Legjobb barát+extrák

3

Ma volt az utolsó nap a hétből, jövő héten meg osztálykirándulás. A péntek hamar eltelt, ugyanolyan laza és unalmas volt mint minden másik péntek. Természetesen a napot edzéssel zártam. Az utolsó gyakorlatot Csabival végeztem, 2 évvel idősebb nálam de alacsony mérete végett könnyedén nyerek ellene. Túlságosan próbálkozik, nem is értem hogy miért jár még ide, a korához képest pedig sokkal gyerekesebb. Barna hajához illik gombszerű sötét szeme, és kreol bőre. Külseje mégis csak a fiatalabb lányok körébe nyerő, bár van benne valami fura amitől a velem egykorú lányokat idézve "cuki" álca ellentéte, mintha bele fáradt volna a sok próbálkozásba lányok terén. Ugyanis ha valamelyik lányt mégis megkapja az max 2 hétig tart, a benne rejlő hormonoktól megijednek az apró lánykák és a szerény "cuki" fiúból ragadozó válik. Soha nem kedveltem, mindig volt benne valami unszimpatikus. Sokszor közeledett a társaságunkhoz vagyis hozzám Szabihoz, Rebekához és Jázminhoz. Mi négyen valahogy össze szoktunk egymáshoz és kialakult egy baráti kapcsolat féleség. Szabi néha sőt inkább gyakran túl lép a baráti határon de persze ez neki nem számít hiszen ez csak "játék". A kedvenc játéka pedig nem más mint manipulálni kedves lány barátainkat és jól meg fogdosni őket. Szabi meg azt hiszi hogy élvezik, én át látok a szitán a lányok zavarban vannak de észre sem veszik hogy mi történik velük a manipulációnak hála. Én nem szoktam bele szólni, egyszerűen csak nem érdekel a dolog. Nos így szoktak telni az edzések, vagyis inkább ilyen emberek vesznek körül napom legszebb 2 órájában.
......

A hétvégéken általában játszom a haverokkal, meg tanulok és ennyi. Nem igazán élek társasági életet, nem nekem való dolog. A suli az egyetlen hely ahol beszélek több mint 4 emberrel. Erről jut eszembe holnap hétfő vagyis egy 4 napos osztálykirándulás. Bele borzongunk ha arra gondolok hogy Milánnal egy szobába legyek. Na meg az ajkára azokra a telt világos ajkakra. Az ablakomon át befújódó hideg szellő a papírjaimmal együtt a gondolataimat is el hesegette, vissza tértem az átlagosabb gondolataimhoz mint például egy matek képlet. De a szívem mélyén tudtam hogy ha tagadom Milán iránt érzett érzelmeimet abból csak baj lesz. Nem állhatok elébe megmondani az igazat, kusza gondolataimtól nem láttam tisztán, túlságosan le kötött Milàn. Nem tudtam koncentrálni arra a fránya képletre így inkább játszottam. Dc-n belépve meghallottam Milán mérges hangját, máskor ezen hangosan röhögnék de akkor most miért liftezett a gyomrom. Ez annyira nem ér miért pont ő, és miért nem egy lány. Annyi szép lány van de soha senki iránt nem éreztem még így. Átgondolván a dolgot nem jó ötlet belépni a hívásba, de már játszani sem volt kedvem.
Inkább lefeküdtem aludni, pedig még nincs is olyan késő, ennek ellenére elnyomott az álom. És már megint vele álmodtam, nyelvemet végig húzom telt ajkain majd karjával finoman megrántja a hajamat. Egy hatalmas dörgésre ébredtem, az ablakomon át az egész szobámat bevilágította a villámlás. Ekkora vihart régen láttam, a pólóm át izzadt a takaróm pedig ismét dudorodva emelkedett. Beletúrtam a hajamba és sóhajtva mentem a fürdőbe, mikor fog végre elmúlni ez a szenvedés, nem szerethetem a legjobb barátomat hisz ez nevetséges. A gondolataimat még egy dörgés szakította félbe. Levetkőztem és a hideg zuhany alá vetettem magam, hátha csillapodnak a kedélyek. Azok a hülye barna szemek, ezt hozza ki belőlem. A zuhanyból kilépve megtörülközve csalódottan tekintettem lefelé, hát persze hogy nem működött. De így mégsem akarok lefeküdni. Kezemet álló férfiasságomra helyeztem és lassan fel le kezdtem kényeztetni, a szemem előtt nem láttam mást mint a kócos barna hajú szeplős fiút. Gyorsítottam a tempón és már a fél meztelen barátomat láttam magam előtt, halkan felnyögtem a képzeletem látványán. Nem bírtam magammal, erősebben szorítottam és már sokkal gyorsabban markoltam. Illata még az emlékeimben is beindított, már majdnem a csúcson jártam. A buszos incidenst felidézve testem megfeszült majd egy nyögés közepette elmentem. Lihegve búcsúztam el álomvilágomtól, bárcsak... Szerencsére a vihar elnyomta a hangomat, így nem keltettem fel senkit. Felvettem egy tiszta pólót és bokszert, az ágyamba bújtam majd a vihar miatt nagy nehezen de sikerült elaludnom.