Zűrös Társaság

12. rész

   - Lola!!! - keltem fel egy éles hangra. Vani üvöltött miközben ütötte az ajtót.
- Miaz? - kiabáltam ki, amennyire tudtam az álmosságtól.
- Ma már be kellene mennünk az egyetemre! - kiabált vissza.
Fáradtan fúrtam a fejem a párna alá. Szívesen vissza aludtam volna még.
- Na kelj fel bébi, elviszlek haza aztán onnan meg a Harvardra- mondta Andy miközben kikelt az ágyból. Egy kispárnát dobtam utána, mire ő felém fordult és szélesen mosolygott. Kócos haja össze vissza állt, szemei fáradtak voltak, de ennek az embernek még az álmosság is jól áll.
- Az hogy párszor csókolóztunk, az nem jogosít fel arra, hogy így hívj! - néztem rá mérgesen. A látványom valószínűleg szórakoztatta, mert elkezdett halkan nevetni.
- Ahányszor mi csókolóztunk, az már arra jogosítana fel, hogy a barátnőm legyél- kacsintott. Teljesen lefagytam és tátott szájjal néztem rá. Ő hangosan felnevetett.
- Tudod mit? Inkább halgass el! - nevettem én is.
- Komolyan gondoltam. - mondta és kiment.
Én is összekaptam magam és a reggelni kávé után beültem Andy autójába.
- Siess! - mondtam megnézve a telefonom képernyőjén az időt.
- Nyugi béb oda érsz - mondta lazán és kikanyarodott az útra.
- Ne hívj így Biersack! - mondtam.
- Már elmondtam erről a véleményem- nevetett.
- Jó én is! És jó lenne, ha tiszteletbe tartanád! - mondtam felháborodva.
- Megérkeztünk - leállította a motort, felém fordult, közelebb hajolt- Bébi - mondta és egy nagyon pimasz mosolyt villantott. Nevetve megforgattam a szemem és kiszálltam. Villámgyorsan nyitottam ki az ajtót és futottam fel a szobába. Gyorsan kiválasztottam a szettem. Egy kék farmert, fehér pólót, bőrkabátot és egy fehér pólót választottam.
Gyorsan lerobogtam a lépcsőn és indultam volna ki az ajtón. Andy az asztalnál ült, de egy másodperc alatt mellettem termett. Megpördültem a tengelyem körül és belenéztem a szemébe. Némán néztük egymást. Egyikünk se szólt semmit. Számomra ez volt a pillanat, amikor úgy éreztem, hogy most világossá vált az, amitől annyira féltem. Beleszerettem Andy Biersack-be és ez valamennyire kölcsönös. Andy a fülem mögé tűrt egy tincset.
- Miért vagy ilyen elérhetetlen? - kérdezte, egy hatalmas sóhaj kíséretébe. Közelebb hajolt hozzám. Orrunk szinte össze ért.
- Annyira megismernélek ha hagynád- suttogta lehunyt szemmel, homlokát az enyémnek döntve. Hirtelen elnevette magát- Na mindegy! - mondta kínosan nevetve és eltávolodott tőlem - gyere mert elkésel- mondta. Hangja komoly volt és némi csalódottságot is felfedeztem benne. Belültem mellé és a szélvédőn kinézve megszólaltam, miután elindította az autót.
- Most elviszel az egyetemre és nem szeretném, hogy többet egy társaságba legyünk - mondtam komoran. Andy csak bólintott. Az utunk szótlanul telt. A Harvard előtt megálltunk. Kiszálltam az autóból és vissza se nézve az épületbe igyekeztem. Így lesz a legjobb mindkettőnknek. Andy nem tudja, hogy mit akar én meg nem könyörgök. Amúgyse lenne jó vége annak, hogy ha mi együtt lennénk. Ott van Juliet, a BVB nem tudnám kibírni, ha Andy turnézni megy, engem itthagyva, az a pszchiopata nő folyton a nyomunkba lenne, és rengeteget veszekednénk.
- Héj! - kiabált utánam Andy. Kérdőn felé fordultam.
- Akkor más fotóst is keressek? - kérdezte.
-Tudod mit? Bazd meg a fotósodat, bazd meg az egódat, a döntés képtelenségedet, meg úgy ámblokk baszódj meg te is! - kiabáltam neki vissza - Leszarom a hülye fotóidat! Meg leszarlak téged is! - kiabáltam és bementem az épületbe. Hallottam még félfüllel, hogy Vani káromkodik, de nem érdekelt. Bementem a mosdóba, a leghátsó fülkébe leültem a lehajtott wc tetőre és eleredtek a könnyeim.
- Hahó! Lola! - szólt egy ismerős hang - Héj nyisd ki! Gyere beszélünk! Ne sírj kérlek! Olyan rossz hallgatni is-kopogott az ajtón.
- Kérlek Bill most egy 5 percre hagyj- sírtam tovább.
- Rendben. Itt megvárlak jó? - mondta. Láttam, hogy nem megy sehova. Itt maradt velem a mosdóba (koedukált mosdók vannak az egyetemen), és mindenkit kizavart a helyiségből. Kimentem a fülkéből a könnyeimet törölgetve, és egyből Bill nyakába borultam.
- Na gyere kicsilány. Mesélj mi történt? - simogatta a hajam. Szipogva elkezdtem neki mesélni. Figyelmesen hallgatott. Jól esett, hogy néma csendben volt és fugyelmesen hallgatott egészen addig, ameddig én el nem mondtam, hogy mi bánt.
- Figyelj Andy egy olyan ember, aki még saját maga se tudja, hogy mit akar.
