Fájdalmas szerelem [Dabi ff.]

2.10 avagy befejező rész

2 hónapja hogy kibékültünk Dabival, nagyon jól megvagyunk azóta, viszont egy pár napja rosszul vagyok, de nem szóltam neki, mert csak aggódna miattam. Ma reggel elküldtem mangóért, Toga pedig velem maradt. Hirtelen egy újabb rosszullét tört rám és rohantam a mosdóba, minden reggelim kijött és émelyegtem. Toga rohant utánam és felfogta a hajam, így úgy néztünk ki mint a tipikus másnaposok.
-Akira nem lehet hogy te? - értetlenül felé fordultam.
-Hogy én? - kérdeztem vissza a be nem fejezett mondatra.
-Hogy terhes vagy? - a levegő a torkomon akadt és ekkor rájöttem hogy ez lehetséges, kezdtem pánikba esni ami nem esett túl jól.
-Toga. Momonál van még teszt hozz egyet gyorsan. - amíg elment végiggondoltam mi történt a hónapok alatt. Elkezdtem újra suliba járni, kialakítottunk egy részt ahol nyugodtan gyakorolhatunk az erőnkkel úgy hogy senkinek nem esik baja. Nao sikeresen összejött Kibával és összeköltöztek. Nemrég derült ki hogy Momo terhes ami annyit jelent hogy ő most a negyedik hónapban van. Le is szidott már minket, hisz állandóan úgy vigyáz rá mindenki mintha most került volna kórházba. Toga hirtelen berontott a teszttel, ledobta a mosdókagyló szélére és kirohant maga mögött becsapva az ajtót.
-Innen kívülről támogatlak és szurkolok, majd leszek a keresztanya. - tipikus Toga kimarad a kínos és túl sok aggodalmat okozó dolgokból, de így szeretem. Kicsit féltem az eredménytől, de muszáj megnéznem, baj nem lehet belőle igaz?
-Na mi az eredmény? - nyitott be Toga. Én pedig szipogva néztem fel rá. Ami miatt aggódva guggolt le elém, megnézte ő is az eredményt. - Miért vagy szomorú?
-Mert anya leszek, ezzel nincs bajom, csak nem tudom Dabi hogy fogja fogadni. Félek hogy magamra maradok a kicsivel.
-Akira, Dabi úgy vigyáz Aikora is, mintha a sajátja lenne, szerintem örülni fog neki, ekkor csapódott a bejárati ajtó és lementünk megnézni ki az.
-Angyalom meghoztam a mangót. - mihenst meglátott ledobta a cuccokat a kezéből és szaladt hozzám. - Kirus mi történt? Toga, ki bántotta? - nem válaszoltam, csak megöleltem és beszívtam az illatát, ugyanis lehet ez az utolsó alkalom hogy megölelhetem.
-Semmi, csak a szöszivel lelkiztünk, mint régen és meghatódtam. - erre csak bólintott és egy puszit nyomott a fejemre. Úgy döntöttem hogy szülinapi ajándéknak szánom, ami holnap lesz. Addig kitalálok valamit. Már nem csináltunk sok mindent, csak megcsináltam a srácoknak a vacsorát, mivel rosszul voltam én nem ettem,ami a többieknek is feltűnt.
-Akira jól vagy? - jött hozzám Shoto és simogatta a hátam, úgy hiszem neki elmondthatom.
-Sho figyelj, ezt nem mondhatod el senkinek, főleg nem Dabinak. Híztam? - igen elég furán kezdtem neki, de na valahogy muszáj mindennek neki fogni.
-Ha őszintén akarok hallani akkor egy picit, de így is tökéletes alakod van ne aggódj! - nyugtatgatott, mire elnevettem magam.
-Én is észrevettem és ez nem véletlen van, hisz gyereket várok. - ekkor olyan történt amit nem hittem volna. Shotonak az arcán egy fültől fülig érő mosoly jelent meg.
-EZT HIHETETLEN!! EZ VALAMI CSODÁLATOS!! - ordítozott és közben ölelgetett, mindenki iderohant a konyhába megnézni mi folyik itt, mivel először mosogatni indultam. Csak leintettem őket és a fiatal Todoroki is rendbe szedte magát. Már mindenki az ágyba feküdt, én persze Dabi mellkasán és beszélgettünk.
-Shotoba ma este mi ütött? Mit titkoltok?
-Semmit, te valamit beképzelsz magadnak. Jó éjt!
-Jó éjt! - adott egy puszit a homlokomra és mindketten aludtunk. Másnap reggel hamarabb felkeltem, mint a szerelmem és lementem a konyhába hogy ágyba reggelit kapjon a szülinapján. Csináltam neki gofrit amit nagyon szeret és egy tejeskávét. Pont ekkor jött le Shoto egy dobozzal a kezébe és nekem nyújtotta.
-Beszéltem Togával és azt mondta ma akarod neki elmondani így elkészítettem helyetted az ajándékot, hogy megkímléjelek ettől.
-Mostmár kezdem érezni hogy mit gondol Momo. - erre csak elkuncogta magát és egy puszi kíséretében fel is ment az emeletre. Kinyitottam a dobozt és a tegnapi teszt volt benne egy kis cetlivel. A cetlin ez áll: Egy új lakóval bővül a család <3
Gyorsan elrejtettem a dobozt és elindultam a reggelivel a szobánkba ahol még békésen aludt Touya. Letettem az éjjeliszekrényre a tálcát és elkezdtem ébreszgetni. Egyszer csak elkapta a derekam és behúzott maga mellé.
-Boldog születésnapot! Hoztam reggelit. - adtam neki egy puszit és megpróbáltam felkelni, sikertelenül.
-Csak egy kicsit maradjunk még így, utána el kell viselnem a többi marhát. Köszönöm, de ugye tudod hogy mi a legnagyobb ajándékom ma?
-Na mi?
-Te! - erre megcsókolt, amit viszonoztam neki. Miután sikerült ki vánszorogni az ágyból elindultunk lefelé, mire leértünk addigra mindenki a nappali közepén állt és a torta a kezükben és mosolyogtak ebből természetesen Bakugou kimaradt a szörnyű természete miatt. Felé fordultam és egy mosolyt imitáltam az ujjaimmal, így nekiállt vicsorogni, hát ez is jobb mint a semmi. Mindenki megköszöntötte, megettük a tortát, majd az ajándékok jöttek. Már csak az én meglepetésem volt hátra amitől nagyon megijedtem, persze segítségemre voltak a barátaim és elkezdtek lökdösni. A bíztató mosolyoktól visszanyertem a bátorságom és remegő kézzel nyújtottam át a dobozt. Toga mellém jött és átölelte a vállam. Dabi kinyitotta a dobozt, elolvasta a cetlit mire értetlen arckifejezés látszott rajta. Amikor meglátta mi van a papír alatt a szeme könnybe lábadt és elkezdtem pánikolni, de nem kicsit. Felém nézett és akkor abban a pillanatban legszívesebben elfutottam volna.
-Kirus ez igaz? - megrökönyödve bólintottam, mire a doboz kiesett a kezéből ezzel egyidőben összerezzentem.
-Haragszol? - egy kis csodálkozás futott át az arcán.
-Hogy tudnék haragudni? Hiszen apa leszek az életem szerelme az anyja. Ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna. - odalépett elém, felkapott és nevetve megpördült velem. Mire mindenki realizáta mi történik, megfenyegették Dabit, amin csak nevettem, hisz szegény már totál sápadt vol, nálam pedig csak gratuláltak. Egész estig szülinapoztunk, így elfáradtunk és elmentünk lefeküdni. Dabi átölelt, de most olyan óvatosan, mintha bármikor összetörhetnék, megfordultam és a fejem a mellkasába temettem.

