egyenruha | yoonbae. ✓

08 - yenie és a yoon szülők

- hyunsuk oppa! - hallatszódott egy kislány kiáltása. [írói megjegyzés: huh ez a mondat-]

- yenie! - kapta fel a lány ölébe az előbb említett fiú.

- ő ki? - mutatott jinyoungra mikor meglátta őt.

- őt úgy hívják, hogy jinyoung, az én barátom - nézett ő is barátjára mosolyogva, majd gyorsan eszébe jutott az illemtudó szólítás - de neked csak jinyoung oppa, ne felejtsd el! - mosolyodott el mézédesen.

- szia, yenie - intett félbeszakítva az érkező választ az ott lévő legidősebb.

- szia, jinyoung oppa! - a lány energikusan mászott le bátyja öléből, s szaladt el annak ismerőse felé, kivel ma ő is beszélhetett.

- aranyosak vagytok, de jinyoung pont az előbb mondta, hogy sötétedés előtt haza kell érnünk, szóval induljunk.

ahogy a két fiú és yenie sétáltak, yenie talán kicsit illetlenül, ámde beállt közéjük megfogva mindkettő kezét. kellemes látványt nyújtottak, bár a járókelők úgy fogták fel, mintha yenie hyunsuk és jinyoung gyermeke lenne, s ez adott egy-két furcsább pillanatot is. hyunsuk gyakran mosolyogta meg, ahogy a kislány közte és barátja között ugrál, várva, hogy jinyoung felemelje és játsszon vele. noha az idősebb ezt nem is tette meg annyira, mint amennyire yenie szerette volna, azért néha kicsit dobálta, rántott rajta; természetesen csak óvatosan, mégiscsak egy gyerekről volt szó.

- a kulcsot most is elfelejtetted, nem igaz? - jinyoung emlékezett rá, hogy a másik fiú semmilyen kulcscsomó szerűséget nem hordott magával, ámde azért a biztonság kedvéért rákérdezett.

- most, hogy mondod - csettintett nyelvével hyunsuk - de anyuék lehet, már itthon vannak, s legrosszabb esetben is yeneun enged be minket - formálta jinyoung számára tökéletes ajkaival a szavakat, majd miután becsöngetett és látta; yenie jól elvan a kerti virágaikkal, még odaszólt barátjának - meg tudja, hogy yenie itt van, így csak kinyitja nekünk - súgta.

- reméljük.

szerencséjükre yeneun tényleg nem viselkedett oly gonoszan, mint ahogy azt először gondolták, s megnyomta számukra a kapunyitót. (bár hozzátenném, hogy hyunsuk még imádkozott is, hogy ennek pont az ellentéte történjen meg, hiszen valójában félt, mi lesz szülei reakciója barátjára.

- halihó!

- hyunsuk, azt hittem már sosem érsz haza, ugye yeniet elhoztad? - a kedves hangú anyuka kötényben sietett eléjük, közbe szinte azonnal a lényegre térve, viszont, amikor meglátta, hogy mást is hozott magával egyetlen fia, lefagyott.

jinyoung közbe elkezdett bámészkodni; szép látványt nyújtott a kellemesen berendezett krémszínű ház, amelyben éppen akkor kezdtek el főzni - így hát finom illatok is terjengtek. a képek a falon meg az egyértelműen boldog családra emlékeztették a fiút, noha ő már beletörődött, hogy sosem lesz ilyenje.

- ó anya, ő itt jinyoung, a barátom - itt vette észre magát a bae fiú, hiszen gyorsan befejezte a nézelődést, s meghajolt.

- jó napot, bae jinyoung vagyok - hajolt meg újból, egyedül is bemutatkozva.

- bae? - az anya rosszallóan, ráncolt szemöldökkel nézett a házban lévő idegenre.

- igen, bae - ismételte meg.

- értem. és legjobb barátok vagytok, vagy hasonló? - tekintete továbbra is rideg maradt az anyának, bár itt már jinyoung is kezdte kellemetlenül érezni magát; hiszen neki is feltűnt, hogy a másik nem mondta el neki a nevét!

