Balat-ON

Lara

,,...Az arcomat a két keze közé fogta, közelebb hajolt, és akkor..."

- Hahóó, Lara ébredj már fel, el fogsz késni! – keltegetett Rami. Erre ébredtem, illetve még arra, hogy Puding nyalogatja az arcomat.

- Te mit keresel itt Rami? – kérdeztem álmosan és a kutyust eltolva magamtól átfordultam a másik oldalamra.

- Hogy-hogy mit keresek itt? Éppen én vagyok a megmentőd, hogy megakadályozzam, hogy megint elkéss!

Ekkor kinyitottam a szemem, a fejemet ide-oda kapkodtam nem értve, hogy mi történik most velem.

- Mitől csupa víz az arcom?

- Kénytelen voltam bevetni az ősi technikát annak érdekében, hogy végre kikelj az ágyból. – emelte fel magasabbra a kezében tartott poharat az ikrem.

- Akkor mégsem esett este az eső?

- Te mégis miről beszélsz? Nézz már ki az ablakon, teljesen száraz minden. – nézett rám értetlenül.

- Ahjj, ezt nem hiszem el! – bújtam el a párnám alá. – Akkor minden csak álom volt?

- Édes szívem, fogalmam sincs, hogy mit hadoválsz itt össze-vissza. Én csak azt tudom, hogy fél kilenc van és kilenc órára ott kell lenned a konzultáción. – utasított Rami.

- Hogy min? – húztam össze a szemem.

- Debreceni Lara, te melyik világban élsz? Arról a konzultációról beszélek, amibe tegnap beleegyeztél. A Balatoni Divathét fotózásáról. – sóhajtott.

- Te jóó éég... én abba beleegyeztem végül? Akkor nagyon sokat ihattam. – értetlenkedtem. – Jó, rendben semmi pánik, mindjárt elkészülök.

Elrohantam, hogy lezuhanyozzak, utána gyorsan megszárítottam és begöndörítettem a hajamat. Felvettem egy pántos, pasztell színű, csíkos, hosszú egyberuhát hozzá pedig egy krémszínű magassarkú cipőt. A fejemre tettem a napszemüvegemet és siettem Ádihoz, majd megkértem, hogy dobjon el a helyszínre. Szerencsére épp időben érkeztem. Az épületbe belépve eszembe jutottak a spanyolországi emlékeim, az egész csapat és természetesen Juan is.

A gondolataimból visszatérve a jelenbe, megkérdeztem a recepciónál ülő idősebb hölgyet, hogy kit kell keressek a Balatoni Divathéttel kapcsolatban. El is navigált egy kisebb irodához majd otthagyott én pedig bekopogtam az ajtaján. A kis szobába belépve egy korát meghazudtoló, magas, frufrus, fekete hajú nő fogadott. Nagyon kedves volt, egyből azzal kezdte, hogy tegezzem és szólítsam csak Miminek. El is indultunk a fotóstúdiónak kialakított nagy terembe, amiben körülbelül harmincan lehettünk.

- ...mivel a várthoz képest elég sokan jelentkeztek, holnap az első fotózáson mindenkiről készítünk képeket és ki fogjuk választani azt a 5 embert, akik közül valaki elnyeri majd a Balatoni Divathét ,,Legkiválóbb modellje" címet.

- Lesz egy zsűri vagy mi alapján választanak győztest? – érdeklődtem.

- Nos, a képeket, amiket egy rendkívül profi kollégám készít, egy három fős bizottság, velem kiegészülve fogja eldönteni, hogy ki a legjobb modell. – adott választ a kérdésemre. – Ha gondolod, akkor egyből be is mutatnálak neki.

- Rendben. Semmi akadálya. Úgyis az elkövetkezendő héten együtt fogunk dolgozni. – mondtam kedvesen.

- Szuper! Olivééér! Gyere egy kicsit életem, bemutatnálak egy újabb résztvevőnek. – szólt a fotósnak Mimi.