egyenruha | yoonbae. ✓

09 - a vacsora

- anyukád mit csinált vacsorára? - kérdezte a vendég, mikor hangosan megkordult a hasa.

- nem tudom. menjünk le enni? biztos nagyon éhes lehetsz - simította meg a másik karját hyunsuk.

- valóban örülnék neki, ha minél hamarabb tudnék valamit fogyasztani - kuncogott halkan, hiszen már biztosak voltak benne, hogy yenie már alszik; két óra bizonyosan eltelt mióta megérkeztek.

- akkor gyere. viszont jobb, ha előre felkészítelek apám kérdéseire. szóval kínos lesz, bocsi.

- nem baj egyáltalán, az én anyám is tud kellemetlenül viselkedni - jinyoung nem kapott választ, mivel már leértek a földszintre, ahol várta őket az egyébként már kihűlt vacsora.

- ó fiúk, csak nem vacsorázni jöttetek? - jelent meg a gondoskodó yoon anyuka, ki jinyoung szerint amúgy borzasztóan jó vendéglátó is volt.

- de, eltaláltad, mit készítettél? - nyomott egy puszit anyja arcára hyunsuk.

- tteokbokkit, de nem maradt belőle sok; apád szinte mind befalta! ugye nem gond jinyoung? mert egyébként, ha kell, tudok még csinálni - ajánlotta fel jószívűen.

- nem kel, köszönöm, nem szoktam oly végtelen sokat enni.

- azért ennél többet... - mondta hyunsuk pár perccel később, mikor az anyja kirakta eléjük a kész, megmelegített ételt.

- nem baj, jó lesz ez - motyogta, majd pillanatok alatt megette, az egyébként nagyon finom ételt.

hyunsuk is hamar végzett; lerakva pálcikáit dőlt hátra a székében kifújva a levegőt. jinyoung vele ellentétben csak kezébe vette poharát, s ivott pár kortyot, de azt is lassan.

- finom volt, anyu!

- hyunsuk jól mondja, rendkívül ízletesre sikerült, msr. yoon - dicsérte meg a vendég is.

- jinyoung, nyugodtan tegezz! ráadásul mondtam már, hogy yenyeun-nak szólíts!

- igazad van, elnézést - mondta, de közben természetesen meghajolt, hiszen így is furcsa volt számára így beszélni párja anyjával. sőt azt is szokatlannak érezte, hogy volt párja, nemhogy a többit.

- semmi gond. egyébként köszönöm a dicséreteket. jinyoung itt alszol? - intézte szavait újra a a bae fiúhoz.

- sajnos nem, holnap iskola, a cuccaim is otthon vannak, ráadásul édesanyám már így is a haját tépheti, amiért még nem látott ma.

- szomorú, pedig jobb lett volna megismerni kicsit jobban, noha bejelentés nélkül érkeztél - nézett szúrósan fiára.

- higgye el, ha rajtam múlik, akkor még sokszor jövök ide - mosolygott kedvesen jinyoung. - ámde nekem valóban mennem kéne, ha nem baj, akkor még elbúcsúznék hyunsuktól és tényleg indulnék, különben lekésném a kinézett buszt.

- rendben van, akkor magatokra hagylak titeket - kuncogott a nő, majd kilépett a szobából.

- remélem, még lesz ilyen csodálatos estém, yoon - suttogta közelebb hajolva párjához jinyoung, amikor már kiment és távolabb került annak szülője.

- feltétlenül, bae - mosolygott hyunsuk, majd ő volt az, ki megcsókolta a másikat.

és ott, a yoon família háza előtt ért véget életük talán egyik legszebb estéje.