- dehogy, együtt vagyunk - hyunsuk valahogy e szavaknak kiejtése után sokkalta kevésbé tűnt stresszesnek, mint előtte. jinyoung helyzetén viszont csak rontott.

- mármint egy pár? - az anya szemei rövid pillanatok alatt tágultak ki borzasztó nagyra meglepődöttségében.

- igen - vett egy mély levegőt a fiatalabb.

jinyoung arra számított, hogy ki lesznek dobva, de mikor meglátta elmosolyodni barátja szülőjét, nem tudta hova tenni a kialakult helyzetet.

- ez esetben gratulálok - ölelte át fiát.

- köszönjük - visszaölelt.

- apádnak gondolom még nem szóltatok.

- nem, még nem.

- akkor ne féljetek tőle, vagy hasonló; kedves hangulatában van, boldog lesz - simított hyunsuk vállán végig - viszont én még váltani szeretnék a fiammal néhány szót négyszemközt - adta diszkréten (vagy annyira mégsem) a másik tudtára, hogy egy kicsit most lépkedjen arrébb, máshova.

- igen? - ennél a kérdésénél hyunsuknak jinyoung természetesen már elment, teljesítve az anyuka kérését.

- jól választottál - suttogta zavarba hozva fiát, egyenes léptekkel kimenve az előtérből.

a konyhában a vendégük állt, természetesen feszengve; a yoon családfő pedig árgus szemekkel nézett rá, de még véletlen sem kérdezte meg, ki ő.

- jinyoung drágám, egyébként az én nevem yoon yenyeon, de nyugodtan szólíts csak yenyeonnak!

- rendben, köszönöm, yenyeon.

- ó és ülj le valahova, biztosan nagyon elfáradtál! - tolta férje mellé a kanapéra.

- nem igazán, de azért köszönöm - nem merte visszautasítani a kedves ajánlatot jinyoung, így hát inkább helyet foglalt az idősebb fickó mellett.

- te meg ki vagy? - kérdezett rá az öregúr kicsit talán mogorván.

- bae jinyoungnak hívnak, hyunsuk barátja.

- egész helyesnek tűnsz, még így szemüvegben is.

- köszönöm - jinyoung kínosan lehajtotta a fejét; egy újabb dolog, mivel nem tudott mit kezdeni.

- apa, ne hozd kínos helyzetbe! - jelent meg a fiú megmentője, hyunsuk - mi felmennénk, ha nem probléma, sokat kell tanulnunk holnapra.

- rendben, de mindent csak halkan, yeniet mindjárt elviszem aludni - nézett le az anyuka kislányára, ki éppen a nő kötényét szorongatta, majd yenie meghallva az előző mondatot kezdett el hisztizni, mondván: korán van még, és nem is fáradt!

- rendben! - fogta meg jinyoung kezét hyunsuk, majd húzta fel az emeletre, egyenesen a szobájába - fogalmam sincs, mi játszódott le anyám fejében, mikor azt mondtam, feljövünk tanulni, de biztos, hogy korhatáros dolgokra gondolt - nevetett a fiú, mikor leültek ágyára.

- egyébként aranyos szüleid vannak. meg persze a húgod is az. viszont jinyoung oppa, huh? - szórakozottan kérdezett rá, mi volt az a délutáni szólítás, tudván, barátjának egészen biztosan pirosan fog virítani arca, amint felfogja a mondatot.

- valamit mondanom kellett, csak nem vagytok annyira jóba, hogy csak simán jinyoungnak hívjon! - kiáltott rá.

- az sem zavart volna kifejezetten - mosolygott továbbra is.

- jó hát én ezt honnan tudhattam volna - mondta hyunsuk minden zavarát elrejtve, elkezdve puffogni.

- igazad van - ölelte át kezeivel egy csókot nyomva fejének tetejére.

több, mint 900 szó, wow :D