Az út Fred Weasleyhez vezet

18. Fejezet

El érkeztünk az első naphoz. Már most iszonyat rosszul érzem magam. Mindent meg beszéltem Dumbledoreral aki szólt Pitonnak is a bájital miatt.

Persze én kértek, hogy had csináljam egyedül mert nem akartam bele keverni senkit. Mivel egy napot állnia kell úgy döntöttem ma este el is készítem.

A holnapi nap alatt pedig tökéletes lesz és az utolsó napon pedig meg iszom.

A merengésemből Fred rántott vissza.

-Min gondolkozol ennyire?

-Ohh csak rajtunk.

-Hogy érted, hogy rajtunk?

-Ha nem jönnek úgy össze a dolgok és már nem leszek itt. Szeretném, ha tovább lépnél és össze jönnél valakivel. Bárkivel, de Angelina ki zárva abba nem megyek bele.

-Nélküled nem lennék boldog! Ezt nem kérheted tőlem! Es amúgyis nem lesz semmi mert én vigyázok rád!

-De miattam vagy veszélyben te is!

-Ne gondolj rossz dolgokra! - nyomott egy puszit az arcomra.

Könnyű ezt mondani. Nem rajta van ez a teher. Annyira félek. Mi van ha nem úgy jön össze ahogy én azt el terveztem? Ez az egész annyira bonyolult.

Egyszerűen nem tudok nem a rosszra gondolni, hisz most minden rossz. Tudom, hogy bántani fogom őket és félek, hogy mérgesek lesznek rám ha fel kelek. De inkább legyenek mérgesek mint halottak.

Az egész csapat együtt volt. Annyira jó volt őket boldognak látni. Viszont el is szomorodtam amint fel hozták, hogy segíteni fognak.

Ne mondogassátok mind ezt! Így csak még nehezebb! Annyira fáj a szívemnek ez az egész. Legszivesebben már most sírnék,de erősnek kell lennem.

Fred ma azt mondta, hogy a szobájában alszik és ki találnak valami tervet. Örültem volna, ha velem marad mivel most nagy szükségem lenne rá, de nem akartam, hogy gyanakodni kezdjen.

Mikor Emmy el aludt el mentem a bájitaltan terembe. Elő vettem mindent amire szükségem volt. Sírva készítettem el. Ha a kamu főzet miatt így bögök mi lett volna, ha tényleg valami olyat készítenék amitől meg halok? Bele sem akarok gondolni.

El készült vártam kicsit majd bele öntöttem a kis fiolába. Fel vittem magammal és be raktam a levél mellé.
Aztán álomba sírtam magam.

Reggel próbáltam magamból embert faragni. Muszáj a többiek nem láthatnak semmit abból mennyire szarul vagyok.

Le mentem reggelizni és a többieket hallgattam. Ma tanítási nap van szóval mennünk kellett órákra. A tanárok figyelembe vették azt, hogy mire készülök és látták rajtam, hogy nagyon meg visel ez az egész. Így egyszer sem szólítottak és hagyták, hogy el legyek a gondolataimmal.

Órák után oda mentem Emmyhez.

-Emmy! Figyelj meg kérhetlek arra, hogy ma esetleg valahol máshol aludj?

-Ömm persze, de mié... Ohhh le esett. - mondta nevetve.

Ezután meg beszéltem Freddel, hogy na nálam alszik és ketten leszünk. Természetesen hallgatnom kellett ahogy mindenki magyaráz valami tervet.

Csillogott a szemük miközben azt tárgyalták, hogy akarnak engem meg védeni.

-Mindenképp meg védünk téged valahogy! - mondta Hermione.

-És mi van, ha én akarlak meg védeni titeket? - szaladt ki a számon.

-Ilyen fel sem merült! - vágta rá Fred.

-Épp ez az! - hajtottam le a fejem. - Nem akarom, hogy miattam bajotok essen.

Fred a kezével fel emelte az arcom, hogy a szemébe nézzek.

-Fel áldoznánk magunkat érted! - csókolt meg.

Egyből az játszódott le a fejemben, hogy én épp ezt fogom tenni. Csak nem úgy ahogy ők tennék. Ők tényleg meg halnának míg én nem fogok. De nem tudnám őket itt hagyni örökre. Szükségem van rájuk. Főleg az én bolond Weasleymre.

Miután mindent át beszéltünk amire amúgy én egyáltalán nem is figyeltem fel mentünk a szobámba.

18+

Ahogy be csuktam az ajtót Fred meg fogott és az ágyba dobott. Le vetkőzött majd én következtem.

Végig csókolta az egész testem. Egy porcikámat sem hagyta ki. Teljesen fel forr tőle a vérem.

Amikor abba hagyta egy percet sem várt azonnal két ujját belém tette. Nyelveink találkoztak és közben belülről maszirozott.

-Nem bírom tovább! - morogta és ki húzta az ujjait.

Amint ki húzta fel váltotta azokat meredezi férfiasságával. Olyan erővel döffködött, hogy még az ágy is mozgott.

Mintha ez lenne az utolsó alkalom. Bár ha bele gondolok valamilyen szinten tényleg ez az.

Egyre hangosabban nyögtünk. Amikor a nevét mondtam mindig egyre durvább lett. Hihetetlen mert még ígyis gyengéd volt és egy pillanatig sem fájt. Még egyszer sem okozott nekem fájdalmat. Mindig oda figyelt rám.

Egyszerre mentünk el és akkor el váltunk egymástól.

18+ vége

Néztem ahogy békésen alszik. Az arcát simogattam, majd a haját. Annyira hálás vagyok neki mindenért. Végül hozzá bújtam és halkan ismét álomba sírtam magam.

El jött az utolsó nap. Innen már nincs vissza út. Vagy meg teszem vagy meg halnak. Természetesen az első lesz a nyerő.

Le mentünk reggelizni. Aztán meg volt beszélve, hogy Dumbledorerral találkozunk. Természetesen ő tudta, hogy mielőtt el megyünk hozzá. Abból igazából az lesz, hogy ők el mennék hozzá én pedig már tecchalott leszek.

Le fog velük jönni hozzám a szobába, hogy minden rendben legyen. Már rettentően félek. Úgy remegek mint a kocsonya. Enni is alig ettem pár falatot.

-Mi a baj? Nagyon remegsz! És szinte nem is ettél. - fogta meg a kezem Fred.

-Nincs semmi baj, de nem érzem túl jól magam! Menjetek el nélkülem Dumbledorehoz! Én fel megyek pihenni! - mondtam adtam neki egy csókot.

-Rendben pihenj csak! Utána mindent el mesélünk!

El indultam, de vissza futottam.

-Mindennél jobban szeretlek! - csókoltam meg újra.

-Ahogy én is téged! - mondta a számba.

El indultam ismét es sírni kezdtem. Fel értem a szobámba. El jött a pillanat. Elő vettem a fiolát és a papírt is.

A papírt szépen oda illesztettem az ágyam melletti szekrényre, hogy jól lássák.

Le ültem az ágyra és mély levegőt vettem. Ki bontottam.

-Remélem látod mit tettél velem te rohadék! - mondtam mérgesen ki sírt szemekkel és meg ittam a fiola tartalmát.

Nem hat egyből így addig le feküdtem es csak sírtam tovább. A fiolát a világ összes kincséért sem engedtem volna el.

Aztán hatni kezdett éreztem mindent. Fájt, mivel a szívem beteg volt így azt támadta. Aztán meg állt a szívem. Halott voltam. Már csak meg kell találniuk.

Jajj Dumbledore kérlek segíts rajtam! Ne hagyd, hogy bajuk essen amíg nem vagyok!