Zűrös Társaság

3. rész

  Reggel szinte kipattantam az ágyból. Ez annak volt köszönhető, hogy ma még nincsenek óráink, ezáltal nem kell mire készülnöm. Bementem a fürdőszobába és a reggeli tisztálkodási rutinom után jöhetett a számomra mindig nehéz kérdés: mit vegyek fel? Végül úgy döntöttem most vagányabb leszek, és egy szürke alapon fehér Nirvana-logós póló, világoskék szakadt farmer, kockás ing és fekete magasszárú converse mellett voksoltam. Úgy gondoltam, hogy a "rebell" imidzshez illik egy kicsit erősebb smink, ezért tusvonal és piros rúzs került az arcomra.
  Felkaptam a táskám amibe még benne volt a tegnapi jegyzetfüzet, és elindultam az egyetemre. Mivel ma már rendesen tanítás volt, ezért sok iskolás várakozott a különböző közlekedési járművekre. Voltak kisebbek, akik izgatottan, nagy táskával várták a szüleikkel azt, hogy kezdetét vegyék a tanévnek, és találkozhassanak a barátaikkal, voltak az idősebbek akik bandákba verődve hangosan nevettek, de inkább a nyári szünetet siratják, és voltak a gimisek akik hangosan sztorizgattak nyári élményekről, fesztiválokról, és óriási feledhetetlen bulikról. Őket annyira nem érdekelte a tanév kezdete, hiszen nekik már megvolt arra a lehetőségük, hogy annyit legyenek együtt amennyit akarnak, és ezt valószínűleg ki is használták. Ezeken a gondolatokon elmosolyodtam. Furcsa ha az emberbe tudatosul, hogy már nem gyerek, és egyetemistaként már az utolsó éveket járja a gondtalan fiatal életben, amikor még nincs akkora felelősség a vállunkon, ami akár az egész életünket befolyásolja, nem kell alaposan átgondolt döntéseket hozni, hiszen ebbe az időszakba még lehet hibázni mert javítható.  Ilyen gondolatok között szálltam le a metroról, ahol számomra meglepő módon Vani állt és felém integetett. Mosolyogva indultam el felé, és akaratlanul is feltűnt, hogy a karján több színes paca is látszódott.
-Tessék, kóla-nyomta bele a kezembe az italt- láttam, hogy tegnap ezt iszod és nem akartam bunkónak tűnni, hogy én iszok üdítőt te pedig nem, ezért vettem neked is egyet-magyarázta el a helyzetet.
-Ohh. Köszönöm szépen. Akkor legközelebb én veszek neked valamit, mert most nincs nálam pénztárca és nem akarom, hogy csak úgy viszonzatlanul költs rám.
-Megeggyeztünk. Reggeliztél?-kérdezte nekem pedig abban a pillanatban kordult egyet a hasam. Vanival egyszerre nevettünk fel és elindultunk egy cukrászda felé. Én egy szelet puncs tortát kértem, vani pedig sima csokisat. Leültünk a cukrászda teraszára és a lágy napsütésbe elkezdtük fogyasztani az "egészséges" reggelinket.
- Ha lenne személyi edzőm és ezt látná, ledolgoztatná velem a kalóriákat- kaptam be egy újabb falatot.
- Szerintem nem is kellene személyi edző. Akik látnak minket azok mind ezt gondolják, hiszen csak mi vagyunk azok, akik reggel 8-kor tortát esznek- mosolygott Vani. Felnevettem és megtöröltem a számat szalvétával.
- Köszönöm szépen, hogy meghívtál. Holnap, vagy akár délután elmehetnénk mekibe és akkor azt én fizetem.
- Uuu jó, hogy mondod a délutánt. Azt gondoltam, hogy mi lenne ha átjönnél és együtt össze válogatnánk azokat, amiket a jövő héten fogunk leadni a művészeti klubbnak?
- Nem is rossz ötlet, de akkor haza kell mennem a cuccaimért, és akkor előtte elmegyünk mekizni- kezdtem el alkudozni.
- Tudtam én, hogy van bennünk közös- tartotta a tenyerét én meg belecsaptam. Vissza vittük a tányérokat és a villákat a cukrászdába, és siettünk a Harvard felé.
  Az első héten az a cél, hogy a gólyák megszokják a helyet, és minél több szakkörről és klubbról szerezzenek tudomást. Leültünk a tegnapi helyünkre és felbontottuk az üdítőinket. Én a kólámat Vani meg az original zöld monsterét.
