𝐒𝐳ű𝐜𝐬 𝐄𝐥𝐢𝐳𝐚𝐛𝐞𝐭𝐡 a tizennyolc éves lány, apjával élt egész élete során békésen. Apja kellő tiszteletre tanította és fegyelemre, fejébe verte azt is hogy ő maga egy hatalmas nagy érték, amit a férfiak el akarnak tőle majd lopni idővel, ám...
Nem maradhatok itt sokáig, mert a végén vissza fognak ide jönni és újra körbe néznek itt. Muszáj mennem. Még fáj is nagyon a lábam, túlélem.
- Szia csiga, ugye te nem kapsz el? – kérdeztem játékosan a lassan csúszó éti csigát, aki oly békésen haladt előre az ismeretlenség felé. Hihetetlen, hogy még ilyen helyzetben is el tudok poénkodni egy éti csigával.
Föl álltam egykét sziszegéssel, ami a lábamon található hatalmas szúrós és kellemetlen sebem oka volt, s körbe néztem. Mindenhol csak fák.. Azt tudom, hogy mögöttem van a város, de mi lehet előttem? A kíváncsiságom és a kalandvágy fel csillant szemeimbe és önként el indultam előre. Gyors léptekkel haladt egyenesen, s próbáltam a leghalkabban osonni. Az eső lassan el eredt és a talajt több tucat éti csiga lepte el. Sajnálatos módon háromra már rá léptem és minden egyes ilyen alkalommal, oda motyogtam egy sajnálom feleséget. Már teljesen korom fekete volt az ég, s vele együtt az idő is borzasztóan hideggé vált. Az öltönyömet fel áldoztam a ruha kötélre és ez által egy szál trikóban kolbászoltam a hűvös, nyirkos erdőben.
- Ha ezt egyszer túl elém, lesz mit mesélnem egykét embernek – beszéltem halkan magamban.
Minden egyes alkalommal önkéntelenül hátra néztem vagy esetleg körbe néztem egyszerre többször is. Nagyon félek. Félek, hogy meg találnak. Félek, hogy ő talál meg..
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
– Ne kérlek, ne! Hagyj életébe, ígérem a dupláját fogom hozni! – mondta remegő kétségbeesett hangján, s arcán folyamatosan könny cseppek csurogtak le. Arcán felszakadt szája és szét vert lilás színben pompázó arca össze szorított szemmel ismételgette ezeket a mondatokat.
– Kétlem, hogy a dupláját meg tudnád szerezni, úgy hogy még a fele sincs meg az eredeti árnak – mondtam halál nyugodtan, majd állat finoman megérintettem, amitől össze rándult. A fehér kesztyűmre rá folyt véres könny cseppjei, s tovább áradtak azok. Felbillentettem az állát, ezzel arra célozva hogy rám nézzen, majd szorosan össze csukott szemeit kinyitotta. Egyenesen a szemeimbe nézet.
– Kérem – suttogta remegő ajkakkal, s még jobban megeredtek a könnyei, ami véres sebeit mardosta. Lágyan elmosolyodtam, majd mutató ujjamat szája elé emeltem.
– Cshh – vettem el ujjamat, majd megsimítottam halántékát. A lány többé kevésbé vissza fogta a bőgését, s úgy mondd magában folytatta a sírást. – Tartsd velem a szemkontaktus, drága - álltam fel a guggolásból, s hátrébb léptem egy-kettőt, majd csettintettem. A lány hátam mögé nézet, s rémülten kapálózni kezdett.
– Ne, ne, kérem ne! – ordította sírva, majd az emberem gyors léptekkel megállt a lekötözött lány előtt. Kezében egy kés volt, amit a lány nyakához szorított, majd lassan végig húzta nyakán egészen végig a füléig, ahol meg állt. – Kérlek – bőgte, s rám nézett. Az emberem is rám nézett, s én egy kacsintással jeleztem neki, hogy mehet. Az emberem egy mozdulattal levágta a fülét, s spriccelve ömlött ki a vér. A lány sikítozva, kapálózva próbálta felfogni mi történik, majd mikor látta, hogy a következő füle következik meg eredt a nyelve. – Ott van – sírta hebegve, közelebb léptem hozzá és kíváncsian figyeltem. – nálad van, a lányt akarja. A lányt – bőgte, majd a szívem meg dobbant.
– Indítsátok el az autót – mondtam, majd két emberem a kocsihoz szaladt. Kivettem a kést az emberem kezéből, aki majd meg hátrált, s hátul figyelte ahogy elvágom a köteleket a lány körül. Felsegítettem, majd egy kendőt rántottam elő az öltönyöm belső zsebéből. – Tessék szorítsd rá a füledre – nyújtottam felé és a lány villám gyorsan ki is kapta a kezem közül a kendőt, s sziszegve szorította rá levágott füle helyéről, ahol még mindig ömlött a vér. Hátat fordítottam neki és elindultam az autó felé.
– Elfogsz bukni. Már most gyenge vagy, ez a lány lesz a veszted! – ordítja utánam a lány haragosan, majd megállok. Lassan meg fordulók és széles vigyorral sétálok vissza elé a lány tartja velem a szemkontaktust, de legbelül retteg.
– Rosszul hiszed – tűrök hátra egyik hajtincsét az egyik megmaradt füle mögé, majd oda hajolok. A lány remeg. – Ha valami baja esik a lánynak megölőm a családod összes tagját, úgy hogy mindegyik lássa, hogy hal meg az egyikük – suttogom, majd megpuszilom. A kést gyomrába döföm, amire megáll lélegzete, s a kést a gyomrába felfelé kezdem el lassan húzni. A spriccelő vére ruhámra folyik, s a szervei potyognak ki helyükről. Kihúzom a kést és mosolyogva hátra lépek a lánytól, aki már össze is esett a hideg koszos földre. – Jó éjszakát – nézem egy darabig, majd gyors nagy léptekkel indulok a kocsi felé. Megyek már Elizabeth, megyek már gyönyörűm.
Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész! Legyen még Damon szemszögéből rész, vagy esetleg legyen a következő rész csak az ő szemszögéből? Írjátok meg a kommentbe! ❤
