"már fáradt vagyok Soobin" - hajtod le a fejed az asztalra miután a sokadik magyarázat után sem érti meg a tananyagot. Ekkor lehajtotta a fejét az asztalra és átkukucskált a kezed alatt.
"na de t/n.." - biggyesztette le az ajkait.
"már 4 órája magyarázom neked, és ráadásul mintha nem is figyelnél rám! Merre jár az eszed?" - integetsz a feje előtt a kezeddel.
"elvesztem a gyönyörű szemeidben.." - vigyorog rád, mire megcsapod a vállát. Na igen.. Már régóta korrepetálod őt, és még régebb óta vagy az osztálytarsa, és ezalatt az idő alatt mindig ilyen volt. Alapjáraton kedves és aranyos, de néha ha jó kedvében van csak úgy röpködnek a bókok és a béna felszedős dumák. Ezeket a bókokat mindig ignoráltad, mert nem akartál többet érezni iránta. Hogy miért? Egyszerűen csak féltél belevágni valami újba és szokatlanba. De Soobin akkor sem adta fel, és még mindig lelkesen a nyomodban van.
"mi tévők legyünk most?" - kérdezi még mindig vigyorogva.
"én hazamegyek" - kezded el összeszedni a cuccaidat, miközben Soobin észrevétlenül lenyúl egy könyvet.
"hol a tankönyvem?" - keresgélsz a kupis asztalán, de a huncut mosolya mindent elárult. - "add vissza!" - nyúlsz a könyvért, ő pedig felpattanva a helyéről a magasba tartja.
"ez nem ér" - sóhajtasz majd feladod. - "tartsd meg neked úgyis nagyobb szükséged van rá" - teszed hozzá, mire Soobin sértődötten rádnéz.
"áu! Ez most mélyen érintett!" - szólal meg drámaian.
"a végén még bűntudatom lesz.." - forgatod meg a szemeid, majd mikor az ajtóhoz értél döbbentél rá, hogy zuhog az eső.
"hogy fogsz így hazajutni kedves tanárocskám?" - dől az ajtófélfának.
Megnézted a táskádat és nincs nálad esernyő, és semmi olyasmi ami hasznodra lehetne.
"mi lenne ha maradnál?" - kérdezi Soobin
"m-mi?" - lepődsz meg kérdésén, aztán folytatja.
"aludhatsz a szobámban, sőt még az ágyamban is." - kacsint rád.
"de-"
"nincs értelme kivárni az esőt, szerintem egész éjjel esni fog, és még ha el is állna sem engednélek el, mert veszélyes ilyen későn kint mászkálnod. Nem akarom, hogy bajod essen." - szüntette meg az összes kételyed.
"uhm.. Hát legyen.." - válaszoltál félénken, majd követted a szobájáig.
"adjak pizsit?" - kérdezte, mire még jobban zavarba jöttél.
"tudom, hogy nem hordanak maguknál az emberek váltóruhát, szóval adok." - válaszolja meg a saját kérdését.
"mész fürdeni vagy menjek?" - kérdez újból.
"menj csak!"
"vagy jössz velem?" - szólal meg majd elneveti magát a látványodon. - "csak vicceltem, na akkor sietek" - mosolyog rád édesen, majd becsukja az ajtót.
Miután te is lefürödtél és kijöttél a fürdőből megint zavarba jöttél.
"Gyere ide!" - húzódik arrébb az ágyában, helyet szorítva neked, te meg elgondolkoztál azon, hogy az 'aludhatsz az ágyamban' kifejezés valójában azt jelenti, hogy mindketten ott alszotok.
"hahó.." - szakít ki a gondolataid közül, majd te irtó vörös fejjel helyet foglalsz mellette.
"nem is értem, hogy mentem ebbe bele" - mondod ki hangosan gondolataid.
"nem tudom mi a bajod vele, nekem tetszik, hogy veled aludhatok." - súgja a füledbe játekosan, mire elkezded püfölni.
"oké bocsi bocsi bocsii!!" - neveti el magát, majd a nyakadhoz bújik.
"van még valamire szükséged?" - kérdezi egy jó nagy ásítás közben. - "nem fázol?" - takar be mindkettőtöket, majd a takaró alatt köréd fonja karjait.
"Soobin?" - nézel rá felháborodva.
"rám van szükséged?" - kérdezi azt tettetve mintha az előző kérdésére válaszoltál volna. - "nehogy válaszolj! Anélkül is tudom mi várna rám.." - sóhajt, te pedig elkuncogod magad.
"aranyos a nevetésed." - mondja csillogó szemekkel - "aludjunk?" - kérdezi mire hümmögsz egyet válaszul.
Még gyorsan felült és lekapcsolta a lámpát, majd visszabújt hozzád.
"Soobin" - szólsz halkan
"Hm?" - kérdez vissza
"jó éjt"
"szeretlek" - válaszol vissza, és szorosabban megölel.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
