"jólvan mára végeztünk, mehettek haza!" - jelentette ki a tánctanár a mai gyakorlás végén. Kemény 3 óra táncolás után, örülsz ha élve haza tudsz érni. Összeszedted a cuccaid, és elköszönve a többiektől elindultál kifelé.
"várj t/n!" - hallod meg a csapadtársad, Jisung hangját. Egyből összeszorult a nyomrod a mély hangja hallatán. Őszintén, teljesen odavagy érte de szerinted ebből nem lehet semmi, mert sajnos barátnője van. Pontosabban a te legjobb barátnőddel van együtt, már 2 éve. Te mióta elkezdtél táncolni beleszerettél, de túl félénk voltál kezdeményezni, ezért fogta magát a barátnőd és rávetette magát. Igaz, hogy nem mondtad neki, hogy bejön de biztosan érezte, hisz jól ismer és még így is összejött vele. Mikor kiderült, hogy egy tánccsapatban vagy Jisunggal, a barátnőd őrülten féltékeny lett rád, és egy nagy veszekedés óta nem is beszéltek. Sőt mostanában már nem látod őket együtt, és csak reménykedsz magadban, hogy már szakítottak. Csak sajnos nem tudsz biztosra menni, mert kit kérdezz meg? A barátnődet akivel már nem tartod a kapcsolatot? Vagy Jisungot akire még ha rá is nézel eláll a lélegzeted?
"nem maradsz még egy kicsit?" - folytatja Jisung.
"m-mi? Hol?" - próbálod összeszedni magad a jelenlétében.
"hát itt!" - neveti el magát - "arra gondoltam rendelhetnénk ide valami kaját, ha van hozzá kedved.." - vakargatja meg a tarkóját.
"t-tényleg? Mi ketten?" - kérdezel vissza hitetlenkedve.
"persze! Miért ne?" - válaszol, te pedig úgy döntesz, inkább nem kérdezgeted tovább, és követted vissza a terembe, ahol leültetek a földre.
"mit ennél?" - kérdezi az éttermek között keresgélve.
"Téged! Vagyis.. Tőled is pont ezt akartam kérdezni.. Én... Igen." - csúszik ki a szádon a szerencsétlen válasz, amit Jisung csak megmosolyog, hisz biztos tudja, hogy véletlenül mondtad ezt.
"tudom t/n,ne aggódj" - simít rá a combodra megnyugtatásképp, amitől egy kicsit megugrasz. A szíved most még hevesebben ver, légyszívesebben eltünnél innen kínodban, de egyszerre örülsz is, hogy itt lehetsz vele.
"félsz tőlem?" - kérdezi miközben a keze még mindig a combodon pihen. - "nem kell félned tőlem hidd el" - mászik közelebb hozzád, és elmosolyodik a piros arcodon.
"mennyire el vagy pirulva édesem.." - nyúl az állad alá, hogy végre a szemébe nézz. Tekintete az ajkaidra vándorol és még mielőtt megcsókolt volna, pimaszul rádvillantott egy félmosolyt. Mikor az ajkaitok találkoztak, úgy érezted, hogy a szíved majd' kiugrik a helyéről. Gyorsan észhez kaptál és eltoltad magadtól.
"Jisung neked van barátnőd, elment az eszed?!"
"oh drágám, csak most jött meg igazán az eszem. Már egy ideje szakítottam vele. Az volt az életem második legjobb döntése, hogy szakítottam vele."
"és mi volt az első?" - kérdezel vissza kíváncsian.
"az, hogy a kezdettől fogva te voltál a kiszemeltem" - csúszik keze újból a combodra, és egy gyors rántással fektet hátra, fejed alá rakva a kezét. Szó nélkül kezdi el ajkaival bejárni a nyakadat, te pedig egy idő után nem tudtad visszafogni a hangodat. Az első nyögésed után Jisung hirtelen abbahagyja, és a szemedbe néz.
"pontosan ezt akartam hallani tőled" - mondja, majd újból az ajkaidra tapad, közben finoman cirógatva a derekad a pólód alá nyúlva. Egy elégedett morgás hallatszik tőle, miután karjaid a nyaka köré fontad.
"HÁT TI MIT CSINÁLTOK ITT?" - szakít meg egy hang, mire ilyedten elváltok egymástól.
"EZT HOGY KÉPZELTÉTEK?" - panaszkodik a tánctanárotok.
"elnézést!! Mi most akkor megyünk is!" - fogja meg a kezed Jisung, és szószerint kirohantok az épületből, a folyosó végén már hangosan nevetgélve.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
