Zűrös - Zayn Malik fanfiction

12. Rész

*Zayn szemszöge*

Sírva elrohant tőlem. Már megint. És ezúttal sem tudtam, mi zaklatta fel ennyire.
Nem futottam utána, legutóbb mikor ilyen történt szinte az arcomba vágta az ajtót, ugyanakkor azt sem bírtam volna ki, ha az egész hátralévő napot mellette kellett volna töltenem. Szóval néhány perc gondolkodás után fogtam magam, kiléptem a suli kapuján és hazaindultam.
Az utcákon alig járt valaki, mindenki dolgozott vagy iskolában volt így komótosan ballagtam hazafelé. Az agyam folyamatosan Sophien kattogott, hisz vagy 2 héttel ezelőtt még minden rendben volt közöttünk, aztán egyik pillanatról a másikra fenekestül felfordult minden.
Emlékszem, már azt hittem végre megcsókolhatom telt ajkait és tényleg annyira közel éreztem már, aztán megérkezett Layla. Még általánosban ismertem meg, együtt táncoltunk hosszú ideig és ezalatt nagyon jó barátnőmmé vált, igazából mintha a hugom lenne.
Sophie hangulata másodpercek lefolyása alatt változott meg és ötletem sem volt, és továbbra sincs, hogy miért. Nyilvánvalóan vannak lány barátaim, meséltem is neki a táncról és hogy ebből kifolyólag a barátnőim száma igencsak meggyarapodott, ő pedig amúgysem egy féltékeny típus, szóval egész egyszerűen nem értem a szituációt.
Ilyen gondolatokkal érkeztem meg a házunkhoz. Belépve az ajtón levágtam a táskám a földre, lehuzakodtam és befordulva a nappalinkba apa meglepett arckifejezésével találtam szemben magam.
- Hát te?
- Majd le kéne igazolni a mai napot.-mondtam.
- Sophie? - és rátapintott a lényegre. Túl jól ismer.
- Aha. Bocs, történt ez az és nem bírtam tovább. - válaszoltam, mire megértően bólintott.
- Menj fel, cuccolj le aztán gyere és nyomjunk le pár meccs fifát - mondta, mire halvány mosollyal az arcomon biccentettem.
Ezt szeretem annyira apában. Ha kell, akkor szülőként viselkedik, máskor pedig a haveromként és valahogy mindig tudja, mikor kell váltani a kettő között. Most egy haverra volt szükségem, ki kellett kapcsolni az agyam. Nem hiányzott a megdorgálás amiért ellógtam a suliból, sem azért, mert persze hogy a szomszéd lányt kellett kifognom. Még ha apa figyelmeztetett is az elején, hogy kemény dió lesz, ha vele nem fog működni, nem jött azzal a jól ismert "én megmondtam" dumával mikor ez valóban bekövetkezett. Nem, ő nem az a kategória.
Miután lepakoltam a szobámban és a sulis szettem helyett felvettem egy melegítőt egy régi, itthoni fehér pólómmal, visszamentem apához a nappaliba, aki ekkor már egy-egy pohár sörrel, néhány csomag chipssel és a bekapcsolt fifával várt. Hitetlenkedve megráztam a fejem és elnevettem magam, majd mentem és szorosan megöleltem apát.
- Kössz - mondtam, mire csak elmosolyodott és kezdődhetett a "házi fifa bajnokság".
A munkája miatt, nekem pedig leginkább a suli miatt ilyeneket sajnos elég ritkán tartunk, de azok mindig nagyot szólnak. És ez most is így volt.
Csak levetettük magunkat a kanapéra, majd sörrel és chipsekkel körülvéve magunkat kontrollert ragadtunk és játszani kezdtünk. Mindeközben üvölttettük a kedvenc Linkin Park számainkat, meccsek közötti szünetekben pedig egész egyszerűen beszélgettünk. Természetesen Sophie is szóba került, és ugyan apa nem mondta, én tudtam, mennyire zavarja hogy láthatóan lemaradt valamiről, így elmeséltem neki a ma történteket. Figyelmesen végighallgatott majd nem is firtattuk tovább a témát, mivel azért kezdtünk közös progiba, hogy kiverjem a fejemből és ő ezt tiszteletben tartotta. Egész egyszerűen meg akart róla bizonyosodni, hogy minden rendben van velem nekem pedig az igazat megvallva jól esett kibeszélni magamból az egészet.