Zűrös Társaság

9. rész

Nagyon nagyon nagyon nagyon izgalmas nap. Hol is kezdjem? Na talán az elejéről. Tehát a reggel szokásosan indult.
Szinte futottam a metroállomásra mert elidőztem a sminkkel. Igaz a metro 3 percenként jön, de tudom, hogy Vani már ott vár, ezért nem akartam késni 3 percet se. A járműn szokásos tömeg nyomor volt. Mindenki ment a munkahelyére, iskolába, és sokak Harvard logós pulóverbe voltak, megmutatva a külvilágnak, hogy egy elit egyetem hallgatói. Kinyílt az ajtó és Vani ott állt egy óriás monster társaságában.
- Húh nagyon izgulok! - mondta és egy kólát nyomott a kezembe.
- Ne izgulj. Ügyes leszel. Jól ment tegnap minden! - mosolyogtam rá bíztatóan.
- Mivel kezdesz? - kerdezte.
- Orvosi Alapellátás- válaszoltam belekortyolva a kólámba.
- Akkor Patric-el leszel.- mondta. Bólintottam, jelezve, hogy tudom.
Az egyetem előtt elváltunk, mert Vani ment infóra, én meg kerestem az orvosi előadót. Megpillantottam Patric-et. Intettem felé és mosolyogva odajött.
- Hát te mit keresel ennyire?- kerdezte nevetve.
- Az orvosi előadót- mondtam.
- Hát akkor azt ne a művész részen keresd! - nevetett fel. Belegondolva tényleg érdekes lett volna, ha a a sok festménnyel borított falak között lenne az orvosi hallgató terem. Nevetve Patric után mentem. Átvágtunk az udvaron és egy olyan épületbe mentünk, ahol különböző csontvázak, szervrendszerek voltak a falra erősítve. Egy óriási előadóba mentünk és az első sorba helyet foglaltam. Gondoltam mivel új vagyok, ezért jobb, ha elől ülök, hogy mindent jól lássak.
- Szia Lola!- hallottam egy ismerős hangot, és lassan megfordultam.
- Szia Daniel!- mondtam döbbenten.
- Figyelj nem volt alkalmunk megbeszélni azt, ami a gimibe történt. Van kedved ma egy süti mellett? Vagy akár a pompom válogatás után. - nézett mélyen a szemebe. Valóban nem volt alkalmunk megbeszélni, azt ami a gimibe történt, a bizonyos meccs után. Daniel sokáig szóba akart velem állni, de én mindig kikerültem, vagy csak nem vettem róla tudomást. Ahogy a szemébe néztem régi érzelmek jöttek fel bennem.
- A válogató után. De amúgy honnan tudod, hogy jelentkeztem? - kérdeztem.
- Itt is kapitány vagyok! Tudok dolgokat. - mondta és kacsintott. Felnevettem és Daniel leült mellém. Lazán elővette a telefonját és elkezdte nyomkodni.
- Milyen szakon vagy? - kerdeztem.
- Közgazdaságtan - mondta mosolyogva. Látta rajtam az érthetetlenséget és egyből magyarázta a helyzetet- Láttalak Patric-el és úgy gondoltam ennyi idő után már beszélni szeretnék veled.- mosolygott rám kedvesen. Én is elmosolyodtam és egy picit zavarba is jöttem.
A nap tanítási része hamar lement. Egész nap alapellátás volt. Itt úgy van az órarend hogy egy tantárgy egy nap. Ezáltal több anyagot tudnak leadni és mi is jobban tudunk koncentrálni.
- Szívem ülj le! Ne idegeskedj!- mondta Patric Vaninak. A szokásos helyükön a fűbe ültünk és Vani folyamatosan sétálgatott ujjait tördelve.
- Minden rendben lesz! Sikerülni fog- mondtam én is. Megszólalt a csengő, Vani arca hófehér lett. A tornaterem felé vettük az irányt. Kaptunk pompomlány ruhát, amit magunkra is vettünk.
