egyenruha | yoonbae. ✓

05 - bukás, tanulás

- te voltál vele egy randin s nem is szóltál róla nekem? - sopánkodott eunhee.

- nem volt rá alkalmam, meg egyébként kellemesebbnek is véltem élőben elmondani.

- néha olyan zavaró tud lenni ez a nagy kötelességtudásod!

- persze, persze.

ez a párbeszéd akkor zajlott le, mikor a két barát egymás mellett lépkedett be az iskolájuk épületébe. a diákok szokásosan mással voltak elfoglalva - például a pletykák. mint a legtöbb iskolában, itt is minden napra jutott valami; noha természetesen ez a fáma terjesztőjének, illetve a beszéd tárgyának is bosszantó tudott lenni. bár ez az illető személyiségétől függ, mégsem örül szerintem senki egy-egy maliciózus pletykának magáról.

- egyébként milyen volt? mármint a randi.

- kellemes, hyunsuk nem volt egyáltalán tolakodó, ami mit ne mondjak, jól esett.

- hova mentetek?

- egy kávézó, tudod, ahol rettentő finom az epres latte.

- meg a karamellás.

- azt nem kért egyikünk sem, én sokkalta jobban szeretem az epreset, hyunsuk érzékeny a karamellára, kiütéses lesz tőle a nyakán.

- akkor ezért nem ette meg a karácsonyra küldött szaloncukrokat.

- igen - bólintott jinyoung.

újabb csend következett; a fiú elfelejtett eunhee tegnapjáról érdeklődni, annyira belemerült a - hyunsukkal kapcsolatos - gondolataiba.

- jinyoung! - érkezett egy harmadik hang, félbeszakítva a csendet.

pont az a fiú volt az, ki elterelte a bae fiú gondolatait. azt mondta, tegnap az italosnál felejtette a másik a pulóverét, viszont ő most visszahozta neki.

- köszönöm, legyen szép napod! - köszönt el mosolyogva jinyoung.

- egész aranyosan viselkedett veled - ült meg egy halvány mosoly a talán kicsit magányos lány ajkain.

eunheenek sosem volt rendes kapcsolata, valahogy egyik fiúval sem találta meg a közös hangot. jinyoung miatt, pedig abban sem bízhatott, hogy néhány különlegesebb éjszakában is részt vehet (természetesen még véletlenül sem az előbb említett fiúval, hiszen nem akarta tönkretenni egyébként rendkívül jól működő barátságukat, még azt elnézve is, jinyoung valójában milyen jól tudott kinézni), mivel a barátja illetlen, szégyenteljes, közönséges dolognak tartotta az ilyesfajta cselekvéseket.

[írói megjegyzés: annak ellenére, hogy eunhee a könyv elején azt mondja, miért nem vette eddig észre, hogy a másik valójában hogyan is néz ki, a lány igazából már álmodozott is a fiúról. ebből következtethetjük, amit itt le szerettem volna írni: eunhee gyengéd érzelmeket táplált jinyoung felé, melyek szinte nem is voltak igaziak, illetve semmi pénzért nem árulta volna el ezeket barátjának, mert valóban féltette időközben kialakult kapcsolatukat.]

- ne is mondd, azt hittem, kellemetlenebb lesz - nevetett rá válaszként jinyoung

- ha összejöttök...mármint, ha már együtt lesztek, eltervezitek mondani másnak is? mondjuk a szüleiteknek.

- hyusnukról fogalmam sincs, anyu meg tudja, hogy nem érdekelnek a lányok, a fiúk viszont annál inkább. ahhoz meg, hogy kivel randizgatok, semmi köze.

- furcsa tudsz lenni, én például biztosan mindent elmondanék neki. persze csak akkor, ha olyan helyzetbe lennék, mint te.

hát igen, eunhee-nek mindene megvolt; többek között a boldog, teljes család is. jinyoung ezért valójában mindig is irigyelte, melyről részben eunhee is tudott. talán ezért járt át a fiú folyton a másikhoz, talán azért, mert csak egyszerűen kedvelte a másik társaságát.

- de nem vagy, eunhee. ez pedig az én döntésem, már ha nem akarsz helyettem döntéseket hozni.

- mindig olyan negatív vagy - forgatta meg szemeit a lány.

jinyoung már készült egy valójában kicsit nevetséges választ adni a másiknak, mikor megszólalt az iskolának csengője, mely jelezte; kezdődik lassan az első órájuk.

- fizika - mondta eunhee, miután végigdúdolta a dallamos figyelmeztetést.

- pontosan, röpdolgozat.

- gondolom, nem tanultál rá.

- honnan veszed?

- jinyoungie, az egész tegnap délutánodat azzal a fiúval töltötted; semmi esélyed nem volt a felkészülésre.

- lehet, ámde én veled ellentétben figyelni szoktam az órákon, így nem fenyeget olyan szerű veszély, mint például, hogy egyest kapnék.

- én is szoktam figyelni!

- értékeléseid is pont ezt mutatják, nem igaz? - szórakozott a fiú.

- alig állok valamiből bukásra, állj le!

jinyoung csak felnevetett, nem méltatta válaszra a lányt, hiszen az rendben, eunhee valóban nem áll semmiből bukásra, ettől függetlenül kitűnő tanulóként se jeleskedett, inkább csak olyan közepes volt.

huh, hát pont ma (alias kedden) sikerült befejeznem, s publikálnom e részt, mely egyébként meglepő, főleg, ha azt nézzük, az ez előtti részek milyen kis aprócska terjedelműek voltak ehhez képest: rendkívül sokat sikerült most írnom, amire - tartalmától függetlenül - büszke vagyok.^^