Fájdalmas szerelem [Dabi ff.]

2.rész

Amikor felébredtem nem a szobámban voltam, amikor körülnéztem azt vettem észre hogy körbe ülnek. Lassan felültem de a fejembe hasított a fájdalom.
-Óvatosan, még pihened kell, csúnyán beverted a fejed - szólt egy ismerős hang mellőlem és meglátttam Urarakát ahogy veszi elő a gyógyszereket.
-Uraraka mi történt? - kérdeztem, mert fogalmam sincs róla hogy hogy kerültem ide.
-Honann tudod a nevem? - érdeklődött miközben furán nézett rám. Most elgondolkoztam, hogy akkor most miképp magyarázom ki magam a helyzet alól. Ha azt mondanám hogy nem ebből a világból származom ami félig igaz de nem biztos hogy hinnének nekem.
-H-hát a-a sportfesztiválról!-kiáltottam el magam hirtelen. Ahogy szétnéztem láttam hogy senki nem hiszi el hogy ez igaz. De most valahogy ez nem nagyon érdekelt, meg kell találnom az apám hogy megtudjam mi történt és miért adott örökbe. Már éppen álltam volna fel amikor egy nagy robbanás csapott belém amit feltételezek jogy Bakugo. Épp repültem egy fa felé amikor a szél felkapott és letett a társaság előtt.
-Ezt hogy csináltad? - kérdezte tőlem egy mély hang mögülem. Amikor megfordultam szembetaláltam magam All Mighttal.
-Bocsánat All Might, már visszük is a rendőröknek ezt a lány! - szólalt fel rögtön Iida. Amikor azt mondtam lobbanékony vagyok szerintem kicsit enyhe fogalmazás volt. Iida szerintem szerintem nem akart felmérgelni, már előre sajnálom amit csinálni fogok. Így fogtam gyomorszájon könyököltem és betörtem az orrát. Szegény a földön feküdt vérző orral. Én csak álltam a mellkasom előtt összefont karokkal és dühesen néztem rá.
-Tudod ennek a lánynak van neve is bazdmeg! - szidtam le miközben a többiek szakadtak a nevetéstől kivéve Bakugót aki csak nézett engem-Te most mi a jö büdös faszomat bámulsz Kacchan?!
-Hogy mit mondtál lila káposzta?! - na itt szakadt el nálam a cérna, közelebb mentem hozzá, megfogtam a pólóját és a füléhez hajoltam.
-Ha mégegyszer beszólsz nekem puhapöcs  akkor majd ne csodálkozz ha holnaptól csak keresztapa lehetsz-suttogtam a fülébe és hallottam ahogy egy hatalmasat nyelt. Eltávolodtam tőle és visszamentem a többiekhez. - Bocsánat Iida, nem volt szándékoscsak elég lobbanékony vagyok és ez a szituáció is elég frusztrál, neharagudj. Hadd nézem az orrod-szóltam Iidának, aki csak furán nézett rám de azért ide jött. - Nincs komoly baja csak megzúzódott és elpattant egy ér az orrodba nem vészes jegeld és kutya baja se lesz. - mondtam el a dolgokat ahogy megnéztem a sérülését.
-És akkor szép kislány mi a becses neved ha szabad tudni? - kérdezte Mineta miközben rácsapott a fenekemre.
-Valaki üsse le létszives! - kértem meg a társaságot és meglepetésemre Sero már intézkedett is -Köszönöm Sero, a nevem pedig Jukodo vagyis Shota Akira és a kérdésedre válaszolva All Might nem tudom, olyan mintha a szél védene de közben irányítani is tudom. - mondtam miközben zavaromban a cipőm bámultam.
-De még mindíg nem tudjuk hogy honnan ismersz minket, ahelyett hogy hazudoznál tudni szeretnénk az igazat. - szólalt fel Yaoyorozu és teljes mértékben igaza van. Most szépen végig kell gondolnom hogy, hogyanis tálalok ki mindent a ketdetektől fogva de először apával kell beszélnem.
