Zűrös Társaság

2. rész

  14 voltam amikor Budapestről elköltöztünk Bostonba. Az iskolaváltás könnyen ment, mert szó nélkül felvettek egy bostoni középiskolába. Évfolyamelsőként ballagtam el ebből az iskolából, a tanulmányi és a sport eredményeim miatt felvettek a Harvard Egyetemre. Életem egyik legboldogabb napja volt amikor kibontottam a levelet és az állt benne, hogy felvettek. Attól a naptól fogva csak az járt a fejemben, hogy milyen lesz az első napom a világ egyik legnagyobb és legnépszerűbb egyetemén.
Ma reggel álmosan keltem, mert tegnap annyira izgatott voltam a mai nap miatt, hogy alig aludtam valamit, ezért óriás karikákkal a szemem alatt ébredtem. A tükörképemet látva inkább hátráltam egy lépést, mert még én is megijedtem magamtól. Szinte félálomba botorkáltam le a lépcsőn, és mentem be a konyhába csinálni magamnak egy kávét. A forró életmentő ital fogyasztása közben elolvastam a hűtőre kirakott cetlit, amin ez állt:   Sok sikert a mai naphoz!! Puszi: apu. Keserű mosollyal olvastam el a rövid üzenetet és csak apu munkáját tudtam magamban szídni, mert nem tudott itt lenni velem az első napomon. Ez azt jelenti hogy este telefonon beszéljük meg a történéseket. Apu repülőgép pilóta, ezáltal sose lehet tudni meddig marad távol. Ezekkel a gondolatokkal indultam vissza a szobámba és azon gondolkoztam, hogy mit vegyek fel. Szomorúan vettem tudomásul, hogy le kellene cserélnem a ruhatáramat, hiszen a gimis ruhákat mégse vehetek fel egyetemistaként. Hosszas kutakodás után sikerült találnom egy "felnőttesebb" darabot. Egy fehér ejtett vállú vékony pulcsi, fekete farmer, bőrdzseki, fehér cipő. Kisminkeltem magam és úgy döntöttem, hogy mivel van rá időm ezért kivasalom a hajamat. A tükörbe nézve meg voltam magammal elégedve. Felkaptam a fekete kézitáskám, amibe előtte tettem egy jegyzetfüzetet és egy tollat. Miután megnéztem, hogy mindenem megvan elindultam a kissé szeles, de napos időbe a metroállomásra. Nincs messze annyira az egyetem, pár perc metroval.
Miután leszálltam az utam egy pékségbe vezetett, ahol vettem magamnak egy kólát és egy szendvicset. A pékség teraszán reggeliztem és néztem a sok bandákba verődött fiatalt. Sokuknak az ikonikus Harvard póló, pulcsi volt a viselt ruhadarabjuk. Ebből két dolgot is leszűrtem: felsőbb évesek, és a Harvardra járnak. Miután végeztem az evéssel össze szedtem a cuccomat, és elindultam a hangos társaságok után, közbe felbontottam a kólámat. Csendben sétáltam az úton amikor valaki hirtelen megállt mellettem, és mintha ismernénk egymást, mellettem sétált. Igen az amerikai emberek jóval közvetlenebbek a magyaroknál, ezért nehéz volt nekem is beleszoknom ebbe az életstílusba, de sikerült, ezért is én szólítottam meg előbb a lányt.
-Szia! Gondolom a Harvard felé jössz te is...-mosolyogtam rá.
-Uuu igen. Olyan nagy az a suli, és annyi ember van, és tök féltem hogy senki nem fog velem barátkozni, mert sokak szerint fura vagyok, ezért gondoltam megpróbálom veled, mert láttam te is egyedül sétálsz és még nem villogsz az egyetem logójával.-felelte vidáman. Kicsit jobban szemügyre vettem. Valóban más, mint a többi ember akivel eddig találkoztam. Barna haja egy nagy kócos kontyba volt összefogva a feje tetején, rózsaszín, kék bartikolt pólót viselt kantáros rövidnadrággal és egy sárga magasszárú tornacipővel. Érdekes stílusa van, de kimondottan jól áll neki.
-Valóban nagy, remélem nem fogok eltévedni benne-mondtam az épület elé érve.
-Nem fogsz. Ha gondolod mászkálhatok veled, hogy ne legyél egyedül- mosolygott rám. Felnevettem és bólintottam. Ezek szerint szert tettem egy barátra.
-Lola vagyok!- nyújtottam felé a kezem. A lány boldogan, csodálkozva nézett rám.
-Én Vanessa!-fogott velem kezet. Így hogy letisztáztuk a neveket, bementünk az épületbe. A felsőbb évesek az udvaron kisebb-nagyobb csoportokat alkotva ültek és mindegyik társaság látványosan jól érezte magát. A portára irányítottak minket, ahol belépőkártyát és órarendet kaptunk. Innen egy hallgatóterembe irányítottak minket, ami a portától jobbra a folyosó végén van a földszinten. Hatalmas és eléggé zsúfolt volt a terem. Kicsi tolakodás után le tudtunk ülni egymás mellé a középső sorba. Nem sokkal később belépett az igazgató, és vele tartott még pár professzor. Elmondták milyen itt az élet, beszéltek a kollégiumról, szakkörökről, klubbokról, sport tevékenységekről. Ezek után megengedték, hogy szabadon körbe járjuk az iskolát, ami óriás volt. Vanival nagyon sokat sétáltunk, és beszélgettünk. Amikor úgy éreztük, hogy már mindent láttunk kimentünk az udvarra, ahol leültünk egy fa árnyékába.
