A hős homálya...(AizawaxOC)

6

-Uuuuu! Ez irtó muris!-sipítozott

Mínusz egy dobhártya...

-Ha így folytatod, a dobhártyám tényleg ki lyukad!-szídtam de ezzel szokásához híven nem törődött.

-De ez akkor is olyan jó!

Egy pillanatra se törtem le a kedvét...-mosolyodtam el halványan

-Istenem úgy örülök nektek!

-A-A! Még nincs "nektek" csak én vagyok és Ő.-jegyeztem meg azonnal

-Jajj ne már! Ott van az a "még"!-mosolygott

-Azért nehogy össze adj máris minket kérlek...-nevettem

-Hmm... Miért is ne? Tökéletes terv! Készülj!-lökött oldalba

-Te sose változol...-sóhajtottam-...de komolyan!-mosolyodtam végül el, amire csak egy ártatlan mosolyt vetett be

-Na, én megyek órára!-és ezzel ott is hagyott

Miért képes ő már reggel is így le szívni az embert?
Tch. Mondjuk ez egy undorító gyilkosnak nem jelenthet semmit, inkább örülnöm kéne hogy van ki szóba áll velem...-félre téve a rossz gondolatokat lépkedtem az iroda felé

Nem sok időmbe telett és már az iroda ajtaja előtt álltam meg a helyemet. Be léptem de meglepetésemre senki sehol. Az asztalomhoz mentem és az órarendemért nyúltam. Már készültem ki menni csak hogy egy nagy koppoanás ezt meg akadályozta.

-Mi a fene?-néztem körbe, de nem láttam semmit. Viszont egyszer csak halk szuszogást hallottam, méghozzá az asztal alól. Le hajoltam hogy meg nézzem mi ez. És a szívemre kaptam a kezemet amikor is meg láttam a békésen szunnyadó Aizawát egy sárga hálózsákba.-Aizawa?-nem reagált úgy hagytam inkább és ki akartam most már menni, DE ezt természetesen nem tehettem meg, mivel valami meg ragadta a lábamat, ami nem más volt mint egy kéz, már megint.-Mi az isten?-kérdeztem majd láttam ahogyan a fekete hajúnak lassan de biztosan ki nyitódnak a szemei és egyenest rám azaz a lábamat bámulja.-Aizawa! A szívrohamot hoztad rám!-erre csak ki bújt a hálózsákból el engedve ezzel a lábamat ami újra immáron a szabadságot érezhette.

-Üdv.-szólalt már meg végre

-Neked is.-sóhajtottam

-Lenne kedved délután egy... kávéra?-tartott egy kis szünetet

Na hát erre nem számítottam, határozottan nem!

-Nem iszom kávét...-pislogtam nagyokat-De! Lenne kedvem el menni.-mosolyogtam halványan

-Ennek örülök.-mutatta ugyan azt az arcot, amin egyáltalán nem az mutatkozott amit mondott de hát Ő ilyen. És meg kell hogy mondjam jól áll neki.

Hogy mi? Ez most teljesen úgy hangzott mint ha bele szerettem volna! De ez lehetetlen, mivel nem is ismerem ahogy ő se engem. Bár ha meg ismerne nem hinném hogy mellettem maradna. Végül is egy gyilkost ki szeretne?
Na de elég volt az önostorlásból és az önsajnálatból...-sóhajtottam

-É-én most megyek.-léptem ki az ajtón át, és siettem is az 1.A elé, most az egyszer csoda történt!

Sikerült időben beérnem! Na ilyen még nem volt. Bár ez eléggé kínos...

-'Reggelt mindenkinek!-köszöntem át lépve az ajtón amire a hangoskodás abba maradt

-Jó reggelt!-köszöntek

-Nos, a mai nap gyakorlati óra lesz.-közöltem velük a hírt-Nem lesz nehéz és nem lesz bonyolult se. Nagyon egyszerű lesz az egész, szóval ne aggódjatok. Ilyesmit már csináltatok szóval mennie kéne. A feladat tehát a következő: csapatokban fogtok egymás ellen küzdeni a ködömben. De! Vigyázat! Csapdák is lesznek szóval vigyázzatok!

-Miiiii?-hallottam a kissé kétségbe esett hangokat

-Hogy érti azt hogy a ködjében?

-Csapdák?

