Legjobb barát+extrák

4

Az esőnek reggelre már nyoma sem volt, bár a városban pár fát megcsonkított, de nem volt olyan vészes mint aminek kinézett. Reggel már a vonat állomásnál voltam, a kis bőröndömmel, várva az izgalmas utazást azt hiszem Szarvaskőre. Már mindenki megérkezett, a tanárokkal együtt fel szálltunk a vonatra. Szerencsére kabinos volt, természetesen Ákossal kerültem egy kabinba, plusz 2 lány és még 1fiú Ádám
-Ahj meddig fogunk utazni, utálok vonatozni.-nyafogott az egyik szőke hajú nem túl
kedves osztálytársunk. Edina. De miért pont ide jött, hosszú út lesz ez.
-Kb 2 és fél óra. -válaszolta Milán.
-Na jó nekem ez így nem oké, csináljunk már valamit. -nyávogta
-Kérlek mondd hogy nem felelsz-mersz.- kérlelte a piros festett hajú barátnője, Kinga.
Válaszként kuncogott egyet majd a kezét Milán combjára helyezte.
-Játszol? - kérdezte nyájasan.
-Roland?- fordult felém Milán.
Az arcán kétségbe esést véltem fel fedezni, de nem tudom, hogy bírjuk ki ezzel a csajjal ilyen sokáig. Ha nem ezt választjuk, akkor hallgathatjuk a hisztijét ami csak rosszabb. Válaszként meg forgattam a szememet és unottan bólintottam.
-Szóval ki kezdi? - dőlt hátra Edina.
Senki nem szólt, még a barátnője sem, nem hiszem, hogy neki is sok kedve van ehhez.
-Akkor én, Milán, felelsz vagy mersz? -vigyorogta
-Felelek.
-Van barátnőd? Jó nem ez rossz, arról úgy is tudnék, van aki tetszik neked? -kérdezte hosszú szempillái mögül.
-Öhm, nem hiszem. -motyogta zavartan, ha tetszene neki valaki arról én is tudnék, nem?
-Hàt jól van, te jössz. - felelte unottan a lány, biztos csalódott volt, nincsen egy újabb pletyka amin egy hétig lehetne rágódni.
- Roland, felelsz vagy mersz? - fordult felém.
-Felelek.
-Mondd neked tetszik valaki? -kérdezte bujkáló mosollyal az arcán. Elvörösödtem, honnan tudná, vagy csak azt hiszi hogy van valakim?
-Nem.- nevettem kínosan.
Mindenki engem nézett, látták rajtam, szinte az arcomra volt írva, hogy "de tetszik valaki", kétségbe esetten Milánra néztem. Nem vette észre, de a lányok viszont különösen méregettek.
-Rendben, Kinga, felelsz vagy mersz?
-Felelek.
-Most akkor, mindenkitől azt kérdezzük az első körben, hogy tetszik-e neki valaki, vagy lehet más is? -kérdeztem flegmán Edinára nézve.
-Ahogy akarod. -nyávogta undokan.
-Tetszik neked valaki?- szegeztem a kérdést Kingának.
-Szerintem elég nyilvánvaló, hogy nekem barátom van, de ha nagyon érdekel igen tetszik valaki. -felelte karba tett kézzel.
-Mégis honnan tudnám?!
-Mindenhova kiraktam te észlény.
-Ahjj ez így olyan uncsi. -fakadt ki Edina.
-Jó, Edina, felelsz vagy mersz?- mondta idegesen.
-Hé, velem mi lesz?-kérdezte felháborodva Ádám.
-Merek. -felelte tapsikolva Edina.
-Ülj bele Milán ölébe, és én most szálltam ki a játékból.
-Rendi.
Majd kuncogva bele mászott Milán ölébe és hangosan nevetgélni kezdett. A csipőjével ide-oda ugrálva helyezte magát teljes kényelembe.
