𝐒𝐳ű𝐜𝐬 𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡 a tizennyolc éves lány, apjával élt egész élete során békésen. Apja kellő tiszteletre tanította és fegyelemre, fejébe verte azt is hogy ő maga egy hatalmas nagy érték, amit a férfiak el akarnak tőle majd lopni idővel, ám...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Ezt nem hiszem el - morogta bajsza alatt, édes apám. - Tudom, hogy már ébren vagy ne is próbáld tettetni, hogy nem! - morogta tovább és lehúzta rólam a pokrócot. A napsugarai nyaldosni kezdték a lábaimat. Nyújtózkodva ültem fel, majd hunyorogva néztem körbe a helyiségen. Megállapítottam, hogy a nappali kanapéján töltöttem az éjszakát, majd azt is hogy nagyon is kényelmes ez a kanapé. Szólásra nyitottam ajkaimat, de azokat gyorsan vissza is szorítottam. Fejem iszonyatos erővel fájni kezdett, váratlanul ért és fájdalmat egy villámhoz tudnám hasonlítani. Apám egy hatalmasat sóhajtott és én a fehér falat tanulmányoztam, fejemet nyomkodva, hogy csillapodjon a fájás. - Kislányom, ugye tisztában vagy a tényekkel? - kérdezte, én pedig még mindig elbambulva a falat, nemmel bólintottam. - Nézz rám! - emelte fel hangját és én lassan fel néztem őszülő hajára, majd lejjebb ég kék szemeibe. Arca sokkal ráncosabb lett és sápadt is volt. Ég kék szemeiből pedig aggodalom csillogott. - Nem kellet volna megengednem neked ezt - szavaiból gúny csengett. Két ujjával orrnyergét szorította, majd bele túrt őszülő hajába. Bele nézett a szemembe és az aggodalom el is tűnt szeméből és helyét a jól ismert semleges arc kifejezésre váltotta. - Tedd rendbe magad és csinálj rendet! - parancsolta és súlyos léptekkel elment.
Másnaposan ültem az üres nappali közepén mellesleg szótlanul, ami érdekes mert mindig dünnyögni szoktam valamit, ha fel idegesítettek. Meg ráztam fejem és egy nagy levegő vétellel felszedtem a ledobott pokrócot és össze hajtogattam. A párnákat a kanapé két szélére helyeztem el, majd a földön heverő két magas sarkút fel kaptam a kezembe. Mezítláb indultam fel szobámba és út közben próbáltam össze szedni magam és emlékezni a tegnap estére. Bent a szobámban minden tökéletes volt semmi rendetlenség, semmi kosz. A tükörbe nézve el képedtem külsőmön. Hajam kócosan hevert vállamon, ruhámon pedig ismeretlen étel vagy ital foltok voltak. Sminkem szét kenve lábfejemnél pedig sár foltok. Undorral szaladtam a fürdőbe és megszabadítottam magamat a ruhától. Be álltam a zuhanykabinba és meg engedtem a forró vizet. Zuhanyzás közben kezdtem vissza emlékezni a tegnapra. Legalább fél órája tusoltam, de megérte mert elég sok információt szedtem össze és ezek közül csak három dolgot nem értettem. Az egyik az volt hogy hogyan jutottam haza, és hogy miért a kanapén aludtam el. A harmadik egy név volt. Damon. Ki vagy mi a fene az a Damon? Elzártam a csapot és ki szálltam a kabinból, magam köré fonta a puha törölközőt és körbe néztem. Az egész fürdőszobát pára lepte el és a tükör is el párásodott. Damon. Damon. Damon.. Honnan jött nekem ez a név egyáltalán? A telefonom után kaptam és vizes újjal pötyögni kezdtem a kijelzőt. Bonira rá írtam Messengeren, hogy nem e ismerős ez a név neki, meg persze a tegnapról is sokat kérdeztem.
Természetesen Boni nem volt elérhető, ezért nem is figyeltem többet a telefon kijelzőjét. A szóba ajtómat bezártam és le dobtam magamról a vizes törölközőt. A bőröm végre fel lélegezhetett és a nap cirógatni kezdte fedetlen bőrömet. Oda szambáztam az író asztalomhoz, s meg fogtam a rajz füzetemet és a tolltartómat, majd nagy lendülettel behuppantam az ágyba.
Meztelenül hason fekve az ágyamon rajzoltam a füzetembe valamit. Azaz egy férfit pontosabban. A vég eredmény elég hitelesen sikeredett és ez a vonzó férfi, akit rajzoltam el raktam az asztalomra és el kezdtem fel öltözni, mert már délután hármat ütötte az idő. Messziről rá néztem a rajzomra és hirtelen minden össze állt. A férfi akit most rajzoltam az a tánc partnerem volt és ez a név lehet, hogy az övé. De hogyan jött nekem ez név? Ki mondhatta el? Ah, az is lehet, hogy csak be képzeltem ezt mind. Inkább nem is sanyargatom magam ilyen dolgokkal, úgy is sok időt el pazaroltam már ebben az évben.
Lefeküdtem és bekapcsoltam a Tv-met, s a természet filmet kezdtem el nézni. Mindig is imádtam a természet filmeket, másoknak lehet, hogy unalmas vagy esetleg értelmetlen, de én sosem találtam annak sőt pont az ellentétét gondoltam.
~*~
A telefonom meg rezzent és Ring Ring hangokat kezdett el hangoztatni. Gyorsan utána kaptam és izgatottan nyomtam meg a bekapcsoló gombot. Tudtam, hogy Boni fog vissza írni, hisz csak ő van akivel nagyon szorosan tartom a kapcsolatot. Bekapcsoltam és csalódottan figyeltem, hogy nem ő volt az hanem egy kicseszett eamil. Bár kíváncsiság furdalt belém, mert ismeretlen néven küldték. Azonnal fel is nyitottam és úgy elfehéredett szerintem a fejem, mint egy fehér paplan rajta világító pöttyökkel, amik természetesen a szeplőim voltak.
