Zűrös Társaság

14. rész

  Az elmúlt napokban nem történt semmi említésre méltó. Az eddigi programokat, kapcsolatokat nem befolyásolta, hogy Andy barátnője vagyok. Mi is úgy viselkedtünk egymással ahogy eddig, nem volt semmi nyálas, bem lógtunk egész nap egymás nyakán, csupán csak együtt aludtunk.
   Kevinék eljöttek hozzánk Pestről az őszi szünetbe, és nálunk töltik a Halloween-t is.      Magyarországon egyáltalán nem terjedt el ez az ünnep olyan szinten, mint itt Amerikában. Itt már hetekkel előtte készülnek arra, hogy a gyerekek bekopognak, különböző díszletet aggatnak a házra az emberek, szinte úgy készülnek erre az ünnepre mint mi a karácsonyra. Kevinnek fogalma sincs arról, hogy imádott bálványa a párom, ezért arra gondoltam, hogy én ezt adom neki Halloween alkalmából. Lelkesen készültem Barbival és Kevinnel egész héten. Minél közelebb volt az a nap, hogy Andy és Kevin találkoznak annál jobban izgultam. Tudom, hogy a bátyám imádja a bandát és Andy a bálványa. Ahogy ismerem elsőre le fog fagyni és elkezd hozzám magyarul beszélni, hogy ne szívassam.
  - Lola láttam pinteresten tök jó halloweeni muffinokat. Azokat megcsinálhatnánk és elvihetnénk a ma esti bulira- lépett mellém Barbi, és el is kezdte mutogatni a muffinokat.
- Igaz. Ne álljunk oda "magyarosan" vegyük fel egy kicsit az ámerikai mentalitást, és kezeljük úgy ezt az estét mint a világ legfontosabb ünnepe- nevettem fel - amúgy az ötlet tényleg tetszik. Kidekorálhatjuk a muffinokat.
Barbi elkezdte megnézni, hogy mik kellenek még a sütihez, és mi van itthon.
- Amúgy nekem nagyon izgalmas az, hogy nem mondod el hogy hova és kihez megyünk, majd este- lépett mellém Kevin és egy kólát rakott elém.
- Igen ez nekem is elég érdekes. Már szinte megöl a kíváncsiság- mondta Barbi - kell még ételszínezék- jegyezte meg úgy mellékesen. Szerencsére ezt a bulit nem pont Halloween estéjére szerveztük, ezért a kopogtató gyerekek se fognak minket zavarni és a boltok is még nyitva vannak.
- Jó annyit elárulok, hogy a barátomhoz megyünk. A húga is vele él és a húga a legjobb barátnőm. Ő is a Harvardra jár. A mi közös ismerőseink lesznek ott meg ugye ti. - adtam meg magam. Egy hétig nyüstöltek, hogy mondjak valami információt. Össze nézve biccentettek és tudomásul vették, hogy ennyit mondtam többet nem.
  Autó hiányában metróval mentünk a bevásárlóközpontba ételszínezéket venni.
- Wao ennyi díszt! - nézett körbe Barbi teljesen elámulva.
- Remélem ezek a lelógó vatta szellemek nem gyulladnak fel- állt meg Kevin egy az előbb említett díszlet előtt és rágyújtott. Barbi teljes extázisba járkált a bolt környékén és minden díszletet alaposan szemügyre vett. Kevint ennyire nem dobták fel a dolgok ő csak végignézett a helyen és ennyivel letudta a dolgot. Sose volt az a lázba jövök a dolgokról, kivétel akkor, ha az imádott bandájáról volt szó.
- Na hugi milyen ez a csávó? - kérdezte beleszívva a cigarettájába.
- Hát most mit mondjak róla? Órák múlva úgyis megismered- nevettem széttárva a karomat.
- Hasonlít Andy Biersack-re? Mert akkor tuti nincs vele baj.
Szerencsére épp a csikken taposott ezért nem látta, hogy teljesen zavarba jöttem és lefagytam a kérdés miatt.
- Igen egy kicsit szerintem hasonlít- mondtam a lehető legtermészetesebben. Kevin bólintott és bementünk a boltba.
  Ha két nő megy be egy btba akkor úgyse csak egy dolgot vesznek, ezért Kevin már ösztönből hozta a nagy bevásárló kocsit és bedugta a fülébe a fülhallgatót. Barbival előre haladtunk és minden sort megnéztünk, szinte minden sorból vettünk valamit. Fél óra mászkálás után Kevin kihúzta a fülhallgatót a füléből.
- Amúgy amiért jöttetek az megvan? - kérdezte mosolyogva a kocsin támaszkodva.
- Jaj már rég! - mondtuk szinte egyszerre Barbival. A valóság az volt, hogy Kevin ráérzett és pont az ételfestéket nem tettük még be a kocsiba. Egy "várjatok mindjárt jövök" kiáltással berohantam az egyik sorba és az ételfestéket a kezembe véve kiindultam a sorból, viszont kifelé menet a szemközti sorba megláttam, hogy a Coca-Cola nagy akcióba van és egyből elkezdtem matekozni, hogy hogyan visszük haza a cuccokat plusz a kólát. Természetesen nem egy kólát vettem volna ilyen nagy akció során, hanem legalább 3 zsugornyit, ezért akárhogyan is számoltam nem tudtuk volna haza vinni. Csalódottan néztem az italt, amikor eszembe jutott a briliáns tervem. Benyomtam a hívást és a fülemhez emeltem a telefont.
- Szia Bébi mondd csak! - szólt bele Andy a telefonba.
- Ne bébizz! Segítség kell- mondtam mosolyogva.
- Hallgatlak
- Na tehát akciós a kóla viszont nem tudjuk haza vinni mert nincs kocsink, ezért kérlek 10 perc múlva indulj el, adxigra mi már a metró felé tartunk. Pont elkerüljük egymást úgyhogy meg tudod venni a kólát- hadartam el gyorsan a dolgokat. Andy hallgatott egy kicsit aztán elnevette magát.
- Rendben van. Vigyázz magadra te kis függő! - mondta mosolyogva.
- Köszönöm!- mondtam virulva és letettem a telefont.
  Kifizettük a dolgokat elpakoltunk és az állomás felé vettük az irányt, amikor kikanyarodtunk a bolt utcájából, akkor egy megérzés miatt hátra fordultam, és örömmel láttam, hogy Andy bekanyarodott a mustanggal a bolt parkolójába. Mosolyogva vissza fordultam és hallgattam Kevin és Barbi tervezgetését az estével kapcsolatban.
  Haza érve elpakoltunk és neki álltunk a muffin sütésnek. Az idő szinte elrepült és azt vettük észre, hogy lassan indulunk kell. A közlekedés miatt nem féltünk, hiszen tudtuk, hogy itt Bostonba 2 percenként jár a metró. Felöltöztünk, összeszedtük a dolgokat és elindultunk. A metró nem volt tömve a viszonylag késői órákban, ezért kényelmesen tudtunk helyet foglalni. Leszálltunk a metróról, és a vezetésemmel közelítettük meg Andyék házát.
  Amint oda érünk a nagy villa elé Kevin csodálkozva nézett.
- Lola ne haragudj de te össze jöttél a helyi maffiavezér fiával? - kerdezte. Megjegyzésén felnevettem és otthonosan beléptem a házba. Barbi és Kevin követett és én a garázs felé (ami ki van alakítva a buli helyszínnek) vettem az irányt.
- Na tehát. Kevin könyörgöm ne örülj meg! - néztem a bátyámra könyörgően. Ő és Barbi furán nézett rám addig ameddig ki nem nyitottam az ajtót.