Zűrös Társaság

13. rész

  A telefonom csörgésére ébredtem. Álmosan kutattam a készülék után.
- Igen? - szóltam bele fáradt hangon
- Szia Lola jönnöd kellene
- Te ki vagy? - kerdeztem furán magam elé bámulva.
- Ashley. Ne haragudj Andy nem volt hajlandó felhívni, ezért én hívtalak.
- Minek kellene mennem? Meg hova? - ültem fel az ágyon.
- Ajj tudom ez tök kínos lehet számodra, de már a balhétok előtt megbeszélte a banda, hogy kellene új plakát, meg akár egy lemezborító is. Ilyen gyorsan nem tudunk fotóst szerezni, és a kiadónak már aláírtuk a papírt- vázolta fel a helyzetet. Vettem egy nagy levegőt és átgondoltam a szituációt. A banda fofósa vagyok, nem Andyé. A bandával nem fogok azért kicseszni, mert Andyvel rosszba vagyunk.
- Mikorra menjek és hova? - kérdeztem szorosan lehunyva a szemem.
- Andyékhez gyere innen megyünk majd el össze-vissza képeket csinálni.
- Rendben. 1 óra és ott vagyok. - mondtam.
- Rendben. Köszönöm szépen a banda nevében. - hálálkodott Ash.
- Ki volt az?- kérdezte Vani ébredezve.
-Ashley
- Jézusom mit akart? - kérdezte fejét fogva.
- Menni kellene fotóznom valami album borítót. - mondtam beletúrva a hajamba.
- Elmegyek veled, mert ott lakom, de Andyhez biztos nem szólok.
  Egész hamar oda értünk, hiszen gyorsan le akartuk tudni a fotózást. Legalábbis én, hiszen Vani nem tud hova menni csak oda, de ha jól hallottam épp azt beszélte Patric-el, hogy nála alszik ma inkább. Azt hiszem kicsit kiakadt a bátyjára...
- Sziasztok! - köszönt Ash, és kezembe nyomott egy kólát, Vaninak meg egy monstert.
- Köszi! - mondtam és bementem a garázsba. Andy a kanapén ülve cigizett az érkezésünkre felkapta a fejét. Tekintete kicsit elidőzött rajtam. Nem foglalkoztam vele érzelem nélkül fordultam felé és tettem fel neki a kérdésem.
- Milyen képet akarsz?
- Azt akarom hogy fegyvert szegezz rám- mondta szintén érzelm nélkül.
- Mi? Miért? - röhögtem el magam.
- Mert legszívesebben megölnél, viszont bármit megtennél azért, hogy együtt legyünk.
- Baszódj meg! - közöltem és kiindultam a garázsból.
- Szerintem ez szállóigévé vált a szádból, főleg mert mindig nekem mondod. - mondta pimaszul mosolyogva. Válaszul egy szemforgatást kapott. Kimentem az udvarra felállítani az állványt. Andy remélem nem gondolta komolyan, hogy egy fegyverrel fog lefotózni és az lesz a lemezborító.
- Tessék- adott a kezembe egy nehéz pisztolyt.
- Ez....? - fogtam meg a tárgyat remegő kézzel és a sírás határán voltam.
- Igazi- fejezte be Andy a mondatomat. Megrökönyödve álltam a gép elé és érthetetlen tekintettel meredtem a kamerába.
- Mielőtt elkezdenénk, csak mondom hogy az életem a kezedbe van.
- Mi? - kérdeztem.
- Van benne egy golyó. Te döntöd el, hogy akarsz miattam szenvedni vagy véget vetsz az életemnek és nyugodt lehetsz. Hiszen nem tudsz egy olyan emberrel együtt lenni, akit csak a saját önös érdekei érdekelnek.- mondta könyörtelenül. Nem bírtam tovább. Elsírtam magam. Lerogytam a földre és zokogtam. Csak ketten voltunk kint. Nem jött oda, nem szólt semmit csak nézett. Az arcáról semmit se tudtam leolvasni. Elkapott a düh. Most is az önös érdekei érdekelték, hogy egy megtört, zokogó, fegyvert fogó lány legyen a lemezborítója. Ha ezt akarja akkor legyen. Felálltam, belenéztem a szemébe és a fegyvert ráfogtam. Tekintetemmel próbáltam a haragot tükrözni. Andy megnyomta a gombot és megcsinálta a fotót. Egy fotó után arrébb álltam és egy kicsit erősebben a kezébe nyomtam a fegyvert. Szó nélkül sétált át egy másik falhoz. Felém szegezte a fegyvert és én is lőttem egy képet. Andy is egy kattintás után arrébb ált és nagy lendülettel jött felém. A pisztolyt ledobta idegesen a fűbe, amikor hozzám ért nem kérdezett semmit, minden előzmény nélkül megragadta a tarkóm magához rántott és szenvedélyesen megcsókolt. Hosszas csók után elváltunk. Belenézett a szemembe, én is az övébe.
- Sajnálom- mondta őszintén.
- Én is sajnálom- mondtam.
- Szeretlek, komolyan. Nagyon szeretlek. - ölelt szorossan magához.
- Én is szeretlek - bújtam hozzá.  Egy hosszú ölelés után Andy elhúzódott.
- Na menjünk be mert még a húgommal is ki kell békülni. - mondta nevetve és ujjait rákulcsolta az enyémre. Amikor beértünk a garázsba az fogadott, amire nem számítottam. Amint megláttak minket egy pillanatra teljes csend lett. Egyszer csak Jinxx elkezdett tapsolni, ezt követően mindenki tapsolt, fütyült vagy esetleg örömébe kiabált. Vanira néztem. Andyvel össze mosolyogtak, ez egy testvéri tulajdonság, egy mosollyal meg tud beszélni mindent két testvér.
- Srácok ünnepeljük meg őket! - mondta CC. Ezzel mindenki egyet értett. Megrendeltük a szokásos pizzát és lazán iszogattunk.