- Na akkor! Üdvözlök mindenkit, aki eljött a válogatóra!- állt fel egy lány- Eddig én voltam a csapatkapitány, idén le kell mondanom! Közületek is kikerülhet a kapitány, úgyhogy mindent bele! Hajrá csajok! - kiabálta a végét és leült a székre két másik lány közé.
Sorban haladtak a lányok. Különböző gyakorlatokat kértek a „kiöregedett" csapattagok. Vani következett.
Nagyon ügyesen teljesített. Boldogan és kipirosodva ugrált oda hozzám. Előttem volt egy lány, utána én következtem. A kötelezőket hiba nélkül teljesítettem. A lány, aki szónokolt felállt és mosolygott.
- Hátra szaltó 2 és vissza 1!- kiabálta a produkciómba. Megtettem, amit kért. Hiba nélkül. A mellette ülő két pompomlány is felállt és 3-an egyszerre kezdtek tapsolni.
- Megvan az új csapatkapitány! - kiabálták szinte egyszerre. Vani a nykamba ugrott én meg büszkén mosolyogtam. A többi lány is oda jött gratulálni.
- A holnapi nap folyamán kint lesz az, hogy kik kerültek bs a csapatba! Nagyon ügyes volt mindenki! Ha valaki nem került be, akkor ne legyen csalódott jövőre sikerülhet! - mosolygott az egyik lány.
- Remélem, hogy bekerülök- mondta Vani.
- Be fogsz! Nagyon ügyes voltál! - simítottam meg a karját. Vani boldogan mosolygott, és amint meglátta Patric-et futott is hozzá elújságolni a hírt. Kicsit izgatottan sétáltam egy fa árnyékába. Nem tudtam, hogy Daniel mit akar mondani.
- Szia csapatkapitány!- mosolyogott, amikor lehuppant mellém a fűbe. Zavartan tűrtem el egy tincset a fülem mögé, Danielt látszólag felspanolta, hogy ilyen reakciókat vált ki belőlem, ezért egyből a közepébe csapott.
- Figyelj! Ami azon a meccsen történt, az egy félreértés volt. Nem én kezdeményeztem azt a kurva csókot, pont nem akartam, hogy a kapcsolatunk töbkre menjen. Az a lány egyszerűen hallotta, amikor jössz és akkor pont abban a pillanatban kapott le. Azért láthattad úgy, mintha ölelegetném, mert egy lányt mégse fúghatok fel. A derekánál fogva akartam eltolni. Amint megláttalak egyből utánad rohantam, de te akkor már nem voltál az öltözőbe.- mondta erősen gesztikulálva. Én végig a füvet néztem, mintha valami érdekes lenne rajta. Bűntudatom volt.
- Sajnálom, hogy sose engedtem meg, hogy elmondd a te szemszögedből. Önző voltam, és azt hittem, hogy te vagy a rossz. Holott valamennyire én is az voltam. Ne haragudj Daniel. Sajnálom! - mondtam könnyes szemmel.
- Érthető volt a reakciód- mondta és átölelt.
- Köszönöm szépen!- fúrtam a fejem a mellkasába.
- Lola! - emelte fel a fejem az államnál fogva, hogy bele tudjak nézni a szemébe- Úgy gondolom, hogy ezzel a kérdéssel nekem nem kell várnom. Vegyük úgy, hogy volt egy hosszú szünet köztünk-mondta, és a szívem egyre gyorsabban vert- Tehát lennél a barátnőm? Újra - mondta és a végét picit el komolytalankodva nevetett.
- Igen! Újra! - mondtam és én is nevettem. Átöleltük egymást és úgy voltunk egy darabig. Romantikus pillanatunkat egy köhintés zavarta meg. Felnéztem és Andy állt előttem napszemüvegben.
- Szia! - mondtam normál hangsúlyba.
- Sziasztok! Vani? - kerdezte Andy, és a szemüveget feltolta, hogy jobban lássuk.
- Patric-el láttam utoljára, az aulába mentek- mondtam a helység irányába mutatva.
- Rendben. Eljössz velünk te is haza? Megint pizzázunk. - mondta Andy erősen méregetve minket. Óvatosan Daniel-re néztem, és ő aprót biccentett.
