𝒖́𝒈𝒚 𝒊𝒈𝒂𝒛𝒂́𝒏... | 𝑠𝑧𝑜𝑏𝑜𝑠𝑧𝑙𝑎𝑖 𝑑𝑜𝑚𝑖𝑛𝑖𝑘

𝒏 𝒊 𝒏 𝒕 𝒉

Hiába próbáltam visszaaludni másnap reggel, nem tudtam. A fejem rettentően fájt, némileg elkapott a másnaposság hatása. Szám teljesen kiszáradt az alkoholnak köszönhetően, ráadásul az sem segített a helyzetemen, hogy egy fiú feküdt mellettem. Tegnap történt közöttünk némi heves csók, amit nem igazán tudtam hova tenni. Élveztem, és szerettem volna megtenni megannyiszor, de nem tartom magam ennyire bátor csajnak. Egy ilyen fiúnak - aki közel jár ahhoz, hogy megismerje a nevét a világ - nem hiszem, hogy megadhatom azt, amire egy szüksége van.

Másik oldalamra fordulva szembe találtam magam Dominik arcával, ami annyira angyalian hatott. Szemeit lehunyva tartotta, ami azt jelezte, hogy még mélyen az álmaiba van merülve. Egyik kezével a párna alatt támasztotta meg kobakját, másikkal pedig az én csípőmet ölelte körbe. Jól esett, hogy még az álmok világában is biztonságban éreztem magam mellette. Ajkai résnyire elnyíltak egymástól és másodpercenként aprókat horkantott. Alapvetően nem szeretem, ha valaki horkol mellettem, de ebben az esetben egyáltalán nem zavart. Még halkan fel is kuncogtam rajta. Haja össze-vissza állt, nyoma sem volt a tökéletes beállításnak, de valahogy így is elképesztően festett.

Kis idő kellett mire észbe tudtam kapni a látványtól és sikerül kikelnem mellőle az ágyból. Halkan kikerestem egy friss ruhát a szekrényemből és elhagytam a szobámat, azzal a szándékkal, hogy kicsit rendbe tegyem magamat. A házban csend uralkodott, erről arra tudtam következtetni, hogy Dóri és Raul is az igazak álmát aludták.

Elfoglaltam a fürdőszobát, ahol egyből megijedtem a tükörképemtől. A sminkem teljesen elfolyt, úgy festettem, mint egy panda. A hajam kócos volt, ruhám pedig bűzlött az alkoholtól és az izzadságtól is. Azonnal megszabadultam a tegnapi ruháimtól, amiket az éjszaka nem akartam átcserélni, annyira fáradt voltam már. Bedobtam a szennyesbe őket, lemostam a sminket is az arcomról, majd beálltam a hideg zuhany alá. Hosszas percek elteltével szálltam ki a zuhanyzóból, felöltöztem egy egyszerű szaggatott farmerba és egy szűk fekete pólóba. Gyorsan megszárítottam frissen mosott hajamat, ami nem ragadt a hajlaktól és kellemes illata is lett. Megmostam a fogamat, majd egy gyors sminket tettem fel az arcomra, ami csak egy szempillaspirálból állt.

A fürdőt elhagyva a konyhát céloztam meg, ahol legnagyobb meglepetésemre legjobb barátnőmet pillantottam meg. Nem a legjobb állapotban, hiszen mérgesen emelte rám kék szemeit. Egy másodperc alatt képes lett volna meggyilkolni hideg íriszeivel. A konyhapultnak dőlve szürcsölgette a kávéját a köntösében, karikás szemekkel és kontyba fogott hajjal.

- Jó reggelt, Dóri! - mosolyogtam rá kedvesen, hátha ő is enyhít vonásain. Mellé érve én is öntöttem magamnak kávét.

- Rám nehogy mosolyogni merj, te hülye! - csapta le a felettébb csicsás cicás bögréjét a márvány pultra. Kicsit megugrottam a csípős hangjára. - El nem tudod képzelni, mennyire aggódtam érted tegnap este. Csak úgy elrohantál és egész este kerestelek, de aztán Dominik írt egy Sms-t, hogy megtalált és hazahozott.

- Sajnálom! - Dórit teljesen elfelejtettem előző este. A focista minden épp elmémet lefoglalta és nem is törődtem azzal, hogy barátnőm halálra izgulja magát. - Rettentően kiborultam és Dominik megtalált, aztán hazahozott. Már annyira fáradt voltam, hogy nem volt erőm telefonálni. Többet nem fordul ez elő, megígérem! - könyörögtem neki, hogy bocsásson meg nekem, mert ha a legfontosabb ember az életemben haragszik rám, akkor abba belepusztulok.

A harag sohasem tartott sokáig közöttünk, most is másodpercek múlva elmosolyodott és megölelt, amit azonnal viszonoztam. Imádom Dórit és soha nem akarom elveszteni ezt a nőt.

- Szeretlek, te dinka! - vált el tőlem nevetve, de szinte azonnal elkomolyodott. - Tudom, hogy tegnap Dominik kicsit közeledett feléd a klubban... - kezdett bele, de félbeszakítottam.