-Köd és még csapdàk is? Ez igen U.A!-hallatszott Iida hangja

-Nyugodjatok meg. Gyertek a gamma gyakorló pályára, ott várlak benneteket.-ezzel köddé váltam, ott hagyva őket

Egy-két perc telt el és mindenki készen állva gyűlt össze.

-Tehát, ez lesz a helyszín. Egy erdő. Szervezzétek meg a saját csapatotokat! A csapatok 4 fősek legyenek! 15 percet kaptok!

A legnagyobb logika az lenne itt hogy felderítőket keresnek a csapatukba. Így ők nagyon keressetek most. Csakhogy ez nem lesz elég. Lehet a képessége a jó hallás vagy látás ellenem ennek semmi haszna. Lehet akár láthatatlan úgy szint semmi haszna nem lesz. Lehet robbantgatni de nem megy vele semmire a ködöm vissza terjed így a rövidke kis pillanatra amíg el tűnik nyoma vész az erőlködésnek.

-Nos, látom kezdenek össze állni a csapatok. Akkor ismertetem a feladatot teljes egészében. Hasonló lesz mint a lovas játék a sport fesztiválon. Fejpántokat fogtok kapni. Három szín lesz; Kék, Lila, piros. A lila 4 pontot ér. A kék 2 pontot míg a piros csak 1 pontot. Ergo a lila ér a legtöbbet. Minden csapatban lesz egy darab lila. Egy darab kék és két darab piros. Szerintem rá jötettek hogy mi lesz a feladat. Szerezzétek meg a másik csapat fejpántját.

-Vissza lehet szerezni az elvett pántot?-kérdezte az állát fogva Midoriya

-Igen.-mondtam

A csapatok felállása a következő:
1. Bakugo, Kaminari, Sero, Kirishima

2. Midoriya, Uraraka, Iida, Jiro

3. Tsuyu, Tokoyami, Todoroki, Yaoyorozu

4. Shoji, Mineta, Hagakure, Ashido

5. Sato, Aoyama, Ojiro, Koda

-A csapatok meg vannak, akkor kezdhetjük is. Valakinek valamilyen kifogás?

-Nincs.

-Semmi!

-Kezdjük!

-Ezaz!

-Rendben. Akkor kezdjük. Éjfél meg tennéd hogy meg fújod a sípot?-kérdeztem az éppen meg érkező személyt

-Ne haragudjatok a késésért!-nevetett majd meg fújta a sípot én meg azon nyomban köddé váltam és a ködömet ki terjesztettem az egész, nagy erdőre.

A ködöt úgy terveztem hogy ahogy halad az idő annál sűrűbbre szervezem, így is nehezítve a gyakorlatot.

Minden csapatot tudtam hol van hisz én vagyok a köd, amiben benne vannak. A ködből aki ki megy az azonnal ki esik. És Éjfél be mondja azt miután én jeleztem neki.

A csapatok az erdőben egész jól el rejtőztek és ezt még a köd is segítette. Csakhogy, nem csak egymás ellen küzdenek hanem ellenem is. Vagyis a csapdáimat ki kell hogy kerüljék.

Hirtelen robbantás hallatszott amit persze éreztem is hol. Bakugo Katsuki csak nem tűr-tőzteti magát, egy cseppet se.

Minden esetre is úgy döntöttem kicsit meg leckéztetem hogy tanuljon meg gondolkozni illetve viselkedni.
Vissza változtattam a jobb kezem és egy tört szorítottam a nyakához, amire meg döbbenve és dühöngve nézett a törre.

-Csak nem nostalgia?-hallatszott a ködből a hangom ahogy nevetve és gúnyolódva mondom

-Tch. Farancba. Dögöljön már meeeeeg!-ordította amire a tört közelebb húztam a nyakához így el érve hogy ki serkenjen a vére

-E-Ez már nem túlzás?-lépett egyet hátra Kirishima riadt arccal

-Túlzás? Meg lehet, de, mit tennél ha ilyen helyzetbe kerülnél egy olyannal aki nem fogja magát vissza aki nem kímél? Mihez kezdenél? Ő nem habozna... meg ölne!-nyomatékosítottam benne-Szóval ne nyavalyogj! Találj ki valamit! Ne féljetek sérülést okozni úgy is be gyógyulok!

-D-De hát...-kezdte Kaminari de Bakugo meg zavarta

-AZT MONDTAM DÖGÖLJÖN MEEEEEEEEEEG!-kiáltotta el magát és a tenyerével egy hatalmasat robbantott...