- De akkor ne velem játszon! - mondtam picit dühösen.
- Lola. Te mit akarsz? Itt azt kell eldöntened, aztán a kezedbe venned az irányítást.- mondta.
- Húzz oda be!! - kiabált Vani. Egyszerre kaptuk az ajtó felé a fejünket. Az ajtóba hirtelen Andy jelent meg. Ahogy meglátta, hogy Bill engem ölel át fél karral, én meg szinte az ölébe ülök, egyből dühös lett.
- Ezért maradjak itt? Ezért rángattál vissza?? - kiabálta Vaninak.
- Ember te olyan nagyképű egy fasz lettél azóta a ribanc óta! - mondta Vani dühösen a bátyjának.
- Na rólad ne is beszéljünk! Nőlj már fel!! Szerinted miért nem volt eddig egy pasid se? Válaszolj Vanessa! - kiabált Andy.
- Ja mert a te kurváid jobbak voltak?? - kiabált szintén Vani is.
- Legalább azok nem voltak olyan gyerekesek mint te!
- Ja hogy én vagyok a gyerekes?? Ne haragudj Andrew de te mire vitted eddig? Mármint egyedül?? Mert akármennyire is elhiszed a BVB nem a tiéd!!! - üvöltötte Vani Andy arcába.
- De mégis amiatt voltak barátaid- vigyorgott Andy gúnyosan.
- Neked én nem köszönök egy embert se!! Eddig akik valamilyen szinten velem szóba álltak miattad, az mind az ágyasod volt!- vágta oda Vani - nekem egy barátnőm van egyedül.
- Ja tényleg! - nevetett Andy túljátszva a szerepét és felém fordult- Arról a barátnődről beszélsz Vanessa, aki ma az én ágyamba kelt fel, de most meg egy másik pasi ölébe ül eljátszva, hogy mennyire meg van bántva, és neki milyen szar? Igen Biztos! Gratulálok te is jó embert szedtél magad mellé! Jár a taps - tapsolt még mindig túljátszva az agyát- Gratulálok Vanessa szép volt! - fogta meg húga kezét akarata ellenére, és kezet rázott vele. Vani kihúzta a kezét bátyja szorításából. Felpofozta Andy-t és elfutott.
- Andy azért ez most sok volt. - állt fel Bill mellőlem- Lola sírt, bejöttem elmondta, hogy mi történt köztetek. Ennyi nem volt több. A hírnév nem jelent semmit! - kezdett el közeledni Andy felé.
- Most mit akarsz mondani? - vágta oda Andy.
- Látod haver! Nem is érted, hogy miről beszélek. Leegyszerűsítem. Nem csinálhatod meg azt, hogy itt hisztizel, mint egy fürdős kurva azért, mert van egy kialakult szituáció, ami nem kedvez a te elképzeléseidnek. Hogy beszéltél most a húgoddal? Egész életébe rád számíthatott, csak te voltál neki, te vagy a példaképe! Most meg ilyen undorítóan megalázod? Te tudhatnád a legjobban, hogy min ment keresztül! Azzal támadod, ami a legjobban fáj neki. Milyen testvér vagy te?? Nem körülötted forog a világ!- mondta Bill. A monológja végén látszódott rajta, hogy ő is dühös.
- Na mivan? Most te lettél itt a nagy bölcsész vagy mi a fasz? - nevetett lesajnálóan Andy.
- Jézusom bazdmeg te tényleg ennyire nem fogod fel azt, amit neked mondanak??? - kiabáltam. A két fiú meglepődötten nézett rám. A könnyeim elkezdtek hullani, de nem érdekelt. Csak folytattam.
- Mégis mit képzelsz? Hogy beszélsz az emberekkel? Te megteheted, de ha valaki egy normális kritikát mond rólad, ami sérti az egódat, akkor már egyből te vagy a sértődött meg a felháborodott?? Mit gondolsz?? Tudnék egy olyan emberrel lenni, akit csak az önös érdekei érdekelnek?? Egy olyannal, aki hamarabb van elfoglalva egy kurva paparazzival, mint a másik ember érzéseivel?? Aki simán smárol egy másik lánnyal anélkül, hogy eszébe jutna a barátnője, független attól, hogy milyen az adott lány, aki simán beszabályoz valakit, akihez jóformán semmi köze nincsen, és még erőszakoskodik is az illető? Andy gondolkozz el! Az emberek nem azert mondanak kritikát, mert nincs jobb dolguk!! Azért mondanak mert van igazságalapja!! Nem bánthatod azokat, akiket szeretsz, de te mégis megteszed és fejjel mész neki minden emberi normának, és szemrebbenés és bűntudat nélkül cselekszel. Belegondoltál abba, hogy az embereknek rosszul esik ez a viselkedés?? Nem is kell válaszolnod! Mert te semmibe nem gondolsz bele! Csak remélem, hogy ez egyszer vissza üt és megtapasztalod a saját bőrödön, hogy milyen is vagy valójában. Nem érdekel innentől fogva a véleményed! Nem érdekel, hogy mit gondolsz rólam, de azokat, akiket szeretek azokat ne bántsd! Legfőképpen a húgodat ne! - mondtam és kifutottam az ajtón.
- Lola várj! - kiáltott utánam Bill. Nem fordultam meg. Csak kifutottam az épületből és haza vettem az irányt. Vanit láttam a lépcső alján. Sírt. Amint meglátott, a nyakamba ugrott és úgy sírtunk ketten. Könnyek között megbeszéltük, hogy ma nálam alszik és együtt tanulunk, közbe pizzázunk.