"Az iskola sztárja" | Sope ff. |

7. A kosárlabda

Amint a suli mögé mentem, megláttam Yoongit aki csak egy rövidnadrágban kosarazgatott a pályán egyedül, így hát oda is köszöntem neki.

- Szia Yoongi!

- Szia törpe! - köszönt vissza miközben nevetett. De én valamiért megragadtam ott ahogy hívott.

- Hogy minek hívtál? Azt mondtad törpe vagyok? - Kérdezek rà mire ő csak vigyorog és bólogat.
- De hát fél fejjel nagyobb vagyok nálad. - mondom póker arccal mire felnevet. Amint meghallom azt a cuki nevetését, egyből meglágyul a szívem és én is elkezdek nevetni.

- Tudsz kosarazni? - kérdezi rátérve egy másik témára.

- Öhm... N-nem tudok, sajnos. - adok választ a kérdésére.

- Akkor most itt az idő hogy megtanuld! Könnyű lesz, nyugi! És hát az iskola egyik legjobb kosarasától tanulhatsz. - Mondja öntelt mosollyal az arcán, én pedig csak állok szembe vele mint egy megszeppent elsős.

- Ááh! Nem, nem szükséges megtanítanod. Meg hát szerintem meg se birnám tanulni... - mondom.

- Dede! Sikerülni fog, bízz bennem! - mondja és közben vigyorog mint a tejbetök.
Mielött bármit is mondhattam volna  az ellen, hogy megtanítson kosarazni megfogta a kezemet és a kosárpalánt elé „ráncigált“. Mivel nem volt más választásom így inkább csak csináltam amit mondott.

- Figyelj! Megfogod a labdát. A jobb kezed a labda aljánál míg a bal kezed a labda oldalánál legyen!

- Valahogy így? - Próbálom csinálni amit mond.

- Nem... Várj! Megmutatom csak maradj ott és figyelj! - Mondja és el is kezd közeledni felém. Egyre közelebb jött és nekem egyre gyorsabban kezdett el dobogni a szívem, már majdnem kiugrott a helyéről.
Pár másodperc múlva már csak annyit észleltem, hogy a hàtam mögött áll.

- Nah szóval... Megfogod a labdát a jobb kezedben... - mondja és közben rá fog a jobb kezemre, mint ha egy bábu lennék.
- Aztán a bal kezedet a labda oldalára helyezed... - csinája a mozdulatokat a kezeimmel.
- És megpróbálod a palánk jobb felső sarkàba célozni, aztán eldobod. - mondja el szóról szóra amit csinálnom kell én pedig nem is habozok, bele teszem minden erőm és vele együtt dobom el a narancs sárga labdàt ami hihetetlen módon be is megy a kosárba.
Nagyon felörültem aminek a vége az lett, hogy megfordultam így Yoongival szembe találtam magam. Hirtelen felindulásból meg is történt az amit nem akartam... Megcsókoltam. Pár másodperc múlva feleszméltem és le is szakadtam azokról a pihe-puha párnácskáktól...

- Úristen! Ne haragudj, nem tudom mi ütött belém... - mondom neki szégyelve magam az elöbb történt incidens miatt, de ő csak áll egyhelyben még pár másodpercig aztán fel is fogja a történteket...
Ami viszont ez után történt az engem is le sokkolt...

Őszintén szólva csalódtam magamban...
Nem tudom miért de, kezdem azt hinni, hogy értelme nincs folytatni.😥
Ti mit gondoltok?💀