Balat-ON

Rami

Reggelizés közben Lara elmesélte nekünk, hogy mitől volt ilyen letört este. Nem kellet több nekünk, Olivért egyszerre kezdtük el szidni. Ezért is állok legtöbbször passzívan az emberek felé. Ha megbízol bennük és átvágnak, az rohadtul tud fájni. Sándor és Éva is megérkezett amikor már elkezdtük leszedni az asztalt. Anyunak és apunak a táskái már ott álltak a nappaliban. Mielőtt elmentek volna kaptunk egy kis ,,kioktatást" hogy mit ne csináljunk és mire figyeljünk. Aztán elmentem átöltözni. Felvettem egy farmert, egy ujjatlan fekete pólóval, sportcipővel, illetve egy piros babos kendőt kötöttem a fejemre, a táskámba beletettem az egyenpólót, majd a fejhallgatót a fejemre téve indultam el. Most nem a Queen, hanem egy magyar válogatást indítottam el. Az étterem utcájába fordulva, mivel még nem volt senki a környéken, lehúztam a fél fülemről a fejhallgatómat és énekelni kezdtem. Épp Freddie - Fúj minket a szél című száma ment. Imádom ezt a dalt!

Már nyitottam volna be az étterem hátsó bejáratán, amikor valaki mögöttem elkezdett tapsolni. Hátra fordultam, hogy megnézzem ki hallotta, hogy énekelek és hát a ,,focistám" volt.

- Bravó! Bravó! - lépett egyre közelebb felém. - Ez igazán lenyűgöző volt!

- Öhm...kösz, asszem! - mondtam kicsit zavartan, mert eddig még nem igazán hallottak énekelni a családomon és Kamillán kívül. Meg a kerületi népdaléneklési verseny résztvevői 4.-be.

- Igazából azért vagyok itt, mert szeretnék elnézést kérni a tegnapi miatt. Nem voltam jó állapotban. - mondta és valóban sokkal normálisabb hangnemben beszélt mostmár.

- Észrevettem. De semmi baj, felejtsd el! - hoztam le a témáról őt és újból megpróbáltam bemenni az épületbe, de még nem fejezte be, úgyhogy visszafordultam.

- Köszi! Egyébként tényleg baromi jó hangod van. Én már csak meghallom ezt. - vigyorgott rám, akár egy Colgate reklám szereplője.

- Aha. Szóval egy igazi szakértővel van dolgom. - mondtam cinikusan a kissé beképzelt fazonnak, de mosolyogtam közben. Az már részletkérdés, hogy tettetett kedvességgel.

- Maximilano Santiago Marquez! - nyújtotta felém a kezét.

- Nem sajnálom, ha jól emlékszem nincs ilyen szószunk. - humorizáltam, aztán látva, hogy az arca egy pillanat alatt eltorzult a beszólásomtól, elégedett lettem. - Debreceni Ramóna - fogtam végül kezet vele.

- Szólíts csak Maxnek! - kacsintott.

- Nem mintha meg kéne jegyeznem a nevedet, nem hiszem, hogy találkozni fogunk még valaha. - húztam össze a szememet.

- Never say never! - énekelte a régi Justin Bieber szám részletét, ezzel utalva, hogy még bármi lehet, és be kell valljam nagyon meglepődtem. Korábban azt hittem ő is csak egy olyan ember, aki a sok tehetségkutató nézése után, már hozzáértőnek vallja magát. Hát úgy látszik tévedtem.

- Aha, oké, akkor én most megyek. Szia! - hagytam hidegen a menőzését, de úgy látszik, nem akart engedni a dolgomra, mert újból rákezdett, de ezúttal egy másik dalból.

- I get terrified, Please don't say goodbye... - egyből felismertem Charlie Puth dalát, aztán gondoltam beszállok a játékába.

- Please have mercy on me... - vettem könyörgőre Shawn Mendes dalával, mire ő egyből kapcsolt.

- If you don't wanna see me... - erre meg egyből eszembe jutott Dua Lipa ugyanezen számának a refréne, hogy pont ide illene.

- Walk away you know how...

- Impossibleee... - most komolyan, James Arthurtól ez a kedvenc számom és ide tökéletesen illett. Hogy csinálja?

- I wanna see you out the door, baby bye bye bye... - énekeltem, majd löktem egyet két kézzel a mellkasán. Ééss ezzel enyém volt az utolsó szó, vagyis hang. Erre már nem tudott reagálni. NSYNC köszönöm!