Az út Fred Weasleyhez vezet

6. Fejezet

Fred Weasley szemszögéből

Egész éjjel nem tudtam aludni, csak rá tudtam gondolni. Csókolóztunk és azt mondta akar folytatást, meg őrülök tőle komolyan. Mostantól még nehezebb dolgom lesz, nem tudom sikerül e vissza fognom magam, hisz már eddig is nagyon nehéz volt.

El jött a reggel és alig vártam, hogy újra lássam. Le mentünk reggelizni ahol mellette ültem. Már mindenki evett. Sarah ma még egyszer sem nézett rám és azon gondolkoztam lehet, hogy meg gondolta magát a tegnapival kapcsolatban. Rá tettem a kezem a combjára majd egyre feljebb csúsztattam a kezem, persze úgy, hogy senki ne vegye észre. Saraht váratlanul érte ezt láttam rajta, de legalább el értem ezzel, hogy rám nézzen, bár nem tartott sokáig, inkább folytatta reggeliét, de a kezem nem vette el. Mielőtt valaki meg látta volna mit is csinálok el vettem a kezem.

Reggeli után Sarah fel ment Ginnyvel. George és én azonnal utánuk mentünk. Le ültem mellé és észre vettem mennyire össze van zavarodva. Úgy ült az ágyon, hogy neki volt dőlve a falnak és a lábai ki voltak nyújtva. Mivel pont a szélén voltam észre véletlenül át tudtam karolni a derekát. Most ismét bele nézett a szembe, de nem csak olyan rövid ideig és rám mosolygott. Észrevétlenül közelebb bújt hozzám amit nagyon élveztem.

-Nah fiúk most már át öltöznék. - mondta utalva arra, hogy menjünk.
-Mi tart vissza? - kérdezte George.
-Két plusz ember jelenléte. - azonnal kaptam a lehetőségen.
-Hallottátok Ginny George kifelé nem tud tőletek át öltözni.
-Igazából én Georgera és rád gondoltam.
-Hát ez most szíven ütött amiért ki kell majd engesztelned. - kezem a szivemre tettem és rá kacsintottam,majd George és én ki mentünk.

Ezután legközelebb már csak az ebédnél láttam, amikor fekete melegítő és egy szürke bő póló volt rajta, ahogy minden ez is nagyon jól állt neki. Végig néztem rajta amit ő is észre vett és bele pirult amitől hatalmas mosoly kerekedett az arcomra. Még soha nem voltam olyan boldog, mint amikor ő velem van.

Ebéd után George, Ron és én be mentünk a lányokhoz meg kérdezni akarnak e felelsz vagy merszezni.

-Persze. - vágta rá Ginny.
-Én nem nagyon bírom azt a játékot, szóval ha nem baj én csak néző lennék. - ült arrébb Sarah, hogy oda férjünk mi is.
-Nem baj, ha benne vagy abban, hogy lehet bele kerülsz mások merésébe. - mondta nevetve George.
-Rendben, abban még benne vagyok. - mondta mosolyogva.

-Szóval Freddy felelsz vagy mersz? - kérdezett George.
-Merek.
-Reméltem, hogy ezt mondod drága testvérem. Ültesd Saraht az öledbe és csak a játék végén hagyd, hogy ki szálljon. - mondta tudván mennyire oda vagyok érte.
-Benne vagy? - néztem rá kíváncsian, bár reméltem, hogy igent mond.
-Azt mondtam benne vagyok abba, ha bele kerülök szóval muszáj lesz. - majd bele ült az ölembe török ülésben én pedig körbe vettem lábát a lábammal, majd alulról át karoltam.

-Ez nem volt benne a feladatban. - súgta a fülembe, míg a többiek játszottak.
-Tényleg nem, de nem bírtam volna meg állni. - ahogy ezt ki mondtam közelebb bújt hozzám és át karolta a kezem. Éreztem, hogy kezd szűkös lenni a nadrágom amit reméltem, hogy ő nem vett észre.
-Valaki rossz kisfiú. - súgta ismét a fülembe.
-Te teszel azzá. - mondtam, majd nem bírtam tovább adtam neki egy puszit, mivel Ginny merése miatt mindenki rá figyelt senki nem vette észre. Ezért amíg tudtam csókolgattni kezdtem a nyakát, amit ő élvezetett, mert oldalra döntötte a fejét, hogy jobban hozzá férjek. Hamar abba hagytam, mikor Ginny el végezte feladatát, majd ismét én jöttem.

-Fred felelsz vagy mersz? - kérdezte Ron.
-Most felelek.
-Mit érzel Sarah iránt?
-Ahoz neked semmi közöd öcsi. - vágtam rá gúnyosan.
-Ez a játék lényege, ha kérdeznek válaszolsz.
-Ahh rendben. Totálisan bele zúgtam. -ahogy ezt ki mondtam érztem, hogy teljesen el vörösödök.
-Tudtam, végig tudtam. - vágta rá Ginny,majd folytatta. - Mondtam én neked, hogy rokonok leszünk. - nevetett amin aztán Sarah is nevetni kezdett.
-Szerintem mi most ki megyünk, hogy tudjatok kicsit beszélgetni. - mondta George, majd ki mentek.

