Legjobb barát+extrák

2

Milán csókokkal halmozott, hosszú ujjaival felső testemet simította, egyre közelebb simult izmos testével...
-ROLAND!! -ordította anya
-Mikor kelsz már ki végre az ágyból, van kb 10 perced, hogy be érj a suliba, INDULÁS MOST!
-Oké, oké megyek.- kábán próbáltam összeszedni magam és a gondolataimat, nem tudtam ki verni a fejemből azt az álmot. De nem foglalkozhattam most ezzel, ugyanis nem kéne elkésnem. Éppen hogy elértem a buszt, elindítottam a zenémet, amikor megláttam hogy a világ legtökéletesebb arca mosolyog rám. Sötét, kócos haja a szemébe hullott, a sulis egyenruha mindig is jól állt neki, fehér ingén majdhogynem át lehetett látni. A lányok imádták mikor félig kigombolva hordta, eddig hogy nem vettem észre én is. A reggeli fényben megcsillant világos barna szeme, az arcán még látszottak a nyár nyomai. Az a rengeteg apró szeplő, és a piros pozsgás arca, botrányos hogy mennyire jól néz ki. Felém tartott, rendben össze kell szednem magam, menni fog.
-Szevasz! -köszönt jó kedvűen.
-Hali!
-Jövő héten lesz az osztály kirándulás?
-Aham.
-Egy szobába leszünk, mint mindig? -az arcomat el öntötte a pír. Egy szobába vele, hogy fogom ki bírni?
-Ja,  persze. -nevettem kínosan.
-Jól van de max Ádám jöhet még, a többit nem tudom elviselni okes?
- Nekem mindegy. -hála az égnek, ott lesz más is.
A következő pillanat elég gyorsan történt, a barom buszsofőr egy éles bal kanyart vett amivel majdnem minden utas esett egy nagyot. Én nekem is sikerült el esnem, csak hogy Milánra. Szerencsére nem döntöttem a földre, a karjaiba estem, kemény mellkasa érintésére el állt a lélegzetem is, izmos karjai védelmezően át karoltak. Illata megbódított, a nyakán feszülő fa nyakláncot csak akkor fedeztem fel, talán új vagy csak soha nem figyeltem rá? Miért vonz engem ez a fiú, nem érezhetek így.
-Roland, jól vagy? - kérdezte aggódó kifejezéssel az arcán.
-Azt hiszem, te? - zavartan, álltam a saját talpamra, és igyekeztem minél távolabb kerülni tőle.
-Aha, durva volt mi? - nevetett
-Eléggé. - mosolyodtam el én is.
Az út többi részét csendben töltöttük, nem tudtam mit mondani, egyrészt zavarban voltam, másrészt pedig eleve nem szoktunk annyit beszélgetni. Jobb volt őt nézni, nem tudok vele be telni.

.....

A suli teljesen unalmasan telt. Mondjuk a lányok döglöttek Milánért, és a buszos storyért, egyszerűen nem bírtam magammal. Azok a csitrik csak fogdosták és enyelegtek neki, mikor ez volt, magamhoz hívtam hogy játszunk egyet, vagy ilyesmi. Azt akarom hogy a közelembe legyen, tudom önző dolog, de megőrjít. Mintha a lelkem egy része lenne, nem engedhetem hogy el hagyjon, és mégis ez fenyeget. Ugyanis kifelé azzal a lánnyal jött ki akivel tegnap kedves volt. Nem nem akarom.
-Hé hogy hívják a csajt? - érdeklődtem haza fele menet.
- Niki, jó fej szeretnéd hogy bemutassalak neki? -az kéne még.
- Mi az tán' a barátnőd? -kérdeztem kissé kimértebben mint akartam volna.
-Dehogy, vagyis beszélgetünk meg ilyesmi. -mondta pirulva. Na ne, el intézem én ezt.
-Aham, és mióta? - közelebb léptem úgy hogy a kezünk majdnem össze ért, szememmel végig mértem majd elé léptem és mellkason böktem. Köztudott hogy tudom befolyásolni az embereket, nem mindig használom főleg nem a legjobb barátomon, de ha muszáj.  Milán elpirult, majd játékosan félre tolt.
-Egy ideje, ez elég?- felelte
-Teljesen. - mondtam elégedetten, sikerült zavarba hoznom. Kezdtem egyre magabiztosabb lenni, ha csak így flörtölgetek az még nem baj. Ezek után nem sok minden történt, a fociról beszélgettünk majd haza mentünk. Persze én mehettem edzésre, birkózás közbe Milánra gondoltam, ahogy a földre teper, és erősen megfog. Holnap új nap virrad, minden vágyam hogy belém szeressem Milán, és ezért bármit megfogok tenni.