Késő este volt, és te még mindig álmatlanul feküdtél az ágyadban. Chenle több napja nem beszél veled, és nem mondta el, hogy pontosan mi a problémája csak fogta magát és dühösen elviharzott.
Ebben a pár napban sok időt töltöttél a legjobb barátoddal, ő volt az egyetlen támaszod, és nagy szükséged volt rá. Volt hogy nálad aludt, vagy éppen egész nap ott volt veled. Ez mégsem egy szakítás Chenlével de attól még elég rossz érzés. Azt hitted, hogy már sosem bukkan fel a barátod, mikor is egy elég váratlan pillanatban került elő.
"t/n engedj be!" - hallod meg ezúttal kissé ilyesztő a hangját a bejárati ajtó mögül, és egyből felpattansz az ágyadból, hogy ajtót nyithass.
"Chenle?" - nézel végig a barátodon, és őszintén.. fogalmad sincs, hogy mit mondj vagy mit gondolj.
"miért teszel úgy mint aki nem csinált semmit?" - lép be lakásodba az arcodba mászva.
"én ezt nem értem, mit csináltam?! Te vagy az aki szó nélkül tűnt el napokra, és most engem okolsz?" - kérdezed tőle kiborult hangnemben, mire hirtelen az ajkaidra mar.
"Chenl-" - próbáltad eltolni magadtól, de a szobába tolva, követelőzően az ágyra taszított.
"elegem volt már abból, hogy a barátoddal lógsz, aki egyértelműen rád van kattanva, és minden alkalommal amikor ide jött, ki akartam rúgni innen! Elmentem, hogy ne kelljen látnom! Viszont amikor ma visszajöttem és megláttam őt távozni a házból... - vesz egy nagy levegőt, majd folytatja - őrülten féltékeny lettem! - sziszegi pár centire tőled, majd újból az ajkaidra tapadt. Keze lassan a pólód alá csúszott, de megállítottad.
"nincs köztünk semmi, ő csak egy barát." - tolod el magadtól a mellkasát.
"bizonyítsd" - válaszolt, te pedig sóhajtottál egy nagyot.
"ebben a pár napban azért voltam vele mert megőrültem volna egyedül. Annyira hiányoztál, és nem értettem, hogy miért viharzottál el.. -" - szöknek könnyek a szemedbe, mire Chenle is megenyhül és lemászva rólad lefekszik melléd.
"babe..." - kezdi el az arcodat simogatni. - "ne sírj" - ad egy lágy puszit a homlokodra. "sajnálom!" - ölel magához annyira szorosan amennyire csak tud.
"kérlek ne haragudj.."
".. nem haragszok" - mosolyogsz rá, majd egyből boldoggá válik az aggódó tekintete.
"kölcsönösen félreértettük egymást azt hiszem" - nevet fel, majd ad mégegy puszit az orrodra. - "ugye tudod, hogy mindennél jobban szeretlek?"
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
