Fájdalmas szerelem [Dabi ff.]

11.rész

Felkeltem és lementem úgy ahogy voltam pizsamában.
Kimentem a konyhába hogy egyek de a hűtőbe szinte semmi nem volt, de találtam gofrihoz való hozzávalókat így azt csináltam. Lépteket hallottam a hátam mögött, Dabi jött lefelé póló nélküli. Egy kicsit elbambultam a kockáin mert már az arcom előtt legyezett a kezével.
-Tetszik mi? - mutatott végig a hasán az egyik kezével. Én a kijelentésén teljesen elpirultam. - Jól nézel ki amikor elpirulsz. - mosolygott közben megpuszilta a homlokom.
-Álmodozz csak szépfiú.-forgattam meg a szemem. Válaszul csak végig simított a csupasz derekamon, amibe bele borzongtam. Ahogy végeztem a gofrikkal leraktam a pultra. Megettem vagy kettőt nutellával és tejszínhabbal. Már épp menni akartam de csak nem hagynak.
-Kirus, jössz velem edzeni? Fejleszthetnénk a szeled.
-Dabi te is tudod hogy nem akarok senkit se bántani, főleg nem téged.
-Nem nem, felemelek egy kis tüzet és neked ketté kell választanod. Ha ez megy akkor meg megpróbáljuk felerősíteni a tüzet a széllel, rendben?
-Legyen. Felöltözök és mehetünk. - felszaladtam, rendbe raktam a hajam és egy kontyba fogtam majd felöltöztem.

Egy erdő közepén lévő kis sima területen kezdtünk gyakorolni hogy ne gyújtsunk fel semmit. Jó pár óra gyakorlás után tartottunk egy kis szünetet, leültünk a fűbe és csak néztünk magunk elé. Nem sokkal később Kurogiri lépett oda hozzánk azzal az okkal hogy a srácok valami küldetést kaptak. Mikor megkérdeztem hogy mit csak arrébb mentek és ott folytatják a beszélgetést. Felháborodva indultam el haza, egyszer csak egy ölelő kar volt körülöttem.
-Utállak Dabi!
-Nem, mert szeretsz! - tudtam hogy mosolyog és jól szórakozik azzon hogy duzzogok. Amikor hazaértünk a többiek felkapták a cuccaikat. Touga megölelt adott egy puszit és mondta hogy majd jönnek és vigyázzak magamra, "apától" egy ölelést kaptam, az edzőtársamtól egy bocsánatot és egy puszit kaptam. Azt mondták hogy ha visszajöttek filmezünk és csinálunk sok programot. Felmentem a szobába és gondoltam  rajzolok ha már nincs itthon senki, valahogy sikerült Őt lerajzolni. Eltettem hogy ne találja meg senki, majd talán egyszer odaadom neki. Elkezdtem olvasni egy unalmas könyvet de valahogy végig olvastam. Csináltam magamnak egy kakaót és leültem a kanapéra, elkezdtem zenét hallgatni és beugrott pár emlék. Amikor a lányokkal elkezdtünk gördeszkázni, versenyeket nyertünk és sokat estünk de jól kiröhögtük egymást miatta, vagy amikor Emit megcsalta a barátja és mi szépen beolvastunk neki meg bevertük az orrát. A közös szülinapi bulikon mindig karaoke versenyt rendeztünk az openingekből, amikor beszakadt aladtunk a trambulin mert túl sokan voltunk rajta. Amikor az első fiúról aki tetszett nekem kiderült hogy meleg. Amikor Hitomi báttya kórházba került ott éjszakáztunk a széken napokig amíg fel nem ébredt a kómából. Nagyon egyetértőek vagyunk az esetek nagy részében, vannak veszekedések de hamar megoldjuk. Észre se vettem hogy elkezdtem sírni, rettenetesen hiányoznak. szeretnék mindent megbeszélni velük hogy segítsenek, igen itt vannak a lányok de a két barátnőmet nem lehet pótolni. Most meg nem is mehetek a koliba mert akkor azt Tomura észrevenné és nem tudnám azt mondani hogy edzeni voltunk. Szóval most csak ülök, filmet nézek, eszek és bámulok előre. Elég későre járt már szóval megfürödtem és elmentem aludni. Reggel tapasztaltam hogy a drága barátaim nem jöttek még vissza. KIcsit kezdtem aggódni értük, csináltam egy kávét és rájöttem hogy erre a helyre ráférne egy takarítás. Elővettem a szükséges eszközöket és gyorsan felszaladtam felöltözni.

