Elegáns gyilkosom

25. F E J E Z E T

Elvette kezeimet melleim elől, amelyek takarás kép szolgáltak és újra az a bizonyos kellemetlen érzés kapott el ismét, hiszen melltartó nélkül a hölgyek többsége mind bizonytalan és szégyenlős, ezek alól én se bújhattam ki. Akkor abban a másodpercben elhatároztam, hogy én ezt nem vagyok hajlandó tovább tűrni és elegem lett ebből a folytonos megalázkodásból! Tudtam hogy most a szívem szerint és a jogaimért kell cselekednem és úgy döntöttem, hogy nem leszek engedelmes! Tudom, hogy az imént azt nyilvánítottam ki magamban, hogy mától csak engedelmesebb leszek, annak céljából hogy innen megmenekülhessek, de én ezt nem! Nem vagyok képes erre, nem tudom eltűrni hogy szabályozzanak és olyanokra kényszerítsenek, amiket én nem szeretnék. Így hát össze vont szemöldökkel kirántottam karjaimat az övéiből és ismét össze kulcsoltam kezeimet magam előtt, olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudtam, majd meghátráltam egy-két lépést. Damon fel vont szemöldökkel méregetni kezdte arcom minden egyes szegletét, ki akarta elemezni az arc vonásaimból hogy most épp mire is gondolhatok. Majd mire végig elemzett, szóra nyitotta ajkait, ám de ekkor Kevin az én megmentőm a hősöm, ki mindig jókor van jó helyen megszólalt váratlanul az asztal másik végében.

– Uram – szólalt meg kissé zavarban, hisz kellemetlenül érezhette magát a mi kis jelenetünket látva. Mindketten felé kaptuk fejünket és vártuk az okát, amiért ide jött. – Elnézést kérek, hogy megzavarom az önök kis romantikájukat, – hogy a mi kis romantikánkat? Ez minden csak nem romantika, terrorizál! – de úgy tűnik most már hajlandó beszélni nekünk – folytatta, mire én Damonre vissza néztem és láttam arcán, amint arc izmai megfeszülnek és tekintette elkomorodik. Kedélye valamely kedvetlen lett és mintha az idő is kint elborult volna.

– Máris megyek, addig tegyenek az őrök járőrözést a birtok körül, legalább kétszer! – jelentette ki erélyesen, amire akaratlanul is a testem össze rándult egy pillanatra. Kevin helyeslően bólintott, s rám nézett. Tekintette kíváncsi volt és mintha szemeivel azt sugallta volna, hogy "minden rendben?". Aprót bólintottam és Kevin ezt megértve el is indult Damon akarata szerint, szólni az őröknek. – Te pedig – kezdett bele hozzám intézve szavait – ebédeljél meg lehetőleg úgy, hogy ne edd le magad! Ezt a ruhát a legfinomabb selyemből készítették! Ez – folytatta, s elindult a kijárat felé – az én ajándékom számodra – felelte és hirtelenjében három őr jelent meg fel fegyverkezve az asztal túlsó végében. – Ők majd vigyáznak rád – nézett el oldalasan, pont úgy hogy szeme sarkából pont rám lásson, majd lassan elbazsalyogott. – Addig is légy jó kislány! – mondta, majd előre kapva fejét távozott is. Az én ajándékom? Ez?

– Na végre – sóhajtottam el, majd helyet foglaltam a széken. – Nos melyikkel is kezdjem? – néztem végig a kajákon és végül az aranyszínű bundázott kenyéren állapodtam meg. Előre nyúltam, hogy elvehessek egyet, kettőt ám de ekkor egy cseléd lány termett hirtelenjében mellettem. Kezem megállt és tekintettemet rá szegeztem.

– Kérem, hadd segítsek kisasszony ezért vagyok itt, hogy kiszolgáljam önt! – felelte lehajtott fejjel a fekete fehér kis fodros egyenruhájában. Haja össze volt fonva és feje búbján egy úgy színt fehér fodros hajpánt egészítette ki.

– Nem kell segítség – hessegettem egyik kezemmel mosolyogva – egyedül is boldogulok, menjen pihenjen le egyet – fejeztem be és a cseléd lány rám emelte végre tekintettét. Arca enyhén elvörösödött és szemei csillogni kezdtek, ajkai kissé szét váltak és dermedten figyelni kezdett.

– K.. k – kezdett bele nyelv botladozva, melytől fülig elvörösödött és kezeivel zavartan babrálni kezdte ruhájának fodrait. – Köszönöm! – tört fel hirtelen, ami következtében mind három testőr ránk szegezte tekintetét. Ezt észre véve a cseléd lány előre hajolt szélsebesen és tekintetét a földre szegezve bocsánatért könyörgött.