Balat-ON

Rami

- Igen? - vettem fel álmosan, a már öt perce folyamatosan csörgő telefonomat az éjjeliszekrényről.

- Öhm, Rami minden rendben veled? - szólalt meg a telefonból Sára.

- Persze, csak most ébredtem fel. Elkészülök és megyek is be dolgozni. - mondtam két ásítás között.

- Hát...lehet, hogy ezzel egy kicsit elkéstél, ugyanis már 11 óra van. - nevetett fel, mire nekem elkerekedett a szemem. Egyből kiment az álmosság belőlem.

- Mii??? Úristen, ne haragudjatok! Ígérem sietek! - mondtam és már rángattam is elő a fiókból a ruháimat.

- Tudod mit? Maradj csak otthon! Végül is ti épp nyaraltok elméletileg.

- Ó, hát rendben. Köszönöm!

- Csak azt hittem valami baj történt esetleg, de akkor szép napot!

- Jaa, nincs semmi. Neked is! Szia! - búcsúztam el én is tőle. 11 óra basszus. Ez, hogy létezik?

Így, hogy nem kellett rohannom, visszacsuktam a ruhásfiókom, és felkapva a köntösömet mentem a konyhába készíteni valami késő reggeli félét. Tegnap este, mikor hazaértem nem igazán néztem körül, hogy milyen állapotban van a ház, ezért kisebb szívrohamot kaptam a nappalihoz érve. Konkrétan semmi sem volt az eredeti helyén.

A kanapé, ami tele volt üres csipszes zacskókkal, sokkal közelebb lett tolva a tv-hez, amiből lelógtak a játékkonzolok. A szőnyegen szanaszét hevertek a súlyzók és a különféle erősítő eszközök. Az étkező asztalt pedig teljesen beborították a sörös dobozok és sport italok, illetve bár fogalmam sincs, hogy honnan került elő, de még egy félbehagyott Monopoly party is. A mosogató tele volt, szerintem nincs is ennyi tányérunk, mint ahány mosatlan volt a csapban. A sütő félig nyitva állt és bár félve, de óvatosan belenéztem mit rejt. Az, hogy pizza volt benne, az még oké. Viszont azt már egyáltalán nem találtam normálisnak, hogy a dobozával együtt...

A halántékomat körkörös mozdulatokkal dörzsölve próbáltam magam megnyugtatni, hogy ne kapjak azonnal, ott helyben idegösszeroppanást. Mikor már azt hittem, hogy lehiggadtam, akkor kinyitottam a hűtőt és még idegesebb lettem, mint előtte voltam.

- DEBRECENI ÁDÁM AZONNAL KELLJÉL FEL ÉS ADJÁL VALAMI MAGYARÁZOT ARRA, HOGY MI TÖRTÉNT ODAKINT?

- trappoltam a bátyám szobájába ordibálva.

- Elment az eszed, miért kiabálsz? - nézett rám furán, felém dobva a feje alatt lévő párnáját.

- Szerinted? - kaptam fel a földről a párnát, majd elkezdtem vele ütni. - Miért néz ki úgy a nappali és a konyha, mint egy háborús övezet, he?

- Nanana, nyugii, meg tudom magyarázni! - mondta, miközben elvette tőlem a párnát.

- Hát azt nagyon ajánlom! Főleg, hogy miért van kiragasztva belül a hűtő magyar kártyával? - álltam meg csípőre tett kézzel.

- Öhm...szóval. - kezdett bele a történetbe, amire nagyon kíváncsi voltam, miközben folyamatosan jobbra-balra nézett, hátha talál majd a szobában valamit, ami megihleti őt egy hazugságra. - Tehát, az úgy volt, hogy átjöttek a srácok gyúrni. Legalábbis először ez volt a terv, sőt még edzettünk is, de csak egy kicsit. Jaaj, Rami ne nézz rám ilyen csúnyán! Tökre idegbe teszel! - állt fel, megpróbálva kimenni a szobájából és elkerülni azt, hogy színt valljon.

- NEM TEREL! VISSZAÜL! - álltam el az útját, a mutatóujjamat felemelve fenyegetően.

- Jó, oké, akkor én most ide szépen visszaülök, ahogy akarod. - motyogtam halkan. - Puding, legalább te segíts rajtam! - nézett könyörgően a kuytájára, mire ő fogta magát és kiszaladt a szobából. - Na ennyit a leghűségesebb társamról.