Elegáns gyilkosom

8. F E J E Z E T

– Meddig kell pincérkednem? – tértem rá a fontos információra. Apám elgondolkodtató arca elő bukkant és kéz fejével számolni kezdett. Rám nézett és elmosolyodott lágyan, kezeit vállaimra tette és hüvelykujjával körkörösen simogatni kezdett.

– Csak néhány óra, lányom – mondta és kezeit leemelte vállaimról, majd hátra lépet két lépést. – Csak néhány órát kell kibírod – mondta, majd vissza ment a vendégünkhöz. Én össze rogytam és kezeimbe temettem arcomat. Azt már tudjuk, hogy egy dús gazdag emberrel van dolgunk, viszont a szándékait nem tudjuk. Mi van akkor, ha tényleg a mi pénzünket akarja? De minek kellene neki, épp most vett egy méreg drága jegyet, nem hinném hogy nincs elég pénze. Akkor ő most sorozat gyilkos, vagy mi? Még kell védenem apámat meg magamat is ettől az embertől. Felálltam és combom tagjánál leporoltam a koszt.

– Ezt nem hiszem el, hogy ilyet teszek – motyogom magamnak és szorosan magamhoz húztam a táskámat, amiben a Boni apjának pisztolya pihent. Ki léptem a szobából és a szobámba iparkodtam. Tehát nem leszek csini ruhába az száz százalék. Marad a pincér egyenruha, ami olyan mint egy öltöny csak kicsikével másabb. Pisztolyt meg majd valahová eldugom az öltözékbe. Talán kést is vihetnék magammal, de félek hogy magamat fogom megszúrni. Gondolom nem úgy van az, mint az akció filmekben, hogy csak úgy bele dugnak a cipőjükbe egy mini kést és mikor kirántják nem sértik meg magukat. Talán ezt az opciót hanyagolom is.

A fenti folyosón, hallottam apám lelkesedő hangját és Damon nyalizó dumáit. Egyébként, miért is van itt nálunk? Talán nem kellene egyedül hagynom apámat ezzel az emberrel. Lehet hogy most is valamiben sántikál vagy most lövőm fejbe vagy amikor pincérkedem. Az biztos hogy sértetlenül nem fog haza jutni, nem hiszem hogy ok nélkül van itt. Hezitálva, de vissza indultam a konyhába, éppen nagyba benne voltak valami beszélgetésben, de ez mind abba hagyódott érkezésem miatt. Apám mosolyogva nézte, ahogy helyet foglalok mellette, egykét méter távolságtól a vendégünktől.

– Elnézést kérek hogy meg zavartam beszélgetést, de mivel még nem találkoztam magával – mondta felemelt állal ezzel mutatva, hogy velem ne packázzon senki. Damon egyből rám emelte azúr kék szemeit és kézfejeit össze kulcsolta. – megtudhatnám, hogy kit is kell ki szolgálom? – tettem fel a kérdést, gonosz mosollyal. Apám már nyitotta ki a száját, de Damon felé legyintett mosolyogva, hogy ő maga is be tud mutatkozni.

– Ahogy említetted is, valóban nem találkoztunk – mondta a szemembe nézve és láttam valami leírhatatlant a szemében. – Hadd mutatkozzak be a nevem Dam.. – a telefonom csörögni kezdet és ő abba hagyta. Lassan el vigyorodott, gondolom a csengő hangom miatt, ami a Baby shark volt. Apám össze húzott szemöldökkel nézett és én mérgesen és szégyellve kutattam gyorsan a táskában. Boni volt az, elutasítottam és le raktam az asztalra a telefont, majd még beljebb toltam a székemet arra várva, hogy el mondja nevét.

– Elnézést, az egyik barátnőm volt az – mondtam, majd idegesen egy kilógó hajtincset fülem mögé túrtam. Damon hátra dőlt a székre és kezeit bele húzta ölébe. – Hol is tartottunk? Oh igen, mi is a neved? – kérdeztem és Damon szemöldöke megrándult. Apám magában halkan motyogott valamit és én egyre kellemetlenebbül éreztem magam, pedig olyan jól indult..

– A nevem Damon S.. – a telefon újra csörögni kezdett. Idegesen utána kaptam és felvettem. Fel álltam hirtelen és a szék hátra borult, apám és Damon nagy szemekkel figyeltek.

– Tessék? – kérdeztem idegesen, majd rá néztem apámra azután Damonra. – Elnézést, mindjárt jövök – mondta visszafogottan és Damon hirtelen át váltott vicces kedvében és elkezdett halkan kuncogni. Elindultam a nappaliba.

– Veled meg mi van? – kérdezte, de nem feleltem neki csak fújtattam. – Na, mindegy. Hallod ma is ott lesz elvileg a partyn, megnéztem a vendég listát. Tudod az a Damon – mondta én pedig rá vágtam, hogy tudom, majd le tettem. Idegesen meg fogtam egy dísz párnát és fejemre nyomta, majd egy nagyot sikítottam. Erre volt most szükségem, de tényleg.  Leültem a kanapéra és bűn tudatom volt, egyből rá írtam Bonira hogy sajnálom, majd hozzá díszítettem pár újabb információt. Boni elnézte nekem és azt tanácsolta, hogy legyünk kettesben és tudjam meg a szándékait. Nem is rossz ötlet. Kihúztam magam, meg igazítottam a ruhám és a hajamat is. Nagy levegőt vettem, majd elindultam a konyhába.

– ..ne haragudjon, nem szokott ő ilyen lenni – mondta apám és megálltam, majd hallgatózni kezdtem.

– Semmi gond. Megesik mindenkivel, nem igaz? – nevetett fel és a hátam borsódzni kezdett. – Egy nő mérgesen a legvonzóbb – mondta, majd gyorsan köhögni kezdett. – szerintem – csönd lett válasz nem jött, se újabb kérdés. Végül apám törte meg a csendet.

– Elizabeth, kijönnél végre onnan? – kérdezte én pedig szégyellve elmosolyodtam, majd oda sétáltam hozzájuk. – Végeztél a beszélgetéssel? – kérdezte és én pedig bólintottam. – Lehiggadtál? – kérdezett újra.

– Igen, apám. Viszont nekem el kell mennem Bonihoz, nagyon rosszul lett és nincs náluk senki és szüksége van a segítségemre – hazudtam és apám megértően bólintott, majd felállt és egy puszit adott.

– Vigyázz magadra, sok idióta van - mondta és elmosolyodott én pedig önkéntelenül is elnevettem magam.

– Úgy lesz – elindultam kifelé, de eszembe jutott hogy valamit elfelejtettem. – Ja – fordultam vissza. – Örültem hogy meg ismerhettelek Damon S... – akadtam meg és hosszú sss követte, majd legyintettem egyet a levegőben, hogy leszarom már. – Tehát örültem – mondtam halál egyszerűséggel és Damon szórakozottan szólalt meg.

– Én is örültem, Elizabeth. Hamarosan újra találkozunk – mondta én pedig hevesen elkezdtem kifelé menni.