Az út Fred Weasleyhez vezet

9. Fejezet

November közepe volt szombat reggel. Épp reggelizni készültem egyedül mert csak én vagyok ilyen éhen korász. Nyugodtan sétáltam korzó nyomorral amikor mellém lépett valaki.

-Szia. - szólalt meg Draco mire én csak gyorsabban kezdtem menni.

-Kérlek várj. - mondta és a hangján meg bánást éreztem.

-2 perced van. Mit akarsz? - néztem szürkés kék szemébe.

-Én tudod elég sokáig tartott mire össze raktam magamban, hogy mit is szeretnék neked mondani, de még ígyis nehéz nem szoktam ilyet csinálni ömm szóval.

-Csak mond már mindjárt le telik az időd. - háborodtam fel.

-Sajnálom, én annyira sajnálom amit veled tettem. Nem is tudom mi ütött belém, de ígérem soha többé nem foglak bántani. Meg tudsz nekem bocsátani?

-Wao hát erre nem számítottam. Persze, meg bocsátok sokat jelent amit mondtál. És én is bocsánatot kérek az orrod miatt.

-Azt meg érdemeltem. - nevetett.

-Mindig ilyen harcias voltál? - vont engem kérdőre egy aranyos mosollyal.

-Nem ami azt illeti két éve történt valami ami teljesen meg változtatott azóta pedig elég durva tudok lenni. - néztem inkább a földet mert meg jelent előttem Tod arca.

-Látom, hogy nem akarsz róla beszélni így nem faggatlak, de sajnálom bármi is történt.

-Nah én éhen halok jössz te is? - kérdeztem mosolyogva.

-Persze szívesen, de külön asztalhoz kell ülnünk nem akarom, hogy tudják kedves is tudok lenni. - kacsintott.

-Áhh szóval a Mardekár Hercege csak nekem mutatja meg az igazi arcát ez nagyon meg tisztelő. - kacsintottam én is amire ő csak nevetett egyet.

Nagyon furcsáltam a jelentet, de jól esett Draco kedvessége. Valamiért jó érzés volt, hogy meg mutatta igazi arcát. Úgy érzem még akár barátok is lehetünk. Az is eszembe jutott, hogy lehet ez valami át verés, de próbáltam ki zárni a rossz gondolatokat.

Együtt sétáltunk be a nagyterembe, de ahogy át léptük a kaput minden szó nélkül a saját asztalunkhoz indultunk. Meglepetésemre Harry és Ron is ott volt, bár ahogy el néztem Harry csak testileg lélekben még az ágyában volt. Le ültem melléjük és én is enni kezdtem.

-Azt gondoltam csak én eszem ennyit, de most meg nyugodtam. - néztem Ronra aki annyira nevetni kezdett, hogy majdnem bele fulladt a kajába.

Erre Harry is fel kelt és neki állt ő is enni valamit. Ron és én már teljesen jól laktunk mikor a mi kis csapatunk be lépett az ajtón. Ronnal épp beszélgettünk mikor le ültek hozzánk.

-Ilyen korai vagy Mrs. Weasley? - nyomott egy puszit a hajamba.

-Túl éhes voltam aludni. És találtam magamnak egy evő pajtást aki annyit eszik mint én, bár lehet ő azért többet. - néztem Ronra aki hiába volt tele azért még evett egy kicsit.

-Szóval le cserélsz az öcsémre? Szép nagyon szép mondhatom. - játszotta megint a sértődötett.

Úgy gondoltam húzom kicsit az agyát. Kíváncsi voltam mit reagál.

-Hát, ha Ron is benne van lehetséges. - rántottam meg a vállam és alig bírtam vissza tartani a nevetést. Mire Fred fel állt és fel emelt.

-Csak az enyém vagy érted? - nézett a szemembe.

-Csak a tiéd. - adtam neki egy csókot.

-Nah egyél valmit, addig én nézek valami desszertet. Igaz az előbb még úgy éreztem ki pikkadok, de azért az az eper torta elég jól néz ki szóval muszáj ennem. - mondtam és már ott is volt a tányéromon.