyon jól néz ki *képet küldött*

River: Most reggeliztem, de éhes lettem

Tom: Wow Lily odalesz tőle. Remélem minden jó lesz

River: Tuti. Akkor hamarosan talizunk puszi

-Fél 11 – néztem Sebre

-Akkor még van időnk. Van kedved megnézni egy részt? – kérdezte

Sebastian és én elkezdtük együtt újra nézni a Jóbarátokat pár napja. Az első évadot nagyon hamar kivégeztük. Bólintottam, mire a távirányítóért nyúlt és beállította a sorozatot.

-Anyudról van valami híred? – valamikor a rész felénél tettem fel neki a kérdést

-Nem nagyon. Ugye írta, hogy sajnálja, de azóta semmi – rázta a fejét