-A magyar egyetemek ebbe háromszor beleférnének-jelentettem ki, miközben még mindig az épületen csodálkoztam- Szerinted is?-kérdeztem az újdonsült barátnőmet. Vani viszont nem válaszolt ezért oldalra fordítottam a fejem, és láttam, hogy elbambult. Megnéztem mi köti le ennyire a figyelmét és a szememmel pásztáztam az udvart. A tekintetem megállapodott egy tetőtől talpig feketébe öltözött srácon. Fekete haja a szemébe lógott és valamit nagyon írt. Csettintettem egyet Vani előtt aki pislogott egy nagyot utána rám mosolygott. Mellettünk elhaladt egy lány csapat Harvard pulcsiba, miközben nagyon tanakodtak valamin. A beszélgetésből ennyit tudtam elkapni:
- Remélem Patric tehetséges lányokat válogat össze a csapatba!-szólt egy hosszú szőke hajú lány.
- Már ha megy valaki hozzá. Olyan fura hogy mindig feketébe van. A gólyák tuti inkább kikerülik.- mondta egy fekete hajú lány. Gondolom az előttünk ülő emoról van szó. Vani is így gondolta. Felpattant és felhúzott engem is.
-Gyere menjünk oda hozzà és kérdezzük meg mit csinál!- mondta lelkesen. Nem ellenkeztem, mivel már húzott maga után, és kíváncsi voltam mihez kellenek tehetséges lányok.
-Szia! Az előbb elment mellettünk egy lánycsapat és feltehetőleg rólad beszéltek. Azt mondták, hogy tehetséges lányokat keresel.- mondta Vani mosolyogva. A fiú meglepődötten nézett végig Vanin és picit elmosolyodott, azon hogy mennyire lelkesen várja a válaszát.
-Szia! A művészeti klubba keresek gólyákat. Ezt úgy értsétek, hogy festés, rajzolás, fotózás, díszítés.-mosolygott kettőnkre.
-Uuuu hol lehet jelentkezni??- kérdezte Vani ugrálva. A fiú felnevetett.
-Patric vagyok és én felírlak titeket, és hogy milyen kategóriába indultok, jövő héten bemutatjátok a tudásotokat előttem és a klub vezetői előtt, és jövő héten pénteken fent lesz a faliújságon, hogy ki jutott be, és milyen pozíciót kapott. A faliújságot biztosan láttátok, mert a porta mellett van.-magyarázta el a helyzetet.
-Jelentkezem! Rajz, festés kategóriában!-ugrált Vani.
-Rendben-nevetett Patric-Név?
-Háát teljes név kell?-húzta el a száját.
-Hát persze! Máshogy nem tudunk beazonosítani.
-Huh hát akkor Vanessa Biersack-mondta ki egyszuszra. Hihetetlenül néztünk rá mindketten. A sokkból én szólaltam meg először.
-Van egy bátyád?-kérdeztem.
-Van...-válaszolt Vani gondterhelten.
-És gondolom azért vágsz ilyen fancsali képet mert a bátyádat Andy-nek hívják-nézett rá Patric.
-Maradhatna ez köztünk? Nem szeretném ha kihasználnának emiatt.-mondta Vani szomorúan.
-Persze!- öleltem át. Patric is aprót biccentett mosolyogva.
-Te is jelentkezel valamire?- kérdezte Patric.
-Megpróbálom a fotózást-feleltem, Patric meg látványosan várta hogy mondjam a nevem- Lola Black-tettem eleget a néma kérésének.
-Oké csajok akkor végeztünk is!-csapta össze a füzetét és a suli bejárata felé vette az irányt.
-Huh de helyes volt!-mondta Vani még mindig a távolodó alakot nézve. Felnevettem és mondtam üljünk be valahova megenni egy sütit vagy menjünk el fagyizni. Vani a fagyit választotta ezért a közeli fagyizó felé vettük az irányt. Az út alatt mindenről beszéltünk kivétel Andy-ről. Tudtam, hogy ez Vaninak rossz lehet és nem akartam, hogy csalódjon bennem. Tényleg megkedveltem ezalatt a pár óra alatt, és nem érdekel, hogy egy híres ember húga. Önnmagáért szerettem meg. Különben is. Nem is szeretem a Balck Veil Bridest. A bátyám van teljesen oda a bandáért ( ő nem jött velünk, Budapesten maradt egy albérletbe a barátnőjével), én csak egy-két zenét kedvelek tőlük, meg Kevin is folyton róluk beszél ha zenéről van szó ezért tudok alap dolgokat.
  Haza érve levettem a cipőmet, csináltam magamnak vacsorát és felmentem a szobámba. Összeraktam pár képet amiket majd jövő héten tervezek bemutatni a klub előtt. Felnéztem egy kicsit a netre, Kevin hívott messengeren és érdeklődött, arról hogy milyen volt az első napom. Mindent részletesen elmondtam neki kivétel azt, hogy Vani az imádott bálványa húga. Miután letettem apu hívott telefonon és neki is elmondtam ugyan azt, mint Kevinnek. Ezek után elmentem elintézni az esti rutint (arcpakolás, fürdés stb), és lefeküdtem aludni. Elalvás előtt átgondoltam a mai napot, és arra jutottam, hogy örülök, hogy egy ilyen helyre járhatok. Magyarországon egy magánegyetembe biztos nagyképű, utálatos emberek járnak, itt kedvesek, közvetlenek és segítőkészek. Már most ki merem jelenteni, hogy szeretek a Harvardra járni.