-Nagyon durva hogy úgy iszod az energiaitalt, mint a vizet-néztem mosolyogva.
- Nem az összeset csak ezt- mutatott a kezében lévő dobozra- inkább beszéljük meg a ma délutánt-kortyolt egy hatalmasat az italból.
- Hát én arra gondoltam, hogy ha neked nem baj akkor eljöhetnél hozzám, ott én összeszedem a cuccaimat és mehetünk mekibe utána meg hozzád.-vázoltam fel a tervemet.
- Jól hallottam, hogy valaki mekit emlegetett?- huppant le mellénk Patric. Mosolyogva néztem a feketébe öltözött emora és bólintottam jelezve, hogy jól hallotta az imént szóba került gyorséttermet.
- Van kedved velünk jönni? Utána átmegyünk hozzánk és összerakjuk a művészeti klubbhoz a portfóliónkat.- mondta Vani totálisan bezsongva.
- Naná! Viszont én nem segíthetek mert az csalás lenne-nevetett Patric.
-Fizetem a mekidet-ajánlottam fel nevetve.
- Enye! A kis gólya máris alkudozik-húzta össze a szemét gyanakvóan mire én felnevettem.
Egy csapat lány jött velünk szembe és a kezünkbe nyomtak egy szórólapot és egy Harvad pulcsit. Vanival kérdőn néztünk össze, de nem tudtunk semmit mondani, ezért Patric vázolta a helyzetet.
- Az egyetem minden évbe gólyákat válogat be a pom-pom csapatba, mert ugye a végzősök után kell az utánpótlás, ezek szerint nektek megfelelőnek találták az alakotokat és a járásotokat.
- Egy nap alatt ezt megtudták állapítani?-kérdezte Vani furcsán.
- Persze. Hiszen ők tudják milyennek kell lennie a testtartásodnak. Az első edzések ezzel mennek el.- válaszoltam a prospektust nézve.
- Hűha honnan tudod ezt?- kérdezte Vani.
- Gimibe csapatkapitány voltam- mosolyodtam el.
- És a suli legmenőbb sráca volt a pasid- nevetett Patric és elterült a fűben.
- Igen az életem egy Hollywoodi film volt- mondtam irónikusan és felnevettem.
- Én örök szingli vagyok!- tette fel Vani a kezét megadva magát. Patric kinyitotta az egyik szemét és mosolyogva nézte.
-Szólj ha akarsz rajta változtatni- mondta mosolyogva és visszacsukta a szemét, úgy pihent tovább a fűben. Vani teljesen elvörösödve a füvet piszkálta es folyamatosan mosolygott. Én elmerültem a gondolataimba és a szórólapot forgattam a kezembe, amikor egy puffanást hallottunk és Vanival mindketten odakaptuk a hang irányába a fejünket. Patric-en keresztbe feküdt egy... hajtömeg és folyamatosan röhögött.
- Ajj kapd be Bill!- lökte le Patric magáról az embert, akiről kiderült, hogy Billnek hívják és fiú.
- Örülök hogy látlak tesó!- nyújtotta a kezét és Patric belecsapott.
- Szia Lola- nyújtottam a kezem és mindhárman furcsán néztek rám. Észbe kaptam, hogy csak Magyarországon fognak kezet a nők a férfiakkal, itt az emberek közvetlensége miatt puszit adnak egymásnak- Bocsi otthoni szokások- nevettem kínosan és adtam Billnek 2 puszit.
- Szia Vanessa- köszönt Vani is- hogyhogy ilyen nagy a hajad?-kérdezte tőle megszokott aranyos módon.
- Ma már levágatom meg ki szőkítetem, de amúgy meg azért mert imádom a hosszú hajat.- mondta mosolyogva és csak akkor vettem észre a szájában lévő piercinget.
- Na akkor legalább a férfiak nem fogják megfogni a segged ha mész előttük az utcán- közölte Patric röhögve, ezen mi is felnevettünk Bill meg kissé túljátszva a szerepét az előbb említett testrészéhez kapott és felsikoltott.
- Jó én nem érek rá erre a bugxuta csevegésre inkább arrébb állok!- mondta nyávogva és a csípőjét erősen rázva elindult egy nagy társaság felé.
- Ez egy idióta- nézett utána Patric és egyszerűen visszadőlt a fűbe és ott röhögött.