Az első napod volt a Pledis entertainmentnél. Táncosnak jelentkeztél sok-sok céghez, de végül ez volt a nyerő. Izgatottan léptél be az épület ajtaján, igazából fogalmad se volt arról, hogy merre kéne menned, mert erről még egy árva szó nem esett. Megkérdezed a recepció felé pultnál az ott üldögélő férfit, hogy segítsen útba igazítani.
"áh, szóval a harmadik emeleti folyosó vége.." - memórizáltad hangosan a férfi szavait.
Kaphattál volna, egy rajzot az épületről de visszautasíottad, elvégre egyszer rá kell jönnöd magadtól. Miközben a folyosón sétáltál, sok ember jött veled szembe, pár idolt is felismertél, de köszönni is alig mertél nekik. Mikor a folyosó végére értél, sóhajtottál egy nagyot, mert ott bizony egyetlen ajtó sem volt.
"segíthetek?" - kocogtatták meg a vállad, mire odafordultál az illetőhöz. Világos szőke, már-már fehér színű haja volt, és aranyos mosolya. Nem ismerted fel, azt sem tudtad, hogy idol-e, de elnézve őt valószínűleg az.
"gyakornok vagy?" - törte meg a gondolkozásodat, és egy apró nevetés csúszott ki a száján, bizonyára azt mosolyogta meg, ahogyan bámultad.
"igen!" - válaszoltál sebesen, kissé zavarban, de próbáltál javítani a helyzeten. "é-és te?" - kérdezted, és próbáltál lazának tűnni, de láthatólag nem jött be, nem tudtad őt átverni.
"megértem ha izgulsz, nekem is ilyen volt az első napom" - söpri hátra a haját, majd folytatja - "hogyha gyakornok vagy, akkor ennek a folyósónak a túloldalához kell menned." - mutat az említett helység felé.
"Hoshi! Gyere vissza, hív a manager!" - tereli el a figyelmed a hátad mögül jövő hang. Egy szintén idol kinézetű srác kukkantott ki egy teremből.
"most mennem kell!" - fordul feléd a szőke fiú, majd gyorsan visszasiet a terembe. - "sok sikert a mai naphoz!" - integet, mielőtt még becsukta volna az ajtót, amin mostmár tisztán láttad a 'Seventeen' feliratot.
Micsoda történések.. gondoltad magadban, hisz már az első percekben összefutottál egy idollal. Irányt vettél a folyosó másik vége felé, és mielőtt beléptél volna az ajtón, rendbe raktad a hajad, és megigazgattad a ruhádat.
"üdvözöllek!" - köszön rád egy idősebb férfi, egyből ahogyan beléptél a terembe. - "neved?" - kérdezte egy papírt, és egy tollat tartva a kezében. "t/n" - válaszoltad illedelmesen, majd miután kipipálta a neved, intett, hogy ülj le.
A többi ember a teremben hasonló volt mint te. Mind izgultak, és megállapítottad, hogy kb. egy korban is lehetsz velük. Még várakoztatok pár percet, addig érkezett még néhány új ember. Végül belépett az ajtón egy koreográfus, aki elmondta mire lehet számítani a közel jövőben. Egy-másfél órán keresztül beszélt, te pedig figyelmesen gyűjtötted magadba az információkat.
"akkor.. " - köszörülte meg a torkát a férfi, majd elővett egy lapot - "akinek a nevét mondom az fog az egyik seventeen tag szólójában háttértáncosként részt venni.
Seventeen? Nem azt láttam kiírva azon az ajtón?.. gondoltad magadban, majd meghallottad a neved.
"t/n" - hangzott el, te pedig odamentél azokhoz, akik ki lettek választva veled együtt. Nem tudtad mi szerint választanak, talán táncstílus, vagy megjelenés szerint.
⋅Másnap ⋅
Tegnap azt mondta neked a koreográfus, hogy kereken 10 órára legyél ott ugyanabban a teremben. Egy kicsit hamarabb értél oda, ezért gondoltál egyet, és benyitottál a terembe. Nem volt bent senki egyetlen embert kivéve.
"oh, szia!" - fordul feléd a szőke fiú tegnapról, akit egyből felismertél szokatlan megjelenése miatt.
"szia!.. Esetleg túlságosan korán jöttem?" - kérdezted
"dehogyis, pont jókor" - mosolyog rád, majd leül az ott található székek közül az egyikre. - "gyere ülj le!" - paskolja meg maga mellett a széket, amin aztán helyet is foglalsz.
"szóval te is a háttértáncosom leszel..uhm.." "t/n" - mutatkoztál be "t/n" - ismétli meg. - "szép neved van" - vallja be, mire kissé elakad a lélegzeted. "illik hozzád" - mosolyodik el, majd félrenéz.
Az idő teltével egyre többen megérkezett az összes táncos, és végül a koreográfus is. Egy nap alatt elég sokat lenyomott a koreográfiából, ami meglepett, és így elsőre elég megterhelő volt. A táncórák végére, már mindenki elhagyta a gyakorló termet kivéve téged, aki azóta is gyakorolja a koreográfiát. Kifulladva ültél le a padlóra, mikor az ajtó nyitódására lettél figyelmes.
"te még itt vagy?" - lép be Hoshi a terembe - "itt hagytam a sapkámat" - nyúl az említett ruhadarabért. Majd leveszi a kabátját, és leteszi a sapkájával együtt.
"segíthetek?" - huppan le melléd még mindig energikusan - "biztos nehéz az első napokban" - simogatja meg a fejed búbját.
"hány éve vagy itt?" - kérdezed megtörve a csendet az előbbi cselekedete miatt.
"6" - válaszolt - "de ha a gyakornoki időszakomat is beleszámolom akkor 10." - töpreng el ő maga is a számokon. - "na de nem rólam van most szó, gyere~!" - áll fel, és fogja meg a két karodat, hogy felsegítsen.
Órákon keresztül gyakoroltatok, és nagyon hasznos volt a segítsége, így rendesen meg tudtad tanulni a táncot lépésről lépésre.
"köszönöm szépen, tényleg nagyon hálás vagyok!" - mondtad neki, mikor végeztetek.
"szívesen tettem" - teszi a válladra a kezét - "ügyes voltál ma" - fogja arcodat két keze közé, amitől elpirulsz. - "most menj haza és pihend ki magad jó?" - kérdezi, mire némán bólogatsz. - "kipirultál a tánctól" - jegyzi meg, de te tudtad, hogy nem a tánc miatt volt. - "aranyos"
"találkozunk holnap!" - mosolyog, majd rádkacsint. - "gyere még korábban mint ma, és akkor reggelizhetnénk együtt" - fordul vissza az ajtóból.
Hevesen kezdett dobogni a szíved, a fiú tettei után. Biztos voltál benne, hogy jó helyre kerültél, és egy kicsit sem kételkedtél benne.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