- Igen elmehetek- mondtam mosolyogva.
- Oké, össze szedem Vanit. Addig ülj be a kocsiba! - dobta nekem lazán a kulcsot, és el is indult Vaniért. Daniellel elbúcsúztunk. Én átöleltem, ő meg adott az aromra egy puszit.
- Este beszélünk- mondta, homlokon puszilt és elment. Mosolyogva lépkedtem Andy autója felé és ültem be hátra.
- Ülj előre! - nyitotta ki Andy az ajtót- Vani és Patric majd később jönnek kicsit. Bólintottam és előre ültem. Az autóba felcsendült a Rebel Love Song én meg szorosan lehunytam a szemem. Eszembe jutott az a buli, és úgy éreztem, hogy nem volt helyes Danielnek ilyen hamar igent mondani.
- Figyelj! - törte meg Andy a csendet- Én nem akarok beleszólni a kapcsolatodba vagy mi a szarba, de szerintem kurvára nem normális, hogy feltehetőleg 10 perce vagytok együtt, és a csávótól engedélyt kell kérned arra, hogy eljöhess hozzánk, amikor valószínűleg jobban ismersz minket, mint őt! Az meg a másik, hogy nekem is úgy válaszolsz, hogy elmehetek???? ELMEHETEK?? - emelte fel kicsit a hangját- Baszki nekem ne úgy válaszolj, hogy elmehetek mert nem kell neked senkitől engedélyt kérned!! Tudsz magadra figyelni, okos vagy és egyedül élsz jóformán!! Téged ne akarjanak beszabályozni!!! Te legyél az, aki szabályoz, mert te megteheted!! - mondta már-már kiabálva.
- Hogy jössz te ahhoz, hogy az én kapcsolatomat degradáld??? - emeltem fel a hangom.
- Mert ez nem normális!! - mondta kiabálva.
- Tudod mi a nem normális bazdmeg!? Az, hogy melletted még mindigy egy olyan picsa van, aki szarrá csalt!! - üvöltöttem az arcába. Andy ledöbbent arccal meredt az útra.
- Te erről honnan tudsz? - kerdezte már teljesen más hangon.
- Nem mindegy!? Ígyis úgyis te vagy a kapcsolat szakértő!! Majd te kitalálod, hogy mit kezdj a nagyon komoly sztár életeddel! Most pedig állj meg! Kiszállok! - jelentettem ki határozottan.
- Nem fogok megállni, és nem hagyom, hogy egyedül mászkálj ilyen állapotba- mondta teljesen nyugodt hangon.
- Azt kértem hogy állj meg!!! - kiabáltam.
- Nem!! - kiabált vissza. Dühömben fogtam és meghúztam a kézi féket. Az autó egy picit megcsúszott, én meg kihasználva Andy döbbentségét kipattantam a járműből. Dühösen indultam el a metro állomás felé.
- Lola gyere vissza! - kiabálta Andy.
- Kapd be! Meg kapja be a kurvád is! - ordítottam hátra, vissza se fordulva.
Felültem a metrora és egyenesen haza felé vettem az irányt. Danielnek azt hazudtam, hogy nem érzem jól magam. Vani is írt, neki csak annyit írtam, hogy holnap megbeszéljük, de ha nagyon érdekli a dolog, akkor kérdezze meg a bátyját. Mérgemben össze takarítottam, kicsit átrendeztem a bútorokat. A konyhában az asztal már nem függőlegesen van a faltól nézve, hanem vízszintesen a hosszabbik oldala a fallal párhuzamosan, a szobámba az álló fali tükröm és a szekrényem is helyet cserélt, ezáltal az ágyammal szembe van a tükör és a szekrény a fal felé fordítva.
Sokáig tartott még lakberendezőset játszottam és azt vettem észre, hogy lassan pihennem kellene, mert holnap fáradt leszek. Esti rutin elvégzése után, befeküdtem az ágyba, és nagyon reméltem, hogy az alvásomra nem lesz kihatással az, ahogy Andyvel veszekedtünk.