𝒖́𝒈𝒚 𝒊𝒈𝒂𝒛𝒂́𝒏... | 𝑠𝑧𝑜𝑏𝑜𝑠𝑧𝑙𝑎𝑖 𝑑𝑜𝑚𝑖𝑛𝑖𝑘

𝒆 𝒍 𝒆 𝒗 𝒆 𝒏 𝒕 𝒉

Izgatottan vágtunk bele mindketten az eddigi legizgalmasabb kalandunkba együtt.

Dominik nem engedte, hogy vigyem a saját csomagomat, így ő két sporttáskával indult neki a városnak, én pedig a kis táskámmal követtem, csillogó szemekkel. Egy sárga épülethez érve segítettem a fiúnak kinyitni az ajtót, majd belépett rajta, én pedig követtem. 

A kinti hűvös idő után kellemesen hatott a recepción tomboló meleg, ami azonnal arra késztetett, hogy kiszabadítsam magam a téli kabátomból. A hely melegsége nem csak a hőmérsékletben nyilvánult meg, hanem a berendezésekben is. Nem voltak modern bútorzatok, amolyan régebbi stílust képviselt a szálloda. Az első pillanatban levett a lábamról. A sárga és a barna szín dominált az egész előtérben.

- Guten Tag! - a recepció mögött álló személy azonnal kiszúrt minket, vagyis inkább a velem érkező focistát. A lány alig nézett ki húsz évesnek, viszont nagyon szép volt. Egyenes szőke haja vékony vállaira omlott, égkék szemeivel szinte felfalta a mellettem álldogáló Dominikot.

- Guten Tag! - tette le a nehéz táskákat, majd a recepciós pultra könyökölve vigyorgott rá az egyre jobban pirosodó lányra. Rettentő érzés kerített hatalmába, amitől azonnal elrohantam volna ebből a helyzetből, és vissza sem néztem volna. - Volt egy foglalásom Dominik Szoboszlai néven - más helyzetben rettentően szexinek tartanám Dominik német beszédét, viszont akkor fel tudtam volna robbanni dühömben. Eluralkodott rajtam a féltékenység, ahogyan a recepciós lányra nézett. Férfiből van, egy dekoratív hölgy bármikor felkeltheti egy ilyen helyes fiú figyelmét, rosszabb esetben a vágyait. Ez az, ami borzalmasan zavart. Hogy valószínűleg rám soha sem fog vágyakozva nézni, miután megtudja a teljes igazat a múltamról. Ettől rettegek igazán, pedig Dominik számomra mindennél többet jelent és nehéz lenne őt kitörölni az életemből.

A szobánk az első emeleten volt, és ahogy benyitottunk, egyből a gyönyörű kilátás tárult a szemünk elé. Ha eddig nem, most már biztosan egy életre hálás leszek Dominiknak, amiért egy ilyen csodálatos úticélt választott számunkra.

Hatalmas mosollyal néztem körbe a pont megfelelő méretű szobán, ami ugyanolyan bájt sugárzott magából, mint a hotel többi helyisége is. Uralkodó színe a barna, viszont nem a modernebb stílusból. A franciaágy elfoglalta a szoba nagyobb részét, ami egyenesen az erkélyünkre nézett. Az erkélyünkből pedig tökéletesen ki lehetett látni a tóra és a hegyekre. Ha tehettem volna, egész hátralévő életemet a kinti székek egyiként tölteném, a kilátásban gyönyörködve.

- Na, hogy tetszik? - éreztem meg a fiú közelségét, amikor ő is kilépett mellém a hangulatos kis teraszra. Egy pillanatra lehunytam a szememet, mélyet szippantottam a friss levegőből.

- Hálás vagyok, Dominik! - fordultam hátra, és egyenesen barna szemeit találtam meg, amik a napfény hatására csillagként ragyogtak a korai órákban. - El sem tudom mondani, mennyire tetszik - mosolyodtam el, majd magamhoz öleltem a focistát, aki először meglepődött, de szinte rögtön viszonozta. Szorosan fogta közre derekamat, amíg én nyakába fúrtam az arcomat. Friss parfüm illata azonnal átjárta az orromat, amit én annyira szeretek. Imádtam karjai között lenni, hiszen amolyan biztonságot éreztem. Nyugodt voltam, viszont a szívem ezerrel kalapált mellkasomban.

Egy picit eltolt magától, egyik kezét a derekamról az arcomra helyezte és lepillantott ajakimra. Arra számítottam, hogy ismét lecsap rájuk. Erre vágytam igazán abban a pillanatban. Csókjaival olyan intenzív érzelmek törnek fel testemben, amiket eddig nem tapasztaltam. Ő az első, aki igazán beindítja a szexuális fantáziáimat is. Ha arra kérne, én szívesen megtettem volna neki, hiszen - tudta nélkül – teljesen az ujja közé csavart.