Zűrös - Zayn Malik fanfiction

16. Rész

Az, hogy a tegnap esti hívásom Sophieval elhúzódott egészen éjfélig, eléggé kihatott a ma reggelemre is.
Az ébresztőmet 4szer raktam szundi módra, és ötödjére is megtettem volna, ha apa nem ront rám azzal a szöveggel, hogy nem hajlandó mégegyszer végighallgatni a "vinnyogást amit lenyom a telefonom". Normális emberek ezt One Directionnek hívják, mindegy. Mentségemre szóljon, néhány számuk tök megnyugtató és ha ezekre ébredek a nap elkövetkezendő részében kisebb eséllyel fejezek le bárkit is. Az egyetlen probléma, hogy időnként hajlamos vagyok ébresztő helyett altatóként funkcionáltatni.
Mindenesetre, apa kis jelenete ezúttal elég hatásos volt így pillanatok alatt kipattantam az ágyamból. A szekrényemhez lépve vihartempóban felvettem egy farmeromat és egy sima fehér pólómat, szóval semmi extra aztán felpakoltam és indulhattam suliba.
Kilépve a házból futni kezdtem, hogy véletlenül se késsek el, egy utcával odébb azonban Sophieba botlottam. Mivel a szomszédban lakik elkerülhetetlen, hogy néha napján összefussunk iskolába menet, de kora reggel őszintén szólva pont nem lett volna rá szükségem.
- Halihó - köszöntem mellé érve és igyekeztem a lehető legtermészetesebben viselkedni.
- Hali - mondta, és feltűnően nyugodtan sétált tovább mellettem. Ötletem sem volt, hogy kéne belekezdenem a mondandómba, hisz ez az akaratunkon kívüli találka tökéletes alkalomnak bizonyult volna, hogy tisztázni kezdjük a dolgokat....ő azonban gyorsabb volt. - Mi történt, hogy még nem kezdtél el semmi hülyeséggel fárasztani már kora reggel? Nem vagy lázas? - kérdezte nevetve és a hatás kedvéért a homlokomra tette a kezét, ezzel "megmérve a lázam".
- Rendkívül vicces vagy ma reggel - mondtam ironizálva, miközben én is elröhögtem magam -Mi ez a hirtelen kedvesség rohamod? Kezdesz megijeszteni!
- Tegnap beszéltem az őrangyaloddal. - kezdte, mire óvatos mosolyra húztam a számat. Tudtam, hogy a tegnap esti beszélgetésünkre gondol, de ami ezután következett, arra nem számítottam. - Ne vigyorogj ilyen eszelősen, tudom, hogy veled beszéltem. - közölte egyszerűen, mire a vér is megfagyott bennem. HOGY MI A BRANT?
Látva a döbbent arckifejezésem hangosan felnevetett, én pedig továbbra se jutottam szóhoz. Basszus, konkrétan szerelmet vallottam neki az este.
- Azt hitted nem ismerem fel a hangod? Mondjuk fel nem fogom hogy lehetek ekkora szerencsétlen, hogy 10 percre szeretnélek eltávolítani a gondolataimból erre beletrollkodsz abba is és-
- Ez a legnagyobb problémád? TÉNYLEG?-szakítottam félbe-Konkrétan rólad panaszkodtam neked!! - mondtam felháborodottan, mire hangosan felnevetett, ezt hallva pedig akaratlanul is elmosolyodtam.
- Aranyos voltál. - mondta halvány mosollyal az arcán. - De mégis mi az, hogy makacs és önfejű vagyok??
- Uhm, hogy micsoda? Én nem hallottam ilyesmiről - tagadtam röhögve. - Még így is szereted aw nagyon szerencsés lány - idéztem tőle a tegnapi beszélgetésünkből ezzel tökéletesen az én javamra fordítva a szituációt.
- Fogd be - mondta röhögve, majd egy ideig még elszórakoztunk ezzel, a sulihoz közeledve azonban hirtelen megtorpantam és megfogva a kezét megállítottam őt is.
- Na miaaaz? - fordult hátra és kíváncsian méregetett.
- Soph...ezt valamikor nem beszélhetnénk meg?
- Már vártam, hogy betartod e a nekem tett ígéreted - mondta nevetve mire én is elmosolyodtam. Igen, tegnap lényegében neki ígértem meg, hogy ma mindenképp beszélünk.-Tényleg szeretnéd tisztázni az egészet? Mert fátylat is boríthatunk rá ha ne-
- Nem Sophie, én rendbehozni akarom. - mondtam,ezzel félbeszakítva őt és megsimogattam az acrát, mire édesen elmosolyodott.
Az idilli pillanatunknak a telefonja rezgése vetett véget.
- Uh, bocsi, a lányok várnak rám a büfénél. Jössz te is?
- Nekem még be kell mennem a b-sekhez, Dan hozza a biosz kiselőadásom. - mondtam, mire hitetlenül felröhögött.
- Akkor majd....később tali. Suli után megdumáljuk?
- Mindenképp - mondtam mosolyogva, majd kis hezitálás után felé hajoltam és puszit nyomtam az arcára, amit nevetve fogadott, majd mindketten elindultunk a saját dolgunkra.