Sarah még mindig az ölemben ült, majd fészkelődni kezdett, hogy teljes testével felém tudjon fordulni. Mélyen gyönyörű barna szemeibe néztem és a derákánál fogva közelebb húztam magamhoz. Így most pont lüktető férfiasságomon ült amit már alig bírtam kordában tartani. Sarah erre csak el mosolyodott. Csókolozni kezdtünk, majd erősen bele markoltam fenekébe amitől kicsit ki nyitotta száját, így könnyen át tehettem a szájába a nyelvem. A nyelveink táncolni kezdtek, majd megint erősen bele markoltam a fenekébe amitől bele nyögött a számba. Annyira be indultam tőle, a csókot abba hagyva végig néztem rajta, mindketten zihálva vettük a levegőt, majd csókolganti kezdtem a nyakát. Halk nyögéseink egyre hangosabbak lettek. Annyira akartam őt.

-Abba kéne hagynunk. - mondta két nyögés között.
-Miért szépségem? - kérdeztem vissza szintén két nyögés között.
-Mert nem Ginny ágyában akarom el veszteni. - vágta rá egyből.
-Szóval, ha most nem Ginny ágyában lennénk le feküdnél velem? - mosolyogtam kajánul.
-Tudod nem csak te izgattad fel magad és Tod is teljesen el tűnt, helyette egy sokkal helyesebb srác arca van előttem.
-Ennek örülök. - csókoltam meg ismét, majd lassan el távolodtunk egymástól.

-Egyébként tudom, hogy te voltál a hódolóm. - nevetett.
-Miből jöttél rá? - kíváncsiskodtam.
-Azt írtad a levélben, hogy a személyiségeim pont miután arról beszéltem neked. Bár nem voltam biztos benne, hogy te vagy az, de azért reméltem.
-Szóval remélted, hogy én vagyok az? Mióta?
-Már akkor kezdtem érezni valamit mikor az udvaron olyan szorosan mellém ültél, de aztán mikor meg fogtam a kezed és adtam egy puszit ott teljesen el vesztettem a fejem.
-Fel kell tennem egy nagyon nagyon ismétlem nagyon fontos kérdést Sarah.
-És mi lenne az?
-Leszel a barátnőm?
-Minden álmom, hogy a barátnőd legyek. - ahogy ezt ki mondta el mosolyodott és én is aztán ismét meg csókoltam.

Majd a többiek be rontottak minden kopogás nélkül és el rontották a pillanatot.
-Most tűnés Fred Sarahnak be kell számolnia mindenről.
-Szerintem van olyan amit jobb, ha nem tudsz. - rá kacsintottam Ginnyre, majd adtam egy puszit Sarahnak aztán a fiúkkal ki mentünk.
Sarah valószínűleg el mesélte Ginnynek, ahogy ő kérte mert mindenki hallotta ahogy sikoltozott örömében. Az egész család fel akart menni, hogy mégis mi baja van, de mielőtt fel értek volna el meséltem az egész családnak, hogy mi történt.

-Mind tudtuk drága fiam, hogy előbb vagy utóbb ez lesz. - mondta anya.
-Honnan?
-Nem vagyunk vakok öcsi láttuk, hogy nézel rá. És feltűnően bámultad, jah meg volt olyan is, hogy ott alul nem tudtad kordában tartani a kis fickót. - mondta nekem Bill. Mire nagyot nyeltem aztán nevetésben törtem ki amin az egész család nevetni kezdett.

Sarah Evens szemszögéből

Miután Ginny annyit sikoltozott örömében, hogy már azt hittem teljesen meg süketültem. Meg fogta a vállam és mélyen a szemembe nézett.

-Tudod ez mit jelent?
-Mit?
-Hogy most már rokonok vagyunk és innentől sokkal többet leszel itt. Ez fantasztikus végre egy olyan lány akivel jóban vagyok. Már csak Ronnak kéne össze jönnie Hermionéval és akkor tényleg minden szuper lenne.
-Örülök, hogy ennyire örülsz.
-Most le kell mennünk. - majd azonnal le ráncigált. Úgy húzott le a lépcsőn, hogy majdnem le estem.

Amikor le értünk mindenki engem nézett. Gondolom már tudják. Elég kellemetlenül éreztem magam, de amint meg láttam Fredet aki a kanapén ült rögtön le ültem mellé.

-Tudod már ilyen rövid idő után is mondhatom mindenki nevében, hogy családtagként tekintettünk rád, de most már tényleg a családhoz tartozol. - jelentette ki Bill amitől teljesen meghatódtam és hatalmas mosoly kerekedett az arcomra.
-Örülök, hogy ebbe a fantasztikus családba tartozhatok.
Mióta itt vagyok egyre jobban kezd el tűnni minden bajom nektek köszönhetően. Legszívesebben haza se mennék.
-Bármikor vissza jöhetsz drágám, mi szeretettel várunk. - mondta nekem Molly miközben szorosan át ölelt.

A végén már csak négyen ültünk a kanapén. Ginny, George, Fred és én. Fred át karolt es közelebb húzott magához, majd adott egy puszit a számra.

-Örülök, hogy végre bármikor megtehetem ezt.
-Én is. - adtam neki még egy csókot.
-Jól van értjük, hogy dúl a szerelem, de ne előttünk faljátok fel egymást, ha kérhetem. - nevetett George.
-Nem kérheted. - mondta Fred, majd jó hosszasan meg csókolt.