5 hét telt el azóta hogy kiderült hogy terhes vagyok, az utóbbi 1 hétben Touya elég furcsán viselkedik, mikor meg akarom nézni mit néz a telefonján lezárja azt, ugyan ez van a laptopnál is. Ha hívják elmegy hogy ne halljam. Olykor-olykor lelép és órákig nem jön haza, viszont ha rákérdezek akkor tereli a témát. Feladtam már hogy megértsem őt, inkább ráhagytam és nem is kommunikáltam vele, ami nem nagyon hatotta meg. Reggelente külön keltünk, külön ettünk, nem beszéltünk és ez kezdett monotonná válni. Így eltelt pár nap, míg karácsony napjához nem érkeztünk. Mindenki teljesen bezsongott és nekiállt díszíteni, természetesen én meg Momo nem csinálhatok semmit, nehogy véletlen megerőltessük magunkat. Dabi már megint oda volt reggel óta és senki nem tudja hova ment, de nekem nagyon gyanú Shoto és Bakugou. Az utóbbi időben nagyon lapítanak ha a fekete hajúról volt szó, de nem is említettem már meg nekik se. Estére végre mindenki itthon volt, körbeálltuk a karácsonyfát és ajándékot osztogattunk. Shoto elép lépett és egy apró dobozt nyújtott át.
-A bátyám ajándéka. - nem értem hogy akkor miért nem ő adja oda. Szemforgatva kinyitottam és egy cetli volt benne. Ez állt rajta: Fordulj meg szépségem!
Megfordultam, de ami ott volt nem hittem a szememnek. Előttem térdelt és egy gyűrűt tartott a kezében és mosolygott.
-Tudom hogy az utóbbi időben rettenetesen furán viselkedtem, nagyon sajnálom, de szerettem volna egy hatalmas meglepetésnek szánni, mint te a babánkat. Már előtte is meg akartam tenni, viszont amikor kiderült hogy terhes vagy biztos voltam benne hogy te vagy az életem értelme és muszáj lesz magamhoz láncolni. Rengeteg mindenen keresztül mentünk, így gondoltam megérdemeljük együtt a boldogságot és a nyugalmat. Szeretném ha örökre mellettem maradnál és a szerelmed se halványulna irántam, ezért kérdezem én ezt most meg. Shota Akira lennél a feleségem? - köpni-nyelni nem tudtam a szövege után, egyszerűen lesokkoltam. Olyan idióta gondolatok futottak végig rajtam az elmúlt hetekben, mint például megcsal, vagy hogy már nem szeret, erre előáll egy lánykéréssel. Feszült légkör alakult ki az egész lakásban, nekem csak némán folytak le a könnyeim az arcomon. És ekkor elhangzott a válasz.
-Igen, igen és még ezerszer is igen. - mosolyogtam rá, mire felhúzta a gyűrűt és megcsókolt. A következő amire emlékszem, az már az volt hogy az oltár előtt állunk igent mondva egymásnak. Az én oldalamon Toga, Dabién pedig Shoto volt a tanú. A gyermekünkre néztem aki egy gyönyörű kislány volt, akit Rikonak neveztünk el. Mindenkin végignézve és a férjemet látva rájöttem hogy még az én történetem is végződhet Happy Enddel.