-Te most komolyan?!-kérdeztem kicsit hangosabban mint kellett volna. De Milán meg se hallotta, mert a kis szőkeséggel viháncolt, Kinga sértve érezte magát ezért inkább zenét hallgatott és csúnyán méregetett. Ádám hasonló érzésekkel művelte ugyanezt. Felháborodásomba inkább, ki mentem a fülkéből a folyosóra. Az ablaknak támasztottam a kezemet, és magamban mérgelődtem. Miért pont ezzel a csajjal kellett egy fülkébe kerülnünk, bárki más ezerszer jobb lett volna.
-Hello, hát te?-köszönt oda nekem Levi, sötét hosszabb hullámos haja fénylett a gyenge napfényben ami egy pillanatra be árasztotta a folyosót. Zöld szeme kedvesen csillogott, és barátian mosolygott. Kreol bőre selymes volt, ő is az ablaknak támaszkodva állt mellém, fel néztem rá, de csak nehezen tudtam le venni a szememet hatalmas eres kezéről.
-Hali.-motyogtam
-Minden oké? Kicsit fura vagy. -kérdezte aggódóan.
-Aham, csak tudod Edina, egy fülkében vagyok vele. -magyarázkodtam.
-Huh, akkor már mindent értek. -nevetett magában, a következő másodpercekben kínos csend volt de már is megtörte  Levi.
-Ha nagyon zavar, akkor jöhetsz hozzánk van szabad hely. -mutogatott zavartan, látván, hogy tényleg fel idegesített a làny.
Megfordultam, és a hátamat az ablaknak döntöttem, a fülke ablakán át, még mindig a flörtölő Edina és ezt élvező Milánt láttam, vajon feltűnt neki, hogy eltűntem?
-Biztos nem baj? -fordultam felé gondterhelten.
-Dehogy.-felelte nevetve.
Leviék fülkéje nyugodt hangulatról árulkodott, ketten beszélgettek, egy ember pedig csendben olvasott, valóságos ellentéte volt annak amit az én fülkémben tapasztaltam.
-Gyere, ülj ide. -paskolta meg a mellette lévő helyet Levi. Bizonytalanul mellé kuporodtam.
-Ha már nagyon unod a zenéidet. -nyújtotta felém fülhallgatója egyik felét.
Nem bírtam megállni, hogy ne mosolyogjak ezen, és örömmel elvettem.
-Köszi. -suttogtam neki. -majd hátra döntöttem a fejemet és becsuktam a szememet. Az utolsó emlékem, hogy Harry Styles-Sign of the times-ot hallgattam.
Egy kéz bökte meg a vállamat.
-Hahó, ébredj! Megérkeztünk. -utasított az egyik lány a fülkéből.
Kinyitottam a szememet, és csak akkor vettem észre hogy Levi vállán aludtam . Az arcomat elöntötte a pír, jajj nekem. Mosolyogva felém fordult.
-Nyugi, utánad én is elaludtam. -mondta rekedt hangon. Tehát, nem volt baj neki, hogy egy fiú a vállán szunyókált. Össze kapkodtam a cuccomat a másik fülkéből, ahonnan màr eltűntek a többiek. Utolsóként leszálltam a vonatról, majd persze  elejtettem az egyik kis táskám. Mikor nyúltam volna érte, egy kéz már fel is húzta.
-Köszönöm.-néztem fel Levire zavartan.
-Semmiség.-lökte meg a vállam, játékosan. Most látom, hogy majdnem egy fél fejjel magasabb nálam. És hogy az atlétikának köszönhetően elég sportos alkata van. A kezében még mindig tartotta a kis zsákomat, pedig ugyanúgy el bírtam volna.
-Most már mindegy. -felelte bujkáló mosollyal az arcán, Válaszolva a gondolatomra. Meglepetten, rá néztem de az el aludt kócos haján, és az izmos eres karján látva én is egy mosollyal ajándékoztam meg.