Balat-ON

Rami

A tegnapi napon nem történt semmi extra. Ó... leszámítva azt, hogy munkát kaptam. A családi ebédnél, feldobtam az ötletet, hogy mi lenne, ha beugranék abba az étterembe dolgozni, ahol Saci is van, mert említette, hogy épp emberhiányban vannak. Ádi persze egyből kiakadt és egyáltalán nem kultiválta az ötletemet, de gondoltam... Miért ne? Legalább kipróbálhatom magam a vendéglátásban is. Kell egy B terv arra az esetre, ha pocsék ügyvéd lenne belőlem. Aztán amíg Lara a ,,kissé" elhúzódott konzultáción volt, (én már aludtam, mikor ő hazaért és azt is csak onnan tudtam meg, hogy itthon van, hogy valamikor hajnalban a hangos nevetésére ébredtem) anyáék sétáltak egyet Pudinggal, Ádi pedig a helyi edzőterembe ment el, addig én otthon unatkoztam egyedül. Úgyhogy elhatároztam, hogy fogom magam és máris elmegyek megkérdezni, hogy felvennének-e. Mivel tudtam, hogy Lara is épp ott van, ezért messziről megpróbáltam meglesni a ,,leöntőjét" , de nagy meglepődésemre nem voltak ott. Hmm...érdekes.

Az étterembe belépve Saci egyből megismert, majd mosolyogva jött oda hozzám. Elmondtam az ötletemet neki is és szerencsémre a főnök épp bent volt, így nem kellett telefonon egyeztetni, hanem egyből megtartotta az állásinterjút, ott helyben. Csanád, a negyvenes éveiben járó főszakács, (aki korát meghazudtolva ismeri és használja a mai szlengeket) még aznap felvett. Furcsálta, hogy így a semmiből megjelentem azzal a szándékkal, hogy náluk akarok dolgozni, de nagyon örült nekem. Még az sem érdekelte, hogy nincs végzettségem, annyira emberre volt szüksége. Bár otthon is csodálkoztak, hogy miért akarok egy vakáció alatt dolgozni, a válaszom az volt, hogy szeretném az életem minden egyes napját hasznosan tölteni. És mivel én ide csak úgymond besegíteni jöttem, éppen ezért Csanád kedvességből egy laza beosztásba tett. Azt gondoltam, hogy az otthonülés és a semmittevés helyett, inkább csinálok valami hasznosat. Tudom, hogy ez így kívülről elég furcsának tűnik, de tényleg nem szeretek tétlenkedni.

Így aztán ma korán keltem, hogy feltudjak készülni az első munkanapomra az étteremben. Gondoltam még indulás előtt elmegyek egyet futni és mivel ezt általában mindig valakivel együtt szoktam tenni, ezért reméltem, hogy Lara velem tart majd. Átmenve a szobájába viszont egyáltalán nem úgy nézett ki a ,,húgom" mint aki másra sem vágyik csak egy futásra kora reggel. Hiszen még aludt. Úgyhogy a szokásos módszeremhez folyamodva ébresztettem.

- Jézusom! – riadt fel.

- Szépséges jó reggelt! – álltam meg az ágya mellett elégedett mosollyal.

- Ezt nem hiszem el! Nem tudnál leszokni erről vagy esetleg más módszert találni az ébresztésemre? – kérdezte felháborodva miközben a pólója aljával megtörölte a vizes arcát.

- Esélytelen! Másképp nem kelsz fel.

- Eh, jól van. – tette fel a kezét megadóan majd ránézett az órára, és megakadt. – Rami, de hiszen még csak 6 óra van. – meredt rám választ várva, hogy miért kellett neki ilyenkor felébrednie.

- Pontosan. Ez a legjobb idő arra, hogy fussunk egyet. – mondtam olyan vidáman amennyire csak lehet.

- Hű de fitt valaki!

- Mondja ezt az, akinek a hangos nevetésére keltem fel hajnalban... - fontam össze magam előtt a karomat és felhúztam a szemöldökömet arra várva, hogy megmagyarázza a történteket. Először csak egy hatalmas vigyor ült ki az arcára, amit hiába próbált leplezni mert abban a pillanatban átláttam rajta.

- Tudtam, tudtam, tudtam! – mantráztam az ágyán ugrálva. – A pasi, aki neked ment és leöntött az étteremnél, igaz?

- Nyugii Rami! Shh, felkelted a többieket. – csitított.