-Srácok kérdezhetek valamit? - édeklődtem.
-Persze, miről van szó? - kérdezte rögtön Mina.
-Az osztályfőnökötökkel akarok találkozni fontos lenne.
-Mit szeretnél tőlem? - mikor megfordultam és találkozott a tekintetünk meglepődött de láttam a szemében a csillogást és a megbánást. Megfogta a nyakában lévő szalagot körém csavarta és oda húzott magához. A többiek csak támadóállásba léptek és feszülten figyeltek.
-A-Akira? - kérdezte elcsukló hangon és bekönnyezett, de én se voltam jobb helyzetbe. Csak bólogatni tudtam, ő elengedett a szalagjával és szorosan megölelt és utat törtek a könnyeink. - Istenem! Annyira hiányoztál, nem tudtam hogy mi van veled, hogy jól vagy-e úgy sajnálom! - sírt a vállamon miközben szorosan ölelt.
-Semmi baj, jól vagyok, minden rendben! - vígasztaltam. Elsem hiszem hogy még emlékszik rám. De vajon anyu hol van?
-Pont olyan gyönyörű vagy mint az anyád volt, a személyiséged pedig pont olyan, mint Bakugo anyáé. Belőlem örököltél egyáltalán valamit? - nevetett fel amire nekem is mosolyognom kellett. A többiek a háttérben susogtak és nem értették hogy mi van, ezért hátrafordultam hozzájuk.
-Nos,akkor van kérdés? - nevettem el magam. Egyszerre kezdtek el ordítani és kérdezgetni amit egy idő után meguntam-Kuss van már csürhe banda!
-Bocsánat Akira-chan, figyelünk- szólt csapkodva Iida. - Szeretném megkérdezni milyen viszonyban vagytok Aizawa-senseijel? - megakadtam, pontosan én se tudom milyen biszonyban vagyunk, hisz csak most találkoztunk elöszőr. Apa-lánya viszonynak nem igazán tudom jogy érdemes-e hívni.
-Iida szerintem ezt a kérdést pont rosszkor tetted fel, neharagudj Akira! - kért bocsánatot Jirou.
-Semmi baj, de erre nem tudom a választ! - hajtottam le a fejem.
-Igaz hogy most találkoztunk először de attól a lányom vagy szóval apa-lánya viszonyban vagyunk. - mosolyodott el apu. A többiek mintha sokkot kaptak volna a hírtől hogy a tanáruknak van egy lánya. Először Denki tért magához a meglepetségből.
-Szóval ezért nem randizik a sensei! - értette meg.
-Igen így van Kaminari, de az is közre játszik jogy az anyja valószínűleg megtépne-kuncogott mellettem. - Akira tudsz jönni egy kicsit beszélni szeretnék veled. - komolyodott el rögtön.
-Persze megyek, sziasztok srácok majd még találkozunk és ígérem elmondok mindent nektek.

Ezután bementünk - gondolom- a tanároknak való helyiségbe és helyet foglaltunk az asztalnál. Apa próbált természetesen viselkedni de látszott rajta jogy feszült és hogy semmit nem bír mondani, vagy hogy hogy kezdjen bele.
-Kaphatok egy teát? - törtem meg az időközben kialakult kínos csöndet. Csak bólintott egyet és gyorsan fel is állt elkészíteni.
-Tessék. - adta ide a gőzölgő teát - Figyelj Akira-kezdett bele miköznen figyelmesen vártam hogy mit fog mondani. - neharagudj hogy elküldtünk egy másik világba de ezt a te érdekedben tettünk és tudom jogy vissza kellett volna hoznunk de nem tudtunk hisz a portál nem nyílt ki, hisz csak háromszor lehet megnyitni után csak 16 év múlva lehet, ezért vagy te most itt. -mondta lehajtott fejjel.
-Apa, anyu hol van? - kérdeztem meg tartva a választól.
-Akkor most elmondok mindent az elejétől....