Legjobb barát+extrák

1

Utálok felkelni, a napok össze folynak és csak az idő múlása az egyetlen változó. Már 16 éves vagyok, de mégis úgy érzem el vesztegetem az ifjúságom. Bár a legjobb barátom Milán megtesz mindent hogy ne unjam szét a fejem. Na meg a birkózás. 11 éve csinálom, mondjuk nem igazán bírom, a szüleim erőltetik azt a sok diétás kaját, és a reggel 6 órai edzést. Régen imádtam, de
mindenki a legjobbat várja tőlem, így nem lehet élvezni. Az életem mondhatni szar. Holnap kezdődik a 2.fél év, nem fűzök hozzá nagy reményeket, csak szenvedjem végig aztán végre nem kell a sok hülye közt lennem. Legalább találkozhatok Ákossal.

......

-És itt a kedvenc emberünk Roland. -köszöntött nagylelkűen Milán.
-Csá.
-Máris morci vagy mi? - nevetett kurtán
-Megszokhattad már. -válaszoltam gúnyos mosollyal
Szerencsémre megszólalt a csengő, így nem kellett mindenkivel jó pofiznom, már ha valaha csináltam volna.
Az ofőnk enyhén szólva túlpörögve vezette le a következő fél év tanmenetét, igaz hogy nem sok minden változott de rá bízom. A többi óra szörnyen unalmasan telt. Délben Milán lement ebédelni, én nem vagyok menzás a diéta és a borzalmas kaja végett. Az ebédszünet vége felé valami furcsa történt. Milán egy lánnyal nevetgélt a folyosón, soha nem szokott rendes lenni a lányokhoz általában mindenkit piszkál, bár fogalmam sincs, hogy engem miért nem. Lehet a több éves barátságunk miatt, mivel általánosba is legjobb haverok voltunk. Pedig ő a menő srác, rengeteg haverja van és sok lány kedveli, mondjuk a legtöbbet csúnyán le koptatja. Én meg az antiszociális bunkó barátja vagyok. Habàr engem is kerestek fel lányok, de egyik sem ismer igazán, mindegyik csak a kinézetem miatt keresett fel. Nem tagadom izmos vagyok, magas, na meg a lányok szerint nem rossz. Engem soha nem érdekeltek, viszont egyszer volt egy lány még általánosból nagyon jóba voltunk. Egy idő után elromlott a kapcsolatunk mert a barátnője szerelmes lett belém. Sajnálom hogy így végződött ,de szerencsére már nem érzek semmit, egy jó ideje.
-Hé, ez meg mi volt ? -kérdeztem Milánt miközben az ajtón be lépett
-Hát, nem is tudom minek nevezzem, miért?- kérdezte miközben le ült a padomra
- Te soha nem vagy kedves egy lányhoz sem, haho hova lett a haverom?
- Nyugii, csak egy elsős, nem találta a tanárit. Nem akartam az első napján bunkoskodni vele.
-Ahha, értem én.
-Mi az már féltékeny vagy? -nevetett ki
Az arcom fel hevült, a szám pedig kiszáradt. Hogy gondolhatja ezt, hisz csak barátok vagyunk. Mindketten 100% heterók. Igaz hogy egyikünknek se volt még barátnője de az nem jelenthe-
- Roland minden okes? - basszus biztos meglátta hogy milyen zavarodott vagyok.
-Neked is szerezhetek egy lányt, ne félj. -felelte kaján mosollyal az arcán.
Tehát erről volt szó, de én miért nem erre gondoltam rögtön?
- Haha nekem nem kell köszi. - vágtam a flegmát, nehogy észrevegyen rajtam bármit is.
- Jólvan öcskös, na mentem, németem lesz. - fel vette a táskáját és ki viharzott a teremből.
Ez nagyon kínos volt, vagyis nekem az volt. Azt hiszem ki kell szellőztetni a fejem, vagy ilyesmi, biztos csak a sok cukor mentes kaják miatt van. Az utolsó két órám hamar el repült. Kifelé menet a suliból arra gondoltam hogy meg kéne várnom Milánt. De a mai eset után lehet furcsának tartana. Nem mertem megkockáztatni ezt az eshetőséget, úgyhogy hazamentem. Megtanultam és persze utána jöhetett az edzés. Hullafáradtan értem haza, tehát úgy döntöttem hogy lefürdök és inkább alszom. Hát az nem ment, nem tudtam nem a mosolyára a gondolni. Miért gondolok este a legjobb barátomra, ez egyáltalán nem fiús. De azok a barna szemek.. nem, nem, nem ,nem . Mi történik velem, ez normális? Nem gondolhatok a legjobb barátomra úgy. Azt nem lehet. És még az illata is elképesztő. Jézusom. Hirtelen le fagytam, ugyanis, a takarómra nézve egy nagy dudort láttam fel emelkedni. Ez nem lehet igaz.