Összekötve (Sebastian Stan Fanfiction)

VII. Fejezet

Mozgalmas napok elé nézünk. Ma megyünk vizsgálatra és szerintem még életemben sosem voltam ennyire izgatott valami miatt. Aztán gyorsan veszünk valami ajándékot apunak és a családjának, akikkel időközben nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítanom. Sharon nagyon kedves és rengeteg tanácsot adott a terhességemmel kapcsolatban. Arra gondoltunk, hogy apa is a baba neméhez kapcsolódó ajándékot kap, Benny és Leila valami aranyos kis játékot és Sharonnak összeállítunk egy ajándékcsomagot. Este vacsorameghívásunk van hozzájuk, így akkor adjuk oda a meglepetéseket, mivel karácsonyeste nem lenne rá alkalmunk. Holnap Tommy-ékkal ünnepelünk, és este száll le anya gépe. Már csak pár nap van karácsonyig, és én minden lehetőséget megragadok, hogy kiélvezzem a hónap nyújtotta lehetőségeket. Reggel kicsit később keltem a tervezetnél, így mikor oldalra fordultam már nem találtam magam mellett Sebet. Hosszasan nyújtózkodtam és Sebastian párnájába fúrtam az arcom, amin érezhető volt a férfi illata. Képes lettem volna visszaaludni ám nyílt az ajtó és az én kis színészem lépett be rajta kezében egy tálcával, ami tele volt minden finomsággal. Óvatosan az éjjeliszekrényre helyezte a reggelinket és bemászott mellém az ágyba.

-Jó reggelt csipkerózsika! – csókolt a hajamba

Erre én csak dünnyögtem egy jó reggelt félét és közelebb bújtam hozzá. Annyira nyugodt minden azóta az este óta. Még nem mondtuk el nagyon senkinek, hogy együtt vagyunk, igazából csak Tommy és Lily tudják. Másnak reggel sikítva hívtam fel őket és mondtam nekik, hogy azonnal találkoznunk kell. A hír hallatán a legjobb barátnőm ugrálni kezdett és olyan erősen szorított magához, mint még szinte soha és azt ismételgette, hogy ő tudta már az elejétől fogva. Tommy és Seb csak összepaciztak majd nevetve nézték, ahogy hülyét csinálunk magunkból az egész kávézó előtt.

-Hoztam reggelit. Csináltam gofrit, és van mellé egy is gyümölcs meg kakaó.

Ahogy elsorolta a felhozatalt megkordult a gyomrom és az orromba szökött a mennyei illat. Gyorsan kibújtam Seb öleléséből és a kezembe vettem a tálcát.

-Hát szép, még egy reggeli csókot sem kapok. – fonta össze a kezét a mellkasa előtt „sértetten"

A szememet forgatva fordultam vissza felé és nyomtam az arcára egy cuppanós puszit.

-Köszönöm a reggelit. – ittam bele a meleg kakaómba

-Hányra van időpontunk? - vett Seb is magának enni

-Fél kettő. Izgulsz? – érdeklődtem miközben már a gofrimat faltam

-Alit várom, hogy megtudjam kisfiam lesz-e vagy kislányom. De bármi is lesz én már boldog vagyok, hogy veled osztozom ezekben a pillanatokban. Te izgulsz? Tudom, hogy kisfiút szeretnél. – tette a kezét a pocakomra

-Én nagyon izgulok, de már az elejétől fogva érzem, hogy ő lesz a mi kis hercegünk. – kuncogok

Seb a hasamat simogatva ette a reggelijét és úgy éreztem, ha az idő megállna ebben a pillanatban minden olyan tökéletes lenne. A délelőttünk lustán telt. Az ágyban maradtunk és összebújva tervezgettük a jövőnket. A váróban ülve idegesen tördeltem a kezemet. Reméltem, hogy mindent rendben találnak és csakis jó hírekkel szolgálhatunk a családunknak. Seb úgy tervezte, hogy majd megírja az anyukájának, hogy mi történt és küld pár ultrahangképet is neki, amiben én csak támogatni tudom, hiszen látom mennyire megviseli Georgeta távolságtartása.

-River Taylor-szólt ki az asszisztens

Seb összefűzte az ujjainkat, és így léptünk be a szobába. Az orvosom kedvesen mosolygott rám, majd megkért, hogy foglaljak helyet. Amint megjelent a képernyőn a babánk a mellettem ülő férfira néztem, aki mint mindig most is meghatódottan nézte a kicsit, majd mosolyogva rám nézett és megcsókolta a kézfejemet.