Így, hogy Sophieval végre eldöntöttük, hogy itt az ideje rendbetenni a dolgainkat az egész nap hangulatát még csak össze sem lehetett hasonlítani az ezt megelőzőekkel. Az órák és szünetek ezidáig unalommal teliek voltak és folyamatosan nyomasztott a tény, hogy a világ legcsodálatosabb lánya haragszik rám, ma viszont minden más volt. Órákon mindketten sokkal felszabadultabbak voltunk egymás mellett, kémián például még el is ültettek minket miután megállás nélkül röhögtünk és egész egyszerűen nem bírtuk visszafogni magunkat.
Szünetekben sem kerültük egymást, ezzel persze nem azt mondom, hogy az egész napot együtt töltöttük, mivel közel sem, de a köztünk lévő feszültség és sértődöttség ami ezidáig folyamatosan ott téblábolt körülöttünk, teljesen megszűnni látszott.
Az utolsó óránkon ülve, ami biosz volt és a kiselőadásainkat kellett bemutatni tanárnőnek, mérhetetlenül vártam, hogy megszólaljon a kicsengő. Hisz az azt jelentette, hogy Sophieval végre megbeszélhetjük a történteket, az idő azonban rémesen lassan telt.
Sorban mindenki bemutatta a készített kiselőadását, a nagy osztálylétszám miatt azonban mindenkire nem került sor, össz-vissz 10 ember tartott bemutatót a 37ből,mi többiek átcsúsztunk egy másik órára. Nem mintha ez annyira érdekelt volna, hisz ahogy megszólalt a csengő a fejemből eltűnt minden gondolat és az összes helyét Sophie töltötte be.
-Még gyors elszaladok a mosdóba, megvársz lent? - kérdeztem Sophiet, miután véget ért az utolsó óránk is.
- Persze - mondta mosolyogva.
Együtt léptünk ki a terem ajtaján, ő elindult egyenesen a lépcső felé, én pedig a mosdóhoz vettem az irányt, féluton azonban megláttam a szemből közeledő, vadul integető Samanthat. Sietősen megfordultam mintha észre sem vettem volna, mert semmi kedvem nem volt a csacsogásához. Az igazat megvallva, ahhoz sosincs. Gyors léptekkel haladtam a lépcső felé, ő azonban hamar utol ért.
- Halikaa - köszönt nyájas hangon.
- Szia Sam mit sze-kezdtem, de rögtön félbe is szakított.
- Miért kerülsz?
- Én? Én dehogyis. - tagadtam kisujjból.
- Most is megláttál és visszafordultál, mi a baj velem? - kérdezte hisztérikusan. Néha úgy érzem, ez a csaj egy filmben él.
- Neem, dehogy csak valamit elfelejtettem.
- Micsodát? - és mielőtt válaszolhattam volna, megcsörrent a telefonom. Sophie hívott. Gyorsan leintettem Samet, odébb álltam és felvettem a telefont.
*Szia Soph, megyek máris csak leállított Sam és ismered milyen-mondtam a telefonba, mire Sophie halkan felnevetett aztán pillanatok alatt elkomolyodott.-Valami baj van?
*Olyasmi. Lilyvel szakított a barátja úgyhogy most SOS el kell mennem hozzá.-mondta, mire lesütöttem a szemeimet. Ismerem Lily barátját, vagyis, mostmár exét. A 11.b-be jár, ahova Dan is, a világ legnagyobb seggfeje.
*Kísérjelek el?
*Neem, már eljöttem mert nincs valami jól és szörnyen aggódom érte. Ne haragudj tényleg!
*Dehogy haragszom, mellette a helyed. Mondd meg neki, hogy az a paraszt nem érdemelte meg őt!
*Megmondom - nevetett fel. - Később beszélünk. Sziaa!
*Halihó, vigyázz magadra - mondtam, és letettem a telefont.
VOUS LISEZ
Zűrös - Zayn Malik fanfiction
Fanfiction*Ha mondjuk pár nap ismeretség után annyira közel éreznél magadhoz valakit, mintha 1000 éve ismernéd aztán hirtelen csalódnál benne és egyik pillanatról a másikra véget érne az egész....-kezdte, és szörnyen fájt ezt végighallgatnom, tudván, hogy ról...