Először azt a rengeteg koszos edény raktam be a mosogatógépbe. Utána valahogy az ablakot is megtakarítottam, felsepertem, felmostam. Sikerült valahogy otthonossá varázsolni ezt a kócerájt. Leültem mert 3 órája csak takarítottam. Bekapcsoltam a tévét és valami nagyon aranyos mese ment így azt néztem, igen érett tini vagyok. Éppen jött egy jó rész de Kurogirinek is pont most kell a képernyő elé teleportálni.
-Gyere ki a képből!-szóltam rá azonnal, amire csak leült mellém és együtt néztük a mesét.-Tényleg! A srácok hol vannak?
-Összevesztek így ott hagytam őket majd hazajönnek ahogy akarnak, nem érdekel.-én csak elnevettem magam hisz nem normálisak.-Na meg Dabi küldött hogy nézzelek meg hogy vagy, meg hogy ha kell elviszlek a barátaidhoz.-ez meglepett hogy Dabi gondolt rám mikor van valami feladata.
-Igen, elvihetnél a barátaimhoz mert szarrá unom magam!
-Akkor gyerünk!-állt fel a kanapéról miközbe átjárót nyitott nekem. A nappaliba mentünk ahol megtaláltunk mindenkit és leültünk beszélgetni. Megnevetettek és jobbá tették az eddig unalmas napomat. Társasoztunk ahogy az érett emberek, Kurogiri elment azzal az indokkal hogy megnézi mi van a két gyerekkel. Még vagy úgy fél órát beszéltünk régi vicces pillanatokról amikor portál nyílt és Touga ugrott ki rajta. Szörnyen festett ki, mint aki menekült. Tiszta se a karja, lába, oldala, a haja szanaszét állt és ijedt volt a tekintete.
-Mi történt?- kérdeztem elsőnek mert aggódtam hogy Dabi nincs itt, szerintem ezt a lányok is észrevették.
-Dabi súlyosan megsérült!-nyögte ki több levegő vétel közt. Nem foglalkozva semmivel futottam át a portálon. A fiúk a kanapén feküdtek vagyis csak Dabi, Kurogiri ott állt mellette és szorította a hasát amiből majdnem ömlött a vér. Odaszaladtam hozzájuk és kezem közé fogtam az arcát annak annak a személynek aki a mindenemet jelenti, aki most haldoklik.
-Hogy történt?
-Megtámadtak. Nem akartam elfutni, hisz az nem én lettem volna így kiáltam ellenük csak kicsit erősek voltak.-mosolygott fájdalmasan. Itt elborult az agyam és leordítottam.
-Hogy mekkora egy hülye paraszt vagy! El kellett volna futnod ha oda a büszkeséged ha nem! Az életed nem játék te baka! Most nézd meg, szinte egy lyuk tátong a hasadon!-Csaptam mellkason már már sírva. Ő csak megfogta a kezem és megszorította. Ekkor eszembe jutott hogy mivel anya orvos meg tudom gyógyítani. Letöröltem a könnyeimet, majd levettem róla a pólót hogy jobban átlássam a sebet.
-Most mit csinálsz?
-Kussolsz!-ezek után csak elhelyezkedett és úgy nézte ahogy feltérképeztem a sebet és hogy mit kell vele csinálnom.-Hozzatok egy tál vizet, valami alkoholt, cérnát és tűt. Most!-két perc múlva minden itt volt mellettem. Először elállítottam a vérzést, majd lefertőtlenítettem az alkohollal ekkor Dabit le kellett fogni mert konkrétan vergődött a kanapén. Szépen lemostam az alvadt vért hogy lássam mekkora területet kell összevarrni, nem kicsit az már biztos. Kértem fájdalomcsillapítót hogy ne fájjon neki annyira. Egy 15 perces munka után végeztem és megkönnyebbültem hogy nem halt meg, de sok vért vesztett. Tougától kaptam egy tasak vért ami a Dabié volt így tudtuk pótolni a vérét. Szerencsére most alszik, elfáradva terültem el a padlón. Nem sokkal később fel takarítottam magam után, elmentem sétálni hogy szívjak egy kis friss levegőt. Elindultam vissza, már az ajtóban hallottam